Kajári Erzsébet: Az ÁVH felszámolása, 1953-57

ÁVH-ból Politikai Nyomozó Főosztály

Nagy Imre miniszterelnök az 1956. október 28-i, rádióban elhangzott nyilatkozatában kijelentette: "a rend helyreállítása után egységes, új államrendőrséget szervezünk és az Államvédelmi Hatóságot megszüntetjük".

Az első felszámolás, 1953

A Rákosi-korszak leggyűlöletesebb erőszakszervezete felszámolásának előzményéhez hozzátartozik az, hogy ekkor az ÁVH önálló intézményként már több mint három éve nem létezett. Tudniillik a Nagy Imre vezetése alatt álló Minisztertanács 1953. július 17-i ülésén 500/6/1953. sz. határozatával elrendelte az ÁVH-nak a Belügyminisztériummal történő összevonását. (Igaz, ezt a minisztertanácsi határozatot nem hozták nyilvánosságra.) A döntés következtében az ÁVH osztályai a Belügyminisztérium államvédelmi osztályai lettek, így a BM 25 központi szervezeti egysége közül 13 osztály az államvédelmi munkával foglalkozott, ezek állományában 1953 nyarán 2214 fő dolgozott. 1955 végén a Belügyminisztérium Államvédelmi főcsoportfőnökségének létrehozásával az államvédelmi osztályok kezdettől meglévő különállása az egységes Belügyminisztériumon belül megerősödött, és az állomány államvédelmi rendfokozata a forradalom leveréséig megmaradt.

Nagy Imre 1956. október 28-i kormánynyilatkozatát követően az államvédelmisták jelentős része illegalitásba vonult, közülük több személyt őrizetbe vettek, másik része a szovjet csapatokhoz csatlakozott. Az állomány kis százaléka - főleg irodai és technikai beosztottak - a forradalom felhívására, ügyük tisztázása végett jelentkeztek az ügyészségeken. 1956. november 4. után - tehát a szovjet csapatok bevonulását követően - a többség szolgálattételre jelentkezett.

Az újramegszüntetés, 1956. december

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 7-i első ülésén tárgyaltak az ÁVH vidéki újjászervezésének kérdéséről. [...] Ám a belső rendeletek, amelyek az ÁVH megszüntetését és tevékenységének folytatójaként a politikai nyomozó szervek létrehozását szentesítették, nem kerültek nyilvánosságra, a közvélemény minderről nem értesült. Az intézkedések legalizálására a rendőrségről szóló törvényerejű rendelet kiegészítésekor került sor. A Magyar Közlöny 1956. december 30-i számában megjelent rendelet 1. §-ában a következő olvasható: "A Belügyminisztérium államvédelmi szerveinek megszűnésével az állambiztonsági feladatok ellátása, az állam külső és belső biztonsága elleni bűncselekmények nyomozása a rendőrség hatáskörébe tartozik."

Helyzetjelentés, 1956-57

"1956. november 8-án kezdtük meg az ORFK Politikai Nyomozó Főosztálya, a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya, majd november végén a megyei rendőrfőkapitányságok politikai nyomozó osztályai szervezését" - olvasható Mátyás László rendőr ezredes, főosztályvezető 1957. február 8-án írott összegző jelentésében. [...]

A jelentés szerint a főosztály szervezeti keretébe tartozott a kémelhárító osztály, amely 30 fős létszámmal "konspirált lakásokban" kezdte meg munkáját. A hírszerző osztály "összes külföldön lévő rezidentúrája a Külügyminisztériumban bekövetkezett ellenforradalmi cselekmények miatt dekonspirálódott". Emiatt az állományt fokozatosan új beosztottakkal kellett felcserélniük, ami hosszú évekig fog tartani, annál is inkább, mert a hírszerzők követségekre való kihelyezésének módját meg kell változtatnunk - panaszolta a jelentés készítője.

A belső reakció ellen harcoló osztály (32 fő), az ipari és közlekedési szabotázselhárító osztály (30 fő) szintén konspirált lakásokban kezdte meg munkáját.

A jelentés készítése idején a belső elhárítók az ifjúság körében és a tudományos életben az illegális szervezkedők feltérképezésével foglalkoztak és hálózati úton a "horthysta ellenforradalmi elemeket" kutatták. A 300 főt foglalkoztató figyelő és előállító osztály november 10-től körülbelül 500-600 személyt állított elő, ez az osztály a forradalom előtt "fedés" alatt, titkos állománnyal működött. Az osztály tevékenysége 1956. november 10. óta főleg csak az amerikai, angol és a francia követségeken dolgozó hírszerzők figyelésére terjedt ki.

A vizsgálati osztály 60 fővel kezdte meg munkáját a hírhedt régi Fő utcai helyiségekben. A Politikai Nyomozó Főosztály szervei novemberben 1000 főt állítottak elő a vizsgálati osztályra, közülük kihallgatásuk után 550 főt szabadlábra helyeztek.

A 387 fős technikai osztály a telefon- és levélellenőrzéssel, rejtjelmegfejtéssel, az ország 5 különböző helyén rádióbeszélő állomások működtetésével és szobalehallgatásokkal foglalkozott. [...]

"Ilyen minden országban van..."

Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1956. november 21-i ülésén, az első napirendi pont keretében tárgyalt a karhatalom szervezéséről és ezen belül az ÁVH kérdéséről is. [...]

Ügydöntő jelentőségűek Kádár János instrukciói: [...] Hatóságot, mert nem ér semmit, mert rossz módszereik voltak, nem azért, mert az ellenség követeli, hanem azért, mert nem tartjuk célravezetőnek. De az államvédelmi őrök többsége sorozott munkásfiú, ugyanolyanok, mint akik a honvédségnél, a rendőrségnél szolgáltak, legfeljebb megnézték, hogy a bátrabbak kerüljenek oda és hogy szociális szempontból egyértelműbb munkástörzs kerüljön oda. Minden beosztottját meg kell védeni, akik nem politikai nyomozó munkát végeztek. A magunk számára figyelmeztetésül szolgál, hogy a vizsgálati és nyomozó szervek tisztikarát ne vegyük át. De azok között is voltak tisztességes emberek, akik 1953 után kerültek oda. Nyomozó szervet fel kell természetesen állítani, nagy szelekcióval lehet volt államvédelmi nyomozók közül is beosztani. [...]

Felülvizsgálat, elbocsátás, leszerelés

Münnich Ferenc, a kormány elnökhelyettese és egyben a fegyveres erők minisztere, valamint Szénási Géza legfőbb ügyész 1956. november 27-i, 5004. számú együttes rendeletükben intézkedtek a volt államvédelmi szervek beosztottainak elbocsátásáról és az eddigi tevékenységük felülvizsgálásáról. A rendelet a megszüntetett államvédelmi szervek beosztottainak minősítette az államvédelmi nyomozó, vizsgáló és kisegítő szerveknél, a KEOKH-nál (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal) az útlevél osztályon, a kormányőrségnél szolgálatot teljesítőket és a belső karhatalom hivatásos és továbbszolgáló állományát. A felülvizsgálatnak az volt a célja, hogy megállapítsák, vajon az egykori államvédelmi állományú beosztott részese volt-e a megszüntetett államvédelmi szervek által elkövetett törvénytelenségeknek: a hamis vallomások kikényszerítésének, a hamis bizonyítékok készítésének, koholt vádak alapján kezdeményezett-e eljárást, közreműködött-e a törvénytelen fogvatartásban, bántalmazásban, kezdeményezett-e alaptalan korlátozó intézkedést (pl. rendőri felügyelet alá helyezést), használta-e törvénytelenül fegyverét, visszaélt-e hivatali hatalmával stb.

Valamennyi államvédelmi beosztottra, így a gazdasági, pénzügyi, egészségügyi és szociális, kulturális, személyzeti, titkársági, híradó szerveknél dolgozókra is vonatkozott az 1956. december 1-jei elbocsátás. A rendelet szerint azonban kivételt is tehettek azokkal, akiknek munkájára a Belügyminisztérium munkájának zavartalan ellátása érdekében feltétlenül szükség volt, az elbocsátást és leszerelést követően szerződésesként újra alkalmazhatták. Továbbá azokat a belügyi alkalmazottakat, akiket 1953. július 1-jét követően minősítettek át államvédelmi állományba, a felülvizsgálat eredményétől függően korábbi testületeik állományába vissza lehetett venni. [...]

Régi ávósok és új káderek

A beosztottak felülvizsgálatára 10 bizottságot hoztak létre. A vizsgálat eredményétől függően, törvénytelenségek elkövetése esetén a volt államvédelmisek ellen büntető eljárás megindítására tehettek javaslatot, vagy pedig határozatot hoztak az illetők igazolásáról. [...]

A felülvizsgálatot végző bizottságok csaknem a teljes korábbi ÁVH-s állományt igazolták. A Politikai Nyomozó Főosztály vezető posztjaira is a régi ávósok kerültek, csupán a kémelhárítás és a belső reakció elleni harc osztálya élén álltak a párt által küldött új emberek: Hazai Jenő és Hollós Ervin. [...]

Megbízhatatlanok?

1957 tavaszán nagyfokú bizonytalanság mutatkozott az ÁVH-sokra vonatkozó felülvizsgálaton "tisztának" minősülő tisztek körében, akiknek új besorolása rendőrnyomozó lett. A vezetőket és beosztottakat egyaránt foglalkoztatta az a gondolat, hogy bennük a párt, a BM felső vezetése nem bízik meg, ideiglenesnek tekintették beosztásukat, várták elbocsátásukat. [...] A BM-szerveknél dolgozó vezetők és beosztottak bizottságok előtt adtak számot, megadott szempontok szerint, tevékenységükről. Az elbocsátás szempontjai a következők voltak: akik tevőlegesen részt vettek a forradalomban, bármilyen formában segítették (pl. fegyverrel a felkelőket) vagy agitáltak mellette, vagy ilyen nézeteiket nyilvánosság előtt hangoztatták, a "semleges Belügyminisztérium" mellett érveltek, tagjai voltak a forradalom alatt létrejött pártoknak, forradalmi bizottságoknak, szolgálati helyükön a forradalom időszakában elfogadható indok nélkül nem jelentek meg, társaikat cserbenhagyták, fenntartással fogadták a párt és a kormány alapvető politikai elveit, szakmai munkájukat hanyagul végezték, vagy közeli hozzátartozójuk disszidálását nem jelentették. E parancs alapján a Politikai Nyomozó Főosztály állományából 79 tisztet bocsátottak el, 35 főt politikai okokra, 44 főt iszákosságra, erkölcstelen életmódra és alkalmatlanságra hivatkozva.

1957. május 6-án a belügyminiszter első helyettesének felügyelete alá helyezték az addig az Országos Rendőrkapitánysághoz rendelt Politikai Nyomozó Főosztályt és így lett a "Belügyminisztérium II." jelű főosztálya. [...] Ezzel az elhatározással egyidejűleg utasították az érintetteket, hogy az osztályok elnevezését szigorúan titkosan kezeljék, és biztosítsák a megfelelő konspirációt. A belügyi hivatalos iratokon az osztályokat csak fedőszámmal jelölhették, külső szervekkel és magánosokkal való levelezésben a fedőszámot sem használhatták. A megyei politikai nyomozó osztályok alosztályainak számozása pedig követte a központi osztályokét.

História 2002. 7.