Három, azonos tartalmú levelet adott postára Antall József 1968

„Nyugodtan szeretnék élni és eredményesen dolgozni.”

(Antall József megfigyelési ügye 1968-ban)

Három, azonos tartalmú levelet adott postára Antall József 1968. február 10-én. Ezek közül csak az egyik címzettje volt a belügyminisztérium, öt nappal később mégis mindhárom levél Rácz Sándor belügyminiszter-helyettes, a III. Főcsoportfőnökség vezetőjének asztalán volt. Antall József ugyanis panasszal fordult Kádár Jánoshoz, Fock Jenő miniszterelnökhöz és Benkei András belügyminiszterhez, hogy „alapos és körültekintő viszontmegfigyelés” nyomán megyőződhetett arról, miszerint a rendőrség az utóbbi időben („levelem írása közben is”) állandó megfigyelés alatt tartja. A belügyminiszterhez érkezett levelet a titkárság vezetője már másnap eljuttatta Rácz Sándorhoz, három hetes határidővel vizsgálatot és tájékoztatást kérve az ügyben. A következő napon a miniszterelnökhöz címzett Antall-levelet továbbította Fock Jenő titkársága a III. Főcsoportfőnökség vezetőjének, kérve: „amennyiben indokolt, a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék”. A Kádárhoz írt levél viszont csak öt nappal később érkezett meg a KB titkárság-vezetőjétől, aki szintén tájékoztatást kért Antall panaszával kapcsolatban. Végül mindhárom levél, a hozzá fűzött kérdésekkel együtt a III/III-as csoportfőnökön keresztül érkezett a III/III-3-as osztályra, ahol az „F”-dossziés személyek ellenőrzésének szervezésével (is) foglakoztak. Az itteni vizsgálat - a csoportfőnök utasításának megfelelően - már kiterjedt azoknak a körülményeknek a feltárására is, amelyek a külső figyelésben résztvevő hálózat dekonspirációjához vezettek.

Antall József 1968-ban az Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár igazgatóhelyettese. Mint írja: „Intézeti munkám, tudományos tevékenységem, múzeumi és könyvtári működésem - esztendők óta - elismerést váltott ki és megbecsülést eredményezett”. Éppen ezért kéri a vele szemben tanúsított „bizalmatlanság megszüntetését”, mivel „Semmiféle olyan lépést nem tettem, semmi olyat nem követtem el, ami államellenes tevékenység gyanúját ébreszthette volna velem szemben. Semmiféle illegális tevékenységet nem végzek, olyan személyekkel kapcsolatot nem tartok fenn, akik miatt ilyen gyanúba keveredhetnék.”

A vizsgálat nyomán született jelentés viszont lényeges állambiztonsági körülményekre hívja fel a figyelmet: bár „Ellenforradalmi tevékenysége miatt büntető eljárás ellene nem folyt. 1960-ban azonban a tanári pályáról kiszorítást nyert.” (A „kiszorítás” a „negatív magatartás okainak, lehetőségeinek szűkítése irányuló konkrét megelőző intézkedési típus: munkahelyéről, állásából történő áthelyezéssel, elbocsátással, leváltással, fegyelmi eljárással, vagy más előírás alkalmazásával”. - A BM állambiztonsági szerveinek speciális bűnmegelőző tevékenysége. Állambiztonsági tanulmány 1973. 1. sz.) A Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Osztálya (tehát nem a III/III-as Csoportfőnökség) 1963-ban nyitott Figyelő-dossziét Antallra, mivel - a jelentésben olvasható indoklás szerint - „Kapcsolatai főleg hozzá hasonló politikai beállítottságú személyek”. Gimnazista osztálytársával, az 1956 decemberében Franciaországba emigrált Tarr Pállal annak 1967-es magyarországi látogatása során létrejött találkozása pedig megerősítette a BRFK álláspontját, miszerint Antall József „jobboldali személyekkel tart fenn kapcsolatot, azokkal konspirált találkozókat folytat”. Ezt követően rendelték el szorosabb ellenőrzését, melynek részeként 1968 február 8-13 között külső figyelést alkalmaztak.

Rainer M. János Antall Józseffel foglalkozó nagyobb munkájának részpublikációjában - hálózati jelentések nyomán - utal erre az esetre: „1968 elején külső figyelést alkalmaztak vele szemben: megfigyelőhelyet rendeztek be a házban, követték. Antall azonban érzékelte a rendőri jelenlétet, így beadvánnyal fordult egyenesen Kádár Jánoshoz. Jellemző módon követését a pártközpont érdeklődésére nyomban leállították, de a nyomozást folytatták most mát Tarr Pál 1968 nyarára tervezett hosszabb, három hónapos magyarországi látogatására összpontosítva.” (Rainer M. János: Egy ’kompromisszum’ hétköznapjai - jelenetek a hatvanas évekből. In: Múlt századi hétköznapok. 1956-os Intézet, Bp., 2003. 273. o.) A megfigyelés leállítása azonban nem feltétlenül a „pártközpont érdeklődésének” tudható be. A jelentés utal arra, hogy ezt „egyébként is 10 napra tervezték”. De lényegesebb szempontnak tűnik mindezeknél a BM III. Főcsoportfőnökség hatályos konspirációs és biztonsági szabályzata, amely egyébként is rendelkezett arról: „a feldolgozás alatt álló személyek 10 napnál hosszabb időre való figyelését a konspiráció biztosítása érdekében csak külön engedély alapján lehet bevezetni”. (Szabályzat, 10-2207/1963. ) Annak pedig, hogy a BRFK intézkedéseivel túlreagálta a helyzetet, jele lehetett az a körülmény is, hogy Antall Józsefnek BM hatáskörében elbírált útlevélkérelme már a következő évben kedvező elbírálásban részesült, igaz nyugati útlevelet csak 1974-ben kapott.

A közölt iratok - 1. Antall Benkeinek írt levele; 2. a BM III/III-3. Osztály jelentése; 3. belügyminiszter-helyettesi tájékoztatás a KB Irodának - ennek az ügynek az elsődleges forrásai. (Lásd: Dr. Antall József budapesti lakos figyelésével kapcsolatos bejelentés. BM Központi Irattár Miniszteri iratok 1-187/1968.)

Benkei András belügyminiszter

Belügyminisztérium

Budapest

Miniszter Úr!

Engedje meg, hogy nagy elfoglaltsága közepette személyes kérésemmel terheljem és közvetlen intézkedését kérjem. Ügyem azonban elválaszthatatlan attól a politikától, amelyet belügyminiszterként képvisel és amely arra késztet, hogy közvetlenül adjam elő ügyemet és kérjem a segítségét.

Az utóbbi időben, közvetlenül 1968. február 7-én, 8-án, 9-én és ma 10-én (levelem írása közben is) állandóan megfigyelés alatt tartanak. Állításomat nem az üldözési mánia, hanem az alapos és körültekintő viszontmegfigyelés diktálja. Tanárként is kialakult jó arcmemóriám következtében pontosan felismertem és felismerem a gépkocsikon és gyalog (autóbuszon, villamoson) engem kísérő, tartózkodási helyeim előtt ácsorgó férfi és női alkalmazottakat. Ezen az sem változtat, ha kalapot és sapkát váltanak közben, illetve a nélkül jelennek meg.

Kétségem csak abban lehet, hogy akarták-e vagy nem működésük felismerését. Szinte lehetetlen volt nem felismernem állandó kíséretüket és figyelő szolgálatukat.

Mielőtt folytatom az ügy előadását, néhány személyi adatot közölnöm kell. Apám, dr. Antall József ny. miniszter, volt országgyűlési képviselő. A második világháború alatt a külföldi menekültekkel (lengyelek, franciák stb.) szemben tanúsított magatartását, ellenállási érdemeit és Magyarország újjáépítésében játszott szerepét külföldi és magyar kitüntetések, a különleges eljárással megállapított nyugdíj önmagában igazolja. Magamról annyit, hogy most vagyok 36 éves, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem tanulmányaimat, tizenkét évi nappali és kiegészítő egyetemi hallgatóságom alatt négy diplomát szereztem. Ennek és hivatástudattal vállalt munkámnak köszönhetem, hogy a sokféle ismeretet igénylő Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (és Könyvtár) helyettes vezetőjeként, tudományos beosztásban dolgozhatom.

Úgy gondolom, hogy a tizenkét évvel ezelőtt lezajlott események (akkor 24 éves voltam), az azt követő intézkedések - az elmúlt években végzett munkám és tevékenységem - nem teszik indokolttá a vele, szemben foganatosított kísérő-figyelő eljárást. 1957-ben voltam ugyan biztonsági őrizetben, többször került sor kihallgatásomra, - ellenem azonban soha nem hoztak internálási végzést sem. Ugyanúgy nem hoztak velem kapcsolatban olyan intézkedést tanárként, aminek munkakönyvemben jogfolytonosságot stb. érintő kihatása lett volna. Három évi könyvtárosság után, 1962-ben pedig visszahelyeztek tanári pályára, ahol 1964-ig fő állásban, azóta - tudományos beosztásom következtében - óradíjasként továbbra is működöm (esti gimnáziumban).

Nyugodtan írom meg levelemet, mert tevékenységemet, az életformámat könnyű ellenőrizni. Semmiféle olyan lépést nem tettem, semmi olyat nem követtem el, ami államellenes tevékenység gyanúját ébreszthette volna velem szemben. Semmiféle illegális tevékenységet nem végzek, olyan személyekkel kapcsolatot nem tartok fenn, akik miatt ilyen gyanúba keveredhetnék. Személyes irigyeim, rosszakaróim természetesen lehetnek, ezek ellen védekezni nem lehet. Ugyanígy a puszta ismeretség alapján sem állapíthatjuk meg azt, hogy kivel állunk szemben, kinek a személye mi takar. De ez nem kapcsolat. Az igazság az, hogy munkám, irodalmi tevékenységem és családi körülményeim következtében, társadalmi érintkezésem is igen lecsökkent.

1956 óta nem voltam külföldön, évente néhány magán levelet váltok egy banktisztviselőként dolgozó volt osztálytársammal (Brüsszel), egyik unokatestvéremmel (Dánia) és egy Eötvös József munkásságát kutató amerikai magyar történésszel, akinek hivatalos akadémiai megbízással voltam segítségére itteni kutatásai során. Egyébként könyveket kérek és köszönök meg külföldről, illetve azokat kapok. Egyetlen budapesti külképviselettel sem vagyok érintkezésben, egyedül a Lengyel Kultúra vezetőit ismerem családunk lengyel kapcsolatai révén. Minden egyéb külföldi levelezésem intézeti jellegű ügyintézés, illetve a Lengyel Kultúra vezetőivel is a kelet-európai országok orvostörténeti együttműködése kialakítása tárgyában, annak keretében voltam hivatalos érintkezésben. Ez nyilvánvalóan nem kifogásolható.

Intézeti munkám, tudományos tevékenységem, múzeumi és könyvtári működésem - esztendők óta - elismerést váltott ki és megbecsülést eredményezett. Jóval többet dolgozom mint a kötelező munkaidő és a követelmény. Évek óta a munkámnak élek, egy felállítás és szervezés állapotában lévő intézmény gondjaival foglalkozom. Reggeltől késő estig végzem a napi munkámat. E mellett 1964 óta közel 30 tanulmányom és dolgozatom jelent meg nyomtatásban, hetente kétszer (korábban háromszor) pedig az esti (dolgozók) gimnáziumában tanítok (17-21 óra között). Napi tevékenységem, 7 és 4 éves kisfiam eltartása és felnevelése biztosítja az energiám lekötését.

Tudom, hogy egy állam működéséhez, az államhatalom tevékenységéhez hozzátartozik az ellenőrzés. Éppen ezért nem sérelmemet terjesztem elő, nem magyarázatot kérek, csak a bizalmatlanság megszüntetését kérem, mert csak úgy lehet nyugodtan élni és eredményesen dolgozni. Nem látom annak értelmét, hogy nyilvánvaló napi munkám ellenőrzésére ilyen apparátust foglalkoztassanak, gépkocsikat, férfiakat és nőket kelljen igénybe venni. Most is megfigyelhették, hogy elvittem reggel a fiamat iskolába )a következő nap a „patyolatba” vittem egy bőröndöt), innen naponta bekísértek a Múzeumba, onnan egy másik részlegbe, a Könyvtárba és vissza. Két napon még az esti gimnáziumba is. Reggeltől este 8-9 óráig üldögéltek a gépkocsikban, ácsorogtak a tartózkodási helyeim előtt vagy az utca másik oldalán stb. Ma pedig elkísértek a Széchenyi Könyvtárba, a Nemzeti Múzeum épületébe, ahonnan a Szépművészeti Múzeumba szándékoztam menni a földalattival, de az idő előre haladása miatt megváltoztattam a programomat és a Könyvtárunkba, majd a Múzeumba mentem. Innen tértem délben haza. Mindezt nagy apparátussal kísérték végig.

Befejezésül összegzem kérésemet. Tegyék lehetővé, hogy nyugodtan, zaklatás nélkül végezhessem munkámat, amivel megtaláltam a helyemet és amivel az országot és a magyar népet szolgálom. Itthon maradtam 1956-ban, itthon kívánok élni és itthon kívánom felnevelni a gyermekeimet. Azt kérem, hogy ne legyek hátrányosabb helyzetben, mint azok, akik elhagyták az országot és most háborítatlanul térhetnek vissza látogatóba. Talán levelem is hozzájárul annak megmutatásához, hogy teljesen tisztában vagyok körülményeimmel és helyzetemmel, semmiféle államellenes cselekedetet nem lehet szándékom elkövetni. Nyugodtan szeretnék élni és eredményesen dolgozni. A magam kis területén megteszem a kötelességemet, amivel külföldön elismerést szerzek Magyarországnak, itthon pedig magam is teszek egy téglát a magyar művelődésügy épületéhez.

Miután személyesen nem mondhatók majd köszönetet a remélt intézkedésért, fogadja ezúton is köszönetem nyilvánítását.

Budapest, 1968. február 10.

(Antall József)

Budapest, V., Károlyi M. u. 4/8.

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!

II/III-3. Osztály Tárgy: Ifj. Antall József ügye

11-12/7.

Jelentés

Budapest, 1968. február 21.

Ifj. ANTALL JÓZSEF budapesti lakos Kádár Elvtárshoz és Miniszter Elvtárshoz 1968. február 10-én küldött beadványaiban felvetett „zaklatásokat” megvizsgáltam. Az ellenőrzés alapján jelentem:

Ifj. ANTALL JÓZSEF 36 éves, szakképzettsége: tanár, jelenleg az Orvostörténeti Intézet könyvtárosaként van állásban, nős, 2 gyermeke van, pártonkívüli, büntetlen előéletű, budapesti lakos.

Apja felszabadulás előtt a Belügyminisztériumban osztálytanácsos volt. 1945-től az FKP képviselőjeként aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Jelenleg nyugdíjas.

Ifj. ANTALL JÓZSEF iskoláinak elvégzése után az „Eötvös” gimnáziumba került, magyar-történelem szakos tanárnak. Az ellenforradalom alatt az „Eötvös” gimnázium „Forradalmi Bizottságának” egyik vezetője volt. A gimnázium diákjaiból fegyveres csoportot szervezett, az ellenforradalom alatt újjáalakult FKP V. kerületi székházának védelmére.

1957 év elején áthelyezték a „Toldy Ferenc” gimnáziumba, ahol 1957. október 23-án az ellenforradalom évfordulójára néma tüntetést szervezett. Kezdeményezésére a tanulók nyilvánosan elégették az orosz nyelvtankönyveiket.

Ellenforradalmi tevékenysége miatt büntető eljárás ellene nem folyt. 1960-ban azonban a tanári pályáról kiszorítást nyert. Ettől kezdve dolgozik az Orvostörténeti Intézetnél mint könyvtáros és a Jurányi utcai gimnázium esti tagozatán másodállásban óraadó tanár.

Ifj. ANTALL JÓZSEF ellenséges nézeteket valló személy. Kapcsolatai főleg hozzá hasonló politikai beállítottságú személyek. 1963-ban a BRFK. Politikai Osztály ellenforradalmi tevékenységét figyelembe véve Figyelő-dossziét nyitott nevezettre. 1967-ben kapcsolatba lépett TARR PÁL volt ellenforradalmárral, akivel együtt tevékenykedett az FKP-ban 1956-ban. Tarr Pál a felelősségrevonás elől 1956 decemberében nyugatra szökött és Franciaországban telepedett le. Aktív, ellenséges tagja az emigrációnak. 1967-ben tett első hazalátogatása alkalmával személyes kapcsolatot létesítettek.

1967 november-december hónapban szorosabb ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy:

- jobboldali személyekkel tart fenn kapcsolatot, azokkal konspirált találkozókat folytat. Kapcsolatuk jellege azonban nem tisztázott.

- Ellenséges beállítottsága változatlan.

A fentiek tisztázása érdekében a BRFK Politikai Osztálya 1968 február 8-13 között küldő figyelést alkalmazott. A figyelést végző elvtársak február 10-én írott jelentésükben jelentették, hogy nevezett KLEINK VILMOS tanár, budapesti lakos kapcsolatát megbízta ellenfigyeléssel, ugyanakkor önellenőrzést is folytatott. A figyelés felfedéséről közölt alapos gyanú ellenére a megfigyelést tovább folytatták. Ennek tudható be, hogy az 5 napos megfigyelés során érdemleges adatokat nem sikerült megállapítani. A figyelést egyébként 10 napra tervezték, de fontosabb feladatok miatt megszakították és később kívánják folytatni.

Összefoglalva: Ifj. Antall József beadványában megjelölt időben tehát valóban fennállt küldő megfigyelés. A dekonspiráció felmerülését az elvtársak nem értékelték súlyosnak, ezért a figyelést tovább folytatták. A figyelés alkalmazása egyébként indokolt volt. Figyelembe véve ifj. Antall József magatartását, rövid időn belül újabb külső figyelése nem vezetne eredményre. Ezért a BRFK-nak szólni kell, hogy az op. Ellenőrzés során a figyelést ne alkalmazzák. (Kézzel a margón: Karasz et. intézkedett. 68. II. 28-án)

Javaslat: Antall Józsefet levélben értesíteni. Hogy panaszát megvizsgáltuk. Közölni vele, hogy életét és munkáját az állampolgári jogok és kötelességek szem előtt tartásával nyugodtan folytassa tovább.

Agócs István r. alezr.

osztályvezető

Dr. Sik Ottó elvtársnak

MSZMP KB Irodája

Kedves Sik Elvtárs!

Ifj. Antall József budapesti lakos Kádár Jánoshoz írt levelében foglaltakat - melyben „zaklatásáról” tesz észrevételt - ellenőrizette. Megállapításainkról az alábbiakban tájékoztatlak:

Ifj. Antall József 36 éves, magyar-történelem szakos tanár, pártonkívüli, büntetlen előéletű, nős, budapesti lakos. Apja a felszabadulás előtt a Belügyminisztériumban osztálytanácsos volt. 1945-től az FKP képviselőjeként aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Jelenleg nyugdíjas.

Iskolái elvégzése után ifj. Antall József az „Eötvös” gimnáziumba került magyar-történelem szakos tanárnak. Az ellenforradalom alatt az „Eötvös” gimnázium „Forradalmi Bizottságának” egyik vezetője volt. A gimnázium diákjaiból fegyveres csoportot szervezett, az ellenforradalom alatt újjáalakult FKP V. kerületi székházának védelmére.

Ellenforradalmi tevékenysége miatt büntető eljárás ellene nem folyt, azonban jobboldali magatartása, ellenséges beállítottsága miatt 1960-ban oktatási területről eltávolították. Ettől kezdve dolgozik az Orvostörténeti Intézetnél mint könyvtáros és a Jurányi utcai gimnázium esti tagozatán másodállásban óraadó tanár.

Nevezett jelenleg is ellenséges beállítottságú. 1967-ben kapcsolatba lépett Tarr Pál volt ellenforradalmárral, akivel együtt tevékenykedett az FKP-ban 1956-ban. Tarr Pál a felelősségre vonás elől 1956 decemberében nyugatra szökött és Franciaországban telepedett le. Aktív, ellenséges tagja az emigrációnak. 1967-ben tett első hazalátogatása alkalmával személyes kapcsolatát ifj. Antallal felújította. Kapcsolatuk jellege azonban még nem tisztázott.

Mindezek alapján:

a) ifj. Antall Józsefet a BM szervei valóban ellenőrzés alatt tartották. (Ezt ő észrevette);

b) mindemellett vele szemben olyan intézkedés nem történt, amely őt bármiben is zavarná.

Légy szíves a leírtakat bizalmasan kezelni.

Egyben tájékoztatlak, hogy ifj. Antall Belügyminiszter elvtárshoz is írt hasonló tartalmú levelet. Figyelemmel a fentebb vázoltakra - egyetértésed esetén - mi válaszolnánk ifj. Antall Józsefnek. Ezzel kapcsolatban várom értesítésedet, s ezzel az ügyet lezártnak tekintenénk.

Budapest, 1968. február 29.

Elvtári üdvözlettel:

(Rácz Sándor)

Kézzel:

Sik elvtárs egyetért a javaslattal. Kéri közölni azt is, hogy a válasz a Kádár elvtárshoz intézett beadványra is vonatkozik. 1968. III. 13. Sepsi György alez.

Végül az ügy befejezéséhez tartozik az az 1968. március 14-i keltezésű levél is, amelyet a belügyminiszteri titkárság vezetője küldött mindhárom címzett helyett Antall Józsefnek. Ebben közölte: „Az MSZMP Központi Bizottságához, a Minisztertanács Elnökéhez, valamint a Belügyminisztériumba írt beadványaiban foglaltakkal kapcsolatban értesítem, hogy panaszát, mint alaptalant lezártnak tekintjük.”

Közzéteszi: Révész Béla

Népszabadság Hétvége-melléklet • 2003. december 13.