Papbácsi kocsival megy a templomába, mikor meglát egy gyalogoló apácát. Megáll, és felajánlja, hogy elviszi a kolostorba. Az apáca beül, keresztbe rakja a lábát és kivillantja a combját. A pap nem állja meg, hogy ne fixírozza, néhány pillanatra el is veszti az uralmát a kocsi fölött. Miután visszatereli a kocsit a saját sávjába, hirtelen megfogja az apáca combját, aki a szemébe néz és azt kérdezi:
- Atyám, emlékszik a 129. zsoltárra?
A pap szégyenkezve elnézést kér az apácától. Kis id? múlva, engedve a kísértésnek, kihasználja a sebességváltás adta lehet?séget és újrakezdi, mire az apáca:
- Atyám, emlékezzen a 129. zsoltárra!
Újabb füligpirulás, újabb elnézéskérés, újabb dadogás:
- Bocsánatát kérem, n?vér, legy?zött a test gyarlósága.
Odaérnek a kolostorhoz, az apáca egy szó nélkül kiszáll és egy utolsó, jelent?ségteljes pillantást vet a papra. A pap gyorsan el?veszi a Bibliát, megkeresi a 129. zsoltárt és ezt olvassa:
"Ne állj meg utadon, törekedj minél feljebb jutni, és tied lesz a mennyeknek országa. " |
