- Pár hét múlva ilyen lesz a lakom - fogalmazott a hetvenes évek magyarországi színházi világának különlegesen egyedi alakja, a Kassák Ház Stúdió alapítója, mielőtt elfoglalta volna helyét a Műcsarnok szoborcsarnokában egy emelvényen elhelyezett, nyitott koporsóban. Mielőtt befeküdt volna a gondosan kipárnázott koporsóba, Halász Péter "házigazdaként " illedelmesen köszöntötte az egybegyűlteket.

Beszélt arról, hogy néhány hónapja tanítás közben, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen lett rosszul. Akkor még nem gondolta volna, hogy "ekkora gáz van ", de miután "18 szakértő " megállapította, hogy betegsége "progresszív ", és visszafordíthatatlan stádiumban van, kénytelen volt belátni: közel a vég.

"A leendő halott visszanéz " - mondta a koporsóban helyét elfoglalva a filmszínészként is ismert férfi, aki egykoron a tiltott színházak egyik legfontosabb egyénisége volt Magyarországon, s akinek állapotát bizonytalan, lassú mozdulatai is érzékeltették. Az alternatív színházi világban külföldön is ismert és - talán a hazainál jobban - elismert művészt a szoborcsarnok zsúfolásig megtelt termén kívül három másik helyiségben felállított kivetítőkön is figyelhették az érdeklődők.

Halász Péter régi művészkollégáin kívül is rengeteg színész jött el. A várandós Ónódi Eszter mellett az Új Színház művésznője, Kecskés Karina figyelte a nem mindennapi előadást. Vallai Péter, Lázár Kati, Marozsán Erika és Ascher Tamás mögött a Krétakör Színház több művésze is feltűnt. Scherer Péter, Láng Annamária, Tilo Werner és Sárosdi Lilla közösen figyelte, ahogy a Katona József Színház színésze, Vajdai Vilmos lemezlovas-ceremóniamesterként, a zenéket változtatva hívja a koporsó mellett felállított kis színpadra azokat, akik búcsúbeszéddel készültek.

“Senki nem tud úgy haldokolni, mint Halász Péter " - idézte a közelmúltban elhunyt Kossuth-díjas Eörsi Istvánt, mint közös barátot Vágvölgyi B. András kritikus, aki könnyekkel küzdve úgy fogalmazott: egy "jelentős férfit búcsúztatunk ".

Konrád György Kossuth-díjas író beszédében kiemelte, hogy Halász Péter "minden cselekedetét bekeríti egy nagy mosoly ", és hogy mindig is jellemző volt rá, hogy "társulata egy család ".

"Te nem színész vagy, hanem színház " - mondta Can Togay író, bátyjának szólítva a halálba készülő Halászt, aki utóbbi éveinek alkotótársa volt. Kezet csókolt a ravatalon fekvő, néha felülve vizet kortyoló férfinak, s meghatódottságában is rögtönzött egy játékos kiselőadást a koporsó mellett.

"Se műfaja, se neve nincs annak a színháznak, amit Te teremtettél " - mondta az emlékezők sorában Földényi F. László esztéta, író. Szerinte Halász Péter az élete minden percében színész volt, csak a színpadon, a "profi színészek között volt zseniális civil ".

A szertartást számos muzsikus zenéje, Bozsik Yvette és Vati Tamás groteszk, rögtönzött tánca a koporsó körül, valamint Halász utolsó tanítványainak a közös órákra való visszaemlékezése is színesítette. A közönség elfogódottan figyelte, ahogy az est főszereplője időnként a koporsóról lepillantva rájuk - és az első sorban ülő családtagjaira -, csillogó szemmel pásztázza őket.

A kétórás "ravatali performansz " közönsége egészen különleges, hátborzongató élménnyel távozhatott a Műcsarnokból, ahol a szervezők még arra is gondoltak, hogy a résztvevőknek 30 palack borral is kedveskedjenek. Nem akármilyen emléket hagy maga után a koporsóban fekvő Halász Péter, akit több kameraállásból - például felülnézetből - is figyelhettek a megjelentek, nagy valószínűséggel utolsó fellépésén.

"Két igazán szabad embert ismertem életemben. Az egyik Fehér György filmrendező, a másik Halász Péter, akivel több évtizedes barátság köt össze a hatvanas-hetvenes évek legendás Universitas együttese óta " - mondta a kijáratnál érezhetően az est hatása alatt az MTI-nek Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, aki kérdésre válaszolva úgy vélekedett: Halász Péter színháztörténeti jelentőségét majd húsz év múlva fogják elismerni, amikor színháztörténész filoszok rávilágítanak művészeti értékére.