Vissy Károly

Az időjárás előrejelzése: jóslás vagy tudomány?

Az időjárás a mindennapi életünket befolyásoló környezet szerves része, jövőbeni alakulásának ismerete, azaz előrejelzése az ember évezredes vágya. Az időjárás-előrejelzés igazi tudománnyá azonban csak az elmúlt 150 évben vált. Az előadás tömören végigköveti e fejlődés mérföldköveit, amelyek mind kapcsolódnak a tudomány és a technika, különösképp a méréstechnika, a távközlés, a távérzékelés, az űrkutatás és döntően a számítástechnika másfélszázados eredményeihez. Ez a kis történeti áttekintés módot ad alapvető légköri folyamatok közérthető bemutatására azzal a céllal, hogy a mindennapi időjárás és a médiában nap mint nap megjelenő időjárás-jelentések az érdeklődő számára érthetőbbek legyenek.

I. Az időjárás-előrejelzés kezdete
Mikor és hogyan váltotta fel az időjárás előrejelzésében a misztikus jóslást az elméletileg és technikailag megalapozott tudományos prognózis?

II. Légkörfizikai ismertek a szinoptika születésekor
Hogyan függ össze a levegő mozgása, hőmérséklete és nedvességtartalma az időjárás jellegével? Milyen erők mozgatják Földünk légkörét?

III. A szinoptika hőskora
Mit nevez a meteorológia az előrejelzés "szakértői módszerének"? Hogyan függnek össze a szinoptika kezdeti sikerei a távközlés fejlődésével, a nemzetközi összefogással, a meteorológusok "globális nyelvével", azaz a számkódokkal?

IV. Az időjárás-előrejezés a 20. században, a számítógépek megjelenése előtt
Milyen eszközökkel ismerte meg az ember a magaslégkört? Milyen kölcsönhatás alakult ki a meteorológia és a repülés között? Hogyan tört be a szinoptikába az időjárási front?

V. Az időjárás matematikai modellezésének kialakulása
Milyen szerepet játszanak a fizikából jól ismert megmaradási törvények az időjárás előrejelzésében? Hogyan szenvedett kudarcot Richardson, és hogyan aratott sikert Neumann János?

VI. Az időjárás számszerű előrejelzése napjainkban
Milyen szerepe van az időjárás kiinduló állapotának a számszerű előrejelzés sikerében? Miből áll a WWW, a globális időjárás-megfigyelő rendszer? Milyen mozzanatokból tevődik össze a számítás, és milyen számítástechnikai hátteret igényel? Mi korlátozza az előrejelzések nagyobb pontosságát?

VII. A meteorológia és a gazdaság
Kik a meteorológia "ősfelhasználói"? Milyen érdekek vezérelték őket az előrejelzések fejlesztésében? Mikor vált az időjárás előrejelzés gazdasági tényezővé, azaz pénzzé? Melyek a leghasznosíthatóbb meteorológiai szolgáltatások?

VIII. Új fejlesztési irányzatok a számszerű időjárás-előrejelzések objektív módszereiben
Illúzió-e a tökéletes előrejelzés? Mi célt szolgálnak az ensemble-előrejelzések?
Hogyan szolgálja a kezdeti feltételek "takarékos" pontosítása, illetve a célzott megfigyelés a meteorológia jövőjét? Milyen lesz az időjárás-előrejelzés 2010-ben?

I. Az időjárás-előrejelzés kezdete

A meteorológia, a légkör tudománya több szempont szerint tagolható. Az egyik felosztás a légkörben lejátszódó folyamatok vizsgálatát két nagy csoportba osztja: éghajlat és időjárás. E két fogalom korrekt, pontos meghatározását már sokan kísérelték meg, váltakozó sikerrel. Magam is csak egy leegyszerűsített megközelítést teszek, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül. Eszerint:

az éghajlat a légkör állapotának és folyamatainak - a múltban mért és megfigyelt meteorológiai adatok feldolgozása alapján meghatározott, a Föld egy adott térségére vonatkozó - általános jellemzője;
az időjárás a légköri állapotjelzőknek és a légköri folyamatoknak egy meghatározott időpontra vonatkozó (pillanatnyi) állapota.

Az éghajlat vizsgálatának, kutatásának és alkalmazásának területe a klimatológia, az időjárás elemzésének, ezen belül rövid- és középtávú előrejelzésének tudománya a szinoptika. Mivel előadásom tárgya az időjárás-előrejelzése, a továbbiakban a szinoptika alapjaival, fejlődésével, jelenével és (a csak sejthető) jövőjével foglalkozom.

1. Az első lépések

1. ábra

Az emberiség vágya és törekvése a természet, s ezen belül az időjárás folyamatainak megismerésére évezredekre nyúlik vissza, hisz az ember mindennapjai, munkája, gyakran szórakozása, olykor a vagyoni biztonsága, sőt akár az élete is szorosan függ az időjárástól. A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra virágzásának időszakában is ismerték, maga a szó is görög eredetű. Ebben a kezdeti szakaszban azonban, épp a tudományos ismeretek hiányában, a tapasztalt és leírt meteorológiai események magyarázatát főként misztikus, földön kívüli hatásokban keresték (szellemek befolyása, istenek öröme vagy haragja, csillagok állása, stb.).(1. ábra) A bennünket körülvevő légkör fizikai tulajdonságait megjelenítő fizikai paramétereket (légnyomás, hőmérséklet, nedvesség stb.) csak az elmúlt évezred közepe táján ismerte meg a tudomány. Ezt követte e légköri jellemzők mérésére szolgáló első eszközök, műszerek kifejlesztése (hőmérő, barométer, napfénytartam-mérő, stb.)

2. ábra

Az újkori meteorológia kezdetének 1780-at tekinthetjük. Ekkor kezdődött el a Mannheimi Társaság (Societas Meteorologica Palatina) szervezésében ama körülbelül 40-45 meteorológiai állomás adatainak összegyűjtése és tudományos értékelése, melyek ebben az időben főként Európában és Észak-Amerika keleti partjain már rendszeresen működtek. (2. ábra) Mivel a tudomány ebben az időben még nagyon keveset tudott a légkör fizikai törvényeiről, e munka beindulásában nem játszhatott komoly szerepet az ismeretek közvetlen hasznosításának reménye. Annál inkább serkentette a kor tudósait a természet megismerésének vágya, a tudományos kíváncsiság. A tudósok a mért és összegyűjtött adatokat térképekre rajzolták, elemezték. Rájöttek, hogy ha az állomások műszereivel megmért légköri paraméterek (pl. hőmérséklet, nedvesség stb.) egyenlő értékeit vonalakkal összekötik, érdekes összefüggések tárulnak fel előttük. Ez a munka a 19. század első felében elvezetett egy sor légkörfizikai törvényszerűség felfedezéséhez, amelyek elsősorban a már rendszeresen mért meteorológiai paraméterek között meglévő kapcsolatokat, összefüggéseket tették egyre átláthatóbbá.

2. A balaklavai fordulat

3. ábra

Az újkori meteorológia tehát alig több mint 200 éves. A fejlődés a meteorológiában a 19. század közepén gyorsult fel, és - mint oly gyakran a tudományok históriájában - ebben jelentős szerepet játszottak a hadviselés igényei, a katonai célok. Történelmi tény, hogy a krími háború során, 1854. november 14-ére virradó éjszaka a Krím-félsziget mellett a Balaklavai-öbölben néhány óra alatt súlyos károkat szenvedett az egyesült angol-francia-török hadiflotta. (3. ábra) Elsüllyedt vagy megrongálódott több mint 30 hadihajó, elpusztult több száz tengerész. A csapást azonban nem a cári hadiflotta mérte az angol-francia hajóhadra, hanem egy hirtelen érkezett, pusztító vihar.

4. ábra

A nagy emberáldozattal és anyagi veszteséggel járó katasztrófát követően bízta meg a francia kormány Le Verrier csillagászt a következő feladattal: vizsgálja meg, hogy az említett, már működő, mintegy 45 meteorológiai állomás adatainak előzetes ismeretében vajon lehetett-e volna következtetni a vihar közeledtére? (4. ábra)

A vizsgálat eredménye várakozáson felül pozitív lett. A katasztrófát megelőző napok megfigyelési adatainak térképre vitelével és elemzésével felismerhető és a Földközi-tenger közepétől nyomon követhető volt az a ciklon, amelyhez a szóban forgó vihar kapcsolódott. Ez a felismerés teremtette meg a meteorológián belül az új szakmai ágnak, az időjárás-előrejelzés tudományának, vagyis a szinoptikának az alapjait. (Az elnevezés görög eredetű, a szinopszis [áttekintés] szóból származik, s a térképekre felírt és felrajzolt meteorológiai adatok halmazának egyidejű áttekintésére és elemzésére utal.) Megszülettek tehát az első szinoptikus térképek. Ezek elemzése tette lehetővé a légkör fizikai állapotának és a benne lejátszódó mozgásoknak, az áramlások fizikai törvényeinek fokozatos megismerését.

II. Légkörfizikai ismeretek a szinoptika születésekor

1. A levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának összefüggése

Fizikai tény, hogy a levegőben lévő vízgőz telítettsége függ a hőmérséklettől. Minél hidegebb a levegő, annál kevesebb tényleges nedvességtartalomra van szükség ahhoz, hogy a levegőben lévő víz kicsapódjon, köd, felhő vagy csapadék keletkezzen. Ezért ha adott nedvességtartalmú levegő bármilyen oknál fogva lehűl, elérheti azt a hőmérsékletet, amelyen a kicsapódás megtörténik. Ezt a hőmérsékletet nevezték el a meteorológusok - szerintem költői kifejezéssel - harmatpontnak, a tényleges hőmérséklet és a harmatpont viszonyát jellemző mérőszámot százalékban kifejezve pedig relatív nedvességnek. Az időjárás jellegét, tehát azt, hogy süt a nap, felhős vagy ködös az idő, vagy éppen csapadék hullik, a levegő víztartalma és hőmérséklete együtt határozza meg. Ez a tény teszi az áramlások szerepét fontossá az időjárás elemzésénél, ugyanis adott nedvességtartalmú levegő az áramlások segítségével kerül leggyakrabban hidegebb környezetbe, és hűl le ezzel a harmatpontjáig, azaz a benne lévő víz kicsapódásáig. Természetesen a folyamat fordítva is igaz, a relatíve nedves levegő melegebb környezetbe kerülve kiszáradhat.

Az is légkörfizikai tény, hogy a hőmérséklet a légkörben felfelé haladva, azaz a magassággal jelentősen csökken. A csökkenés mértéke száz méterenként nedves levegőben 0,6 ^oC, száraz levegőben 1 ^oC. Ha ez teljesül, a levegő egyensúlyban van, nem jönnek létre benne függőleges mozgások. Ha ennél nagyobb mértékű a hőmérsékletcsökkenés a magassággal, labilis lesz a légállapot, és nedvesítő hatású feláramlások alakulnak ki. Ha felfelé haladva kisebb mértékű a hőmérsékletcsökkenés, intenzív feláramlások nem alakulhatnak ki, ilyenkor beszélünk stabilis légállapotról. Ha egy földrajzi hely fölött a lehűlés a magasban következik be, vagy ott erősebb, mint alul, az labilizálja a légállapotot, és ez természetesen fordítva is igaz.

A függőleges áramlásoknak tehát kitüntetett szerepe van az időjárás jellegének kialakításában, ugyanis a feláramlások a földközeli melegebb levegőt hidegebb környezetbe emelve segítik a kicsapódást, a felhő- és csapadékképződést. A leáramlások fentről a melegebb alsó légrétegekbe juttatják a légrészecskéket, azaz stabilizáló, tehát szárító, felhőoszlató hatásúak.

2. A feláramlás, illetve a csapadékos időjárás leggyakoribb okai a természetben

Annak, hogy a természetben feláramlások alakuljanak ki, sok fizikai oka lehet. Talán a leggyakoribb ok, amikor az alsó légrétegekben, tehát a fölfelszín közelében két eltérő irányú áramlás összetart, szakmai nyelven konvergencia alakul ki.

Animáció: Konvergencia (swf)

Ilyenkor a két áramlat érintkezési vonalának környezetében a levegő szükségszerűen torlódik, és "szökni" csak felfelé tud, azaz létrejön a feláramlás. Ennek fordítottja is gyakori a természetben, amikor két áramlás széttart, vagyis divergencia jön létre. A divergencia vonalának környezetében az alsó légrétegekben levegőhiány lép fel, ami csak felülről pótlódhat, ezért a "szétáramlás" térségében szárító hatású, leszálló légmozgások alakulnak ki.

Animáció: Divergencia (swf)

Egy másik gyakori feláramlási ok az ún. orografikus emelés, vagyis amikor egy, az áramlás előtt akadályként álló hegyvonulat kényszeríti feláramlásra a levegőt. Ilyenkor a hegység áramlás felőli oldalán alakul ki a felhős, csapadékos idő. A túloldalon, ahol az áramlás már lefelé tart, feloszlanak a felhők, napos, száraz idő alakul ki. Ezt nevezi a szaknyelv főnjelenségnek.

Animáció: Orografikus emelés (swf)

Főként nyáron, a napos reggellel induló nappalok során alakul ki a feláramlások harmadik jellegzetes formája, szaknyelven a termikus emelés és következménye a konvekció. A napsugárzás hatására minőségétől, formájától függően a földfelszín egyenetlenül melegszik fel. A melegebb helyek fölött a gyorsan felmelegedő levegő alakítja ki a feláramlást. Ha a feláramlás sebessége szelídebb, szelíd nyári gomolyfelhők, ha erőteljesebb, délutánra nyári záporok, zivatarok is kialakulhatnak.

Animáció: Konvekció (swf)

. A Föld légkörének áramlási rendszerei

Visszatérve az időjárás térképi ábrázolásának első kísérleteihez, a korszak legnagyobb felfedezését az egyenlő nagyságú légnyomási értékek összekötése, az izobárvonalak térképre rajzolása hozta. A meteorológusok előtt feltárultak a légkör áramlásának törvényszerűségei, felfedezték a légnyomási képződményeket, megalkották a ciklon és az anticiklon fogalmát.

5. ábra

A Földünket körülölelő levegő mozgásának két alapvető forrása van:

Az első az egyenlítői övezet és a két sarkvidék közötti hőmérséklet különbség. Az Egyenlítő vidékén a földfelszín közelében gyorsan melegedő levegő a magasba emelkedik, és a sarkoktól hideg levegő áramlik a helyére. A magasban fordított irányú a mozgás, azaz kialakul az Egyenlítő és a sarkvidékek között egy, az Egyenlítőnél emelkedő, a sarkoknál leszálló cirkuláció. (5. ábra) Pontosabban kialakulna, ha a Föld nem forogna.

6. ábra

A Föld forgása következtében erre a cirkulációra egy másik erő, az eltérítő (Coriolis) erő hat, amely ezt a cirkulációt alaposan összekuszálja. Örvényeket alakít ki, azaz létrehozza a légkör áramlási rendszereit, más szakmai kifejezéssel: a légnyomási képződményeket, köztük a legjellegzetesebbeket, az időjárás legfontosabb hordozóit, a ciklonokat és az anticiklonokat.(6. ábra) A végleges áramlási kép kialakulásában fontos szerepe van még a súrlódási erőnek is.

3.1. A ciklon

A ciklon olyan légörvény, amelyben a légnyomás a középpontban a legalacsonyabb és amelyben a levegő az északi féltekén az óramutató mozgásával ellentétes irányban, nagyon enyhén befelé mutató spirális mozgással forog, azaz a szél a ciklon középpontja körül, de kissé a középpont felé közelítve fúj. (7. ábra) Emiatt a ciklon belsejében a levegő összeáramlása, torlódása alakul ki, s innen a levegő csak felfelé tud tovább áramlani. A ciklon belsejében tehát felhő- és csapadékgerjesztő feláramlások jönnek létre, ezért a ciklon általában(!) felhősebb, csapadékosabb időjárás hordozója, és a markáns időjárási események, változások is általában a ciklonokhoz kapcsolódnak.

7. ábra

8. ábra

9. ábra

Minél erőteljesebben növekszik a légnyomás a ciklon középpontjától kifelé haladva, azaz minél nagyobb a légnyomási gradiens a ciklonban, annál nagyobb az áramlás sebessége, annál erősebb a szél. A ciklon tehát rendkívül összetett képződmény, viselkedése a felsorolt néhány tényezőn kívül függ még a benne lévő hőmérséklet vízszintes és függőleges eloszlásától, a ciklon földrajzi helyzetétől, az alatta fekvő felszín minőségétől és még sok minden mástól. A néhány száz kilométer átmérőjű trópusi ciklon, azaz a hurrikán (vagy ahogy a Távol-Keleten hívják: tájfun) is a ciklonok családjába tartozik, de ide számítanak az esetenként akár 2-2,5 ezer km átmérőjű, sokkal szelídebb, de bonyolultabb szerkezetű, mérsékeltövi ciklonok is. (8-9. ábra).

3.2. Az anticiklon

10. ábra

Az anticiklon olyan légörvény, amelyben a légnyomás a középpontban a legmagasabb és amelyben a levegő az északi féltekén az óramutató mozgásával megegyező irányban, nagyon enyhén kifelé mutató spirál mentén mozog, azaz a szél a ciklon középpontja körül, de kissé a középponttól távolodva fúj. (10. ábra) Az anticiklon belsejében ezért a kifelé távozó levegő helyére a magasból érkezik az utánpótlás, azaz az anticiklon belsejében szárító, ezért felhőoszlató hatású leszálló légmozgások alakulnak ki. Az anticiklon jellemzője ezért általában(!) a szárazabb, naposabb, de télen gyakran a tartósan ködös idő. A szélerősség és a légnyomási gradiens összefüggése itt is fennáll, de az anticiklonban ritkább az erős gradiens. Maximális mérete a több ezer km-t is elérheti. A ciklont, illetve az anticiklont a légnyomási képződmények két szélső megjelenési formájának tekinthetjük. A kettő között, sőt bármelyiken belül a légnyomás vízszintes eloszlásának számos változata előfordulhat, s ezek aszerint alakítják az időjárást, hogy bennük a levegő össze- vagy szét-, azaz fel- vagy leáramlik.

III. A szinoptika hőskora

1. Az időjárás előrejelzésének "szakértői módszere"

11. ábra

Az időben egymás után következő időjárási (szinoptikus) térképek vizsgálatával a meteorológusok már képesek voltak a légkörben lejátszódó változások, vagyis az időjárási folyamatok, a ciklonok, anticiklonok földrajzi áthelyeződésének (mozgásának) nyomon követésére. A 11. és 12. ábrákon a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Intézet 1893. március 20-ai napijelentésében közreadott időjárási térképeket láthatjuk. Innen már csak egy lépés volt, hogy a térképek sorozatából megismert folyamatot, azaz az időjárás közelmúltját az ezzel foglalkozó szakember gondolatban továbbvigye, vagyis a már bekövetkezett időjárási helyzeteket extrapolálja, és ebből - fizikai okoskodásokkal kiegészítve - következtetéseket vonjon le a jövőre nézve. Ezzel a meteorológia elérkezett az időjárás-előrejelzés első használható módszeréhez, amit a meteorológia tudománya később "szakértői módszernek" nevezett el.

12. ábra

Ahhoz, hogy az ily módon felfedezett ismeretek a mindennapi életben, vagyis a gyakorlatban is használhatók legyenek, sok más is kellett. Meg kellett teremteni azokat a technikai és szervezeti feltételeket, amelyek lehetővé tették, hogy az említett, már működő meteorológiai állomások adatai nagyon rövid idő alatt olyan helyekre kerüljenek, ahol mód van a feldolgozásukra, elemzésükre és ennek eredményeként következtetések levonására, az előrejelzés elkészítésére.

Annak jelentőségét, hogy Le Verrier vizsgálatainak eredményeként van remény az időjárás alakulásának, ezen belül a tengeri viharoknak az előrejelzésére, a tengeri hatalmak kormányai ismerték fel elsőként, és ez a felismerés sorra nyitotta meg a pénzügyminiszterek pénztárcáit. Bár néhány országban már előtte is voltak főként éghajlati mérésekkel és kutatásokkal foglalkozó szervezetek, intézetek, ezt követően sorra alakultak meg az egyes országok tengeri időjárás-veszélyjelző szolgálatai (Franciaország, Anglia, Hollandia, Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország stb.). Ezek biztosították a kezdeti előrejelző munka szervezeti feltételét.

2. A szikratávíró

Le Verrier ötlete volt, hogy a megfigyelési adatok gyors célba juttatása érdekében használják fel az ebben az időben rohamosan terjedő szikratávírót. A célpontok pedig, ahová az adatoknak a távíró segítségével időben meg kellett érkezniük, az egymás után megalakuló meteorológiai intézetek voltak. Az előrejelzések hasznosításában az angolok jártak az élen. Tevékenységük kezdetben főként a tengeri viharok előrejelzésére szorítkozott (FitzRoy tengernagy), de Angliában 1861-től már a sajtóban is megjelentek időjárás-jelentések. A 19. század utolsó három évtizedében egymás után rendezték meg a szakmai munka összehangolását célzó nemzetközi értekezleteket, a szakmai eredmények cseréjét szolgáló tudományos konferenciákat. Nemzetközi egyezmények születtek a megfigyelések szabványosítására, az időjárási táviratok kódolására, a nemzetközi adatcsere rendjére vonatkozóan. A nemzetközi együttműködés világméretű szervezettségének kialakulásában fontos állomás volt a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (International Meteorological Organization, IMO) megalakulása 1905-ben.

3. A meteorológiai kód: a meteorológusok "eszperantója"

Itt egy kis kitérőt kell tennünk, hogy megemlítsük azt az "előrelátást", amelyről szakmai elődeink - ha ösztönösen is - de tanúságot tettek. A kutatók már a kezdet kezdetén megszervezték a rendszeres, nemzetközi, eleinte tisztán a kölcsönösségen alapuló meteorológiai adat- és információcserét. A megfigyelés helyét, időpontját, a mért adatokat és a megfigyelt jelenségeket rendezett, logikusan felépített számokkal helyettesítették, a számokat öt számjegyű csoportokba rendezték, és ezeket a számkódokat cserélték ki a távíró segítségével.

13. ábra

A számkódokat eleinte (a 19. század közepén) csak a földfelszíni megfigyelésekhez dolgozták ki, de a későbbi évtizedekben számos meteorológiai információ számára is kifejlesztették. A módszer egyik nagy előnye abban állt, hogy a közlendőket rendkívül könnyen és bármely nyelven egyértelművé és kezelhetővé tette (13. ábra). A másik hatalmas előnyét az jelentette, hogy ez a rendszer - apró módosításokkal - input adatforrásként szolgálhatott a 20. század közepén a meteorológiába berobbanó számítástechnika számára.

IV. Az időjárás-előrejelzés a 20. században, a számítógépek megjelenése előtt

1. A repülés és a meteorológia kapcsolata

A repülés elterjedése a 20. század elején mérföldkőnek számít a meteorológia fejlődésében. A meteorológusok számára a repüléssel ugyanis nem csak szolgáltatásaiknak egy új hasznosítási területe jelent meg, hanem a légkör megismerésének merőben új lehetősége is. Korábban a földfelszínre telepített megfigyelő-állomások adatainak elemzése csupán kétdimenziós képet szolgáltatott a szakemberek számára a légkörről. A magasabb légkör fizikai állapotára, folyamataira legfeljebb következtetni tudtak (a felhők mozgásának, fejlődésének, változásainak megfigyeléséből vagy a szabad-légkör állapotára kevésbé jellemző hegyi állomások adataiból). A repülőgép azonban a magasba emelte mind a meteorológusokat, mind mérőműszereiket, új dimenziót, pontosabban a légkör harmadik dimenzióját nyitva meg előttük. Nyugodtan állíthatjuk, a meteorológia és a repülés a mai napig kölcsönhatásban van: a biztonságos repülés elképzelhetetlen a meteorológia nélkül, de a meteorológia fejlődése is sokat vesztett és lassúbb lett volna a repülés által nyújtott ismeretek hiányában.

2. Az időjárási front

14. ábra

Az 1920-as évek szakmai szempontból minőségi változást hoztak az időjárás-előrejelzések fejlődésébe. A prognózisok alapvető eszköze továbbra is a légnyomás-szinoptika maradt, de a meteorológusok eszköztára kiegészült egy új fogalommal, az időjárási front fogalmával. Ebben az időben egy új szinoptikai iskola jött létre Norvégiában kiváló szakembergárdával, a Bjerknes "dinasztia" (apa és fia) irányításával (14. ábra). Ők fedezték fel térképeiken az időjárás-változások legfőbb hordozóját, az időjárási frontot, új, gazdagabb arculatot adva ezzel a szinoptikának.

Időjárási front ott alakul ki, ahol az áramló levegőben, fizikai tulajdonságaikban - elsősorban hőmérsékletében - egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek kerülnek igen közel egymáshoz.

15. ábra

A időjárási frontok a ciklonok, főként a fiatal ciklonok jellegzetes "tartozékai" (15. ábra). A ciklon keletkezésének időszakában ugyanis az örvényben a hideg és meleg levegő jól elkülönül egymástól közel fele-fele arányban. Az a keskeny zóna, ahol érintkezve keverednek, az időjárási front. Ez a keskeny érintkezési zóna itt az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányban, a ciklonnal együtt forog. Kékkel és a haladás irányában kis háromszögekkel jelöljük a frontzóna azon szakaszát, ahol ez az örvénylő mozgás a hideg levegőt a korábban meleg levegővel borított területre hajtja. Ez a hidegfront. S fordítva, ahol a meleg levegő hódít teret a hideg rovására, az a melegfronti szakasz, amelyet térképeinken pirossal és a haladás irányában kis félkörökkel jelölünk. A hidegfront jár általában(!) a hevesebb időjárási jelenségekkel, záporral, zivatarral, markáns szélirányfordulással, szélviharral. A melegfront leggyakoribb kísérője a csendes eső.

16. ábra

A ciklon örvénylése során a hideg levegő gyorsabban mozog, ezért először a középpont közelében, majd távolabb is utoléri a melegfrontot, azaz a két front "záródik". Ezt a záródott frontszakaszt nevezi a szakma okkluziós frontnak, melynek mentén akár hidegfront jellegű, akár melegfont jellegű időjárási folyamatok is előfordulhatnak (16. ábra).

Magyarországon a frontológia a 30-as évek közepén vonult be az időjárás-előrejelzés napi gyakorlatába (Aujeszky László).

3. A magaslégköri mérések rendszeressé válása

17. ábra

A II. világháború befejezését követően, főként az 50-es évek során intenzív fejlődés indult meg az előrejelzések területén. Magaslégköri mérések kísérleti jelleggel (sárkányokkal, ballonokkal, repülőgépekkel magasba juttatott műszerekkel) már korábban is folytak, de ekkor rendszeressé váltak a hatalmas ballonok segítségével 20-30 km magasba emelt és rádióval összekötött meteorológiai műszerekkel történő rádió-szondázások (17. ábra). Az időjárás-előrejelezés szakmai alapja továbbra is a szinoptikus talajtérkép (a légnyomás-szinoptika és a frontológia) maradt, de az 50-es évek végére ez az eszköztár a napi gyakorlatban is kiegészült a magaslégköri térképekkel, azaz kialakult az aerológiai szinoptika. A légkör a meteorológusok számára most már nemcsak a kísérleti munkában, hanem a napi operatív gyakorlatban is kétdimenziósról háromdimenziósra bővült. Időjárás-előrejelzést ugyan e fejlettebb eszközökkel is csak egy-két napra lehetett készíteni, de az előrejelzések minőségében jelentős javulás történt.

4. A mezoszinoptika kialakulása

18. ábra

Az intenzív megfigyelő, azaz a távérzékelő műszerek, berendezések, az időjárási radar, az automata megfigyelő állomás, a tengeri bója és a műhold-meteorológia eredményei, valamint a kistérségű, gyors és veszélyes időjárási folyamatok fizikájának mind jobb megismerése kialakított egy új tudományos szakterületet, a mezoszinoptikát. A mezoszinoptikai ismeretek alkalmazásával az ultrarövidtávú (néhány órás) előrejelzések és az időjárási veszélyjelzések minősége jelentősen javult, az ezekre alapuló szolgáltatások megbízhatóvá váltak. A mezoszinoptikai kutatások szülőföldje az Egyesült Államok volt (tornádó-kutatás), de az akkor már több mint 20 éve működő balatoni viharjelzés megbízhatóságának növelése érdekében egy lelkes kutató csapat (Bodolai házaspár, Götz, Tanczer) nálunk is gyorsan meghonosította eredményeit.

5. Nemzetközi szervezetek

A meteorológia, és ezen belül az időjárás-előrejelzések fejlődésének egy igen fontos állomása és a továbbfejlődés feltétele volt, hogy 1950-ben az ENSZ szakosított szervezeteként megalakult a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO), amely megteremtette az egységesen működő, világméretű időjárás-megfigyelő hálózatot (World Weather Watch, WWW), és a nemzetközi meteorológiai adatcserét még a hidegháború legkeményebb éveiben is zavartalanul bonyolító világméretű meteorológiai távközlési rendszert (Global Telecommunication System, GTS).

A rendszeressé és egyre intenzívebbé váló mérések, illetve a gyors és széleskörű adatcsere tehát azt eredményezte, hogy a huszadik század első felének folyamán a meteorológus egyre pontosabb adatokhoz, ismeretekhez jutott hozzá a légkör pillanatnyi fizikai állapotáról, a közelmúlt légköri folyamatairól. Egyre többet tudott a légkör fizikai törvényeiről, és ezek segítségével, mint szakember, szellemi munkával vonhatta le következtetéseit az időjárás jövőbeni alakulásáról. Ezért nevezték ezt a fajta előrejelző tevékenységet "szakértői módszernek". Ezzel párhuzamosan olyan szabályszerűségeket, ismétlődéseket próbáltak felfedezni az egyes meteorológiai elemek éghajlati idősorában - igen korlátozott sikerrel -, amelyek alkalmazása prognózis készítésre ad lehetőséget, azaz a "statisztikai módszerek" kifejlesztésével is kísérleteztek. Ezek önálló eszközként csupán a távelőrejelzésben honosodtak meg.

V. Az időjárás matematikai modellezésének kialakulása

1. A kezdeti lépések

19. ábra

A meteorológiában is sikerrel kecsegtető matematikai modellezés a korábban már említett idősebb Bjerknes ötlete volt (1904). Bjerknes elképzelése szerint az időjárás-előrejelzés elméletét a Newton-féle mozgásegyenlet, illetve az anyag- és az energia-megmaradás törvényének légköri alkalmazására kell alapozni, kiegészítve ezeket az ideális gázok állapotegyenletével (19. ábra). Ezen egyenletek rendszerét nevezzük a légkör hidro-termodinamikai egyenletrendszerének, amely egy parciális differenciálegyenlet-rendszer. A légköri folyamatokat leíró rendszer determinisztikus, azaz megfelelő kezdeti és határfeltételek (alsó és felső, illetve szükség szerint oldalsó) megadása esetén az egyenletrendszer megoldása révén meghatározhatjuk a rendszer jövőbeli állapotát (azaz ún. vegyes feladatot kell megoldanunk).

20. ábra

Az egyenletrendszer bonyolultsága miatt a megoldást nem lehet expliciten felírni, így a megoldáshoz mindenképpen numerikus módszerek alkalmazása szükséges. Az egyenletrendszer számításokra alkalmas, térben és időben diszkretizált formáját Richardson alkotta meg az 1910-es évek elején (20. ábra) Richardson megpróbált az egyenletrendszer megoldásával 24 órás előrejelzést készíteni Európa térségére, kísérlete azonban a heroikus erőfeszítések ellenére - több tízezer szorzást és összeadást kellett manuálisan elvégeznie - kudarcot vallott. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a számításokhoz használt kiindulási feltételek nem álltak összhangban a légkörben uralkodó egyensúlyi viszonyokkal. A kudarc másik okát a nem megfelelő számítási eljárások használata jelentette: ezen eljárások ekkor még nem ismert sajátosságai miatt még az elemi számítások tökéletes elvégzése is irreális eredményre vezetett volna.

21. ábra

Ezért a modellezésre irányuló kísérletek az 1940-es évek végére elcsendesedtek. Richardson a modellezés területén összegyűjtött tapasztalatait csak hosszú unszolást követően, 1922-ben adta ki könyv formájában. Meg volt győződve arról, hogy a kudarc oka csak mérési hiba lehet. Olyannyira, hogy kidolgozta egy "időjárás-előrejelző nagyüzem" tervét, ahol 64 ezer segéderő ügyködött volna egy sportstadion-szerűen kiképzett épület lelátóján (számításai szerint ugyanis ennyi ember közreműködése kellett volna a számításokhoz, hogy azok gyorsabbak legyenek az időjárás folyamatánál; 21. ábra). A munkát koordináló főmeteorológus a stadion középpontjában helyezkedett volna el, utasításait küldöncök hordták volna a résztvevők között, s egyben összegyűjtötték volna a részszámításokat is. Tervezett egy kísérletezésre alkalmas üzemcsarnokot is, és az egész hatalmas létesítményt tavacskák, parkok, sportpályák övezték volna, hogy az előrejelzés fontos műveletét végzők időnként felüdülhessenek. Elképzelése terv maradt csupán, és álmára, az időjárás modellezésének sikerére is évtizedeket kellett még várni.

2. Az első eredmények

Az 1920-as és 30-as években egy sor tudományos eredmény született mind a matematika és a fizika, mind pedig a meteorológia területén, amelyek alapvetően módosították a meteorológusok gondolkodását a légköri modellezés lehetőségeiről. Kidolgozták a hidro-termodinamikai egyenletrendszer légköri modellezésre alkalmas közelítéseit, és megalkották a számítások stabilitását biztosító numerikus sémákat is.

22. ábra

Megszülettek tehát a reményt keltő elméleti alapok. És a világ egyik első elektromos számítógépe, az Egyesült Államokban kifejlesztett ENIAC (17 ezer elektroncső, 2,5 m magas, 40 m hosszú szerelvényfal, 30 tonna súly) pedig eszközt teremtett ahhoz, hogy az addig hónapokat igénylő számításokat napok, esetleg órák alatt el lehessen végezni. Neumann János - a magyar származású amerikai kutató, aki minden idők legfiatalabb professzora volt az Egyesült Államokban - azt javasolta, hogy az addig kizárólag katonai célokat szolgáló ENIAC-ot polgári tudományos, ezen belül meteorológiai célokra is hasznosítsák (22. ábra). Vezetésével 1946 augusztusától 20 meteorológus dolgozott a légköri modell-fejlesztéseken, s végül 1950 márciusában gépidőt is kaptak. Modelljük segítségével az 5500 m magasban elhelyezkedő légréteg áramlási viszonyait igyekeztek 24 órával előre jelezni. A számításokat az USA-t lefedő 235 rácspontra végezték el, az adatokat és a programkódot egymillió lyukkártyán tárolták. A kísérlet az üzemzavarok, a gyakori leállások miatt öt hétig tartott, de a tiszta számítási idő épp 24 óra lett.

E sikeres kísérlet azt jelezte, hogy a választott út járható, eredményei hozzájárultak a modellezés alapját képező egyenletrendszer tökéletesítéséhez, és ahhoz, hogy a tudósok rájöjjenek, a számszerű előrejelzést a rácshálózat sűrítésével lehet pontosítani.

VI. Az időjárás számszerű előrejelzése napjainkban

1. A számszerű időjárás-előrejelzés előkészítő lépései

23. ábra

A számszerű időjárás-előrejelzés alapja és kiinduló pontja az időjárás tényleges, ún. "pillanatnyi" állapota a számítás kezdetének időpontjában. Ez a gyakorlatban a modell prognosztikai változóinak a modell háromdimenziós rácsán történő előállítását tételezi fel. Annak érdekében, hogy ennek a kiinduló helyzetnek a leírása minél pontosabb legyen, a WMO megszervezte az egységes globális időjárás-megfigyelő rendszert (23. ábra). E rendszer legfontosabb adatforrásai a következők:

kb. 5000 föld- vagy tengerfelszíni állomáson, bójákon emberek vagy automaták mérik óránként vagy folyamatosan a légnyomást, a levegő hőmérsékletét és nedvességtartalmát, a szél irányát és sebességét;
kb. 1000 helyen naponta kétszer ballonok segítségével 20-30 km magasba emelkedő rádiószonda méri ugyanezeket a paramétereket a légkör magasabb rétegeiben;
a meteorológiai mesterséges holdak a világűrből szondázzák a légkört;
a közforgalmi repülőgépek és a kereskedelmi hajók fedélzetén automaták és emberek végeznek meteorológiai megfigyeléseket és méréseket;
az időjárási radarok is adatokat szolgáltatnak.

Ez a több gigabyte-nyi információ a WMO globális távközlési rendszerén, a GTS-en keresztül jut el a számítógépes időjárás-előrejelző központokba.

24. ábra

A számszerű időjárás-előrejelzés következő mozzanata a kezdeti feltételek meghatározása, vagyis annak az időjárási alaphelyzetnek a lehető legpontosabb, számszerű megadása, amely a légkörre a modell indításának pillanatában a legjellemzőbb volt. Ezt a műveletet adatasszimilációnak, az eredményeként előálló mezőt pedig analízisnek nevezzük (24. ábra). Ha pontatlanok a kezdeti feltételek, azaz ha nem tudjuk a modellt a légkört legjobban megközelítő állapotból indítani, még csak reményünk sem lehet a pontos előrejelzésre, még akkor sem, ha a modellünk egyébként tökéletes. Az első nagy törekvésünk tehát az kell legyen, hogy az analízis a lehető legközelebb álljon a légkör valódi állapotához.

25. ábra

Ahhoz, hogy ezt a követelményt teljesítsük, lehetőség szerint minden rendelkezésünkre álló adatot és információt fel kell használnunk, amelyek elsősorban a fent jelzett forrásokból származó mérési adatok. Ezeket a mérések természeténél fogva földrajzilag rendszertelenül elhelyezkedő adatokat a kezelhetőség érdekében mind vízszintes, mind függőleges irányban a modell szabályos rácshálózatára számítják át, vagyis interpolálják. Mivel az óceánok és a ritkán lakott területek felett csak kevés megfigyelés áll rendelkezésre, a fenti interpolációs probléma erősen alulhatározott. (25. ábra). Ez azt jelenti, hogy a megfigyelések önmagukban még nem elégségesek a kiindulási állapot korrekt meghatározásához, hanem ehhez más információt is fel kell használni. Ezt a többletinformációt az előrejelzési modell adott időpontra vonatkozó előrejelzése szolgáltatja.

Az adatasszimiláció következő lépéseként ezért a rácspontokra interpolált megfigyelési adatokat, sajátos matematikai módszereket felhasználva, kombinálják az előrejelzési modell korábbi időpontból futtatott és a kiindulási időpontra vonatkozó adataival. Tehát a mért és a már előrejelzett adatok kombinációjából származó új adatok képezik a modell kezdeti állapotát. Itt fontos azt megjegyezni, hogy az egyes információk szintézisénél az adatokat megbízhatóságuk függvényében kell súlyozni az analízis-eljárás során (azaz a pontosabb, megbízhatóbb információkat nagyobb súllyal veszik figyelembe, mint a kevésbé pontosakat), és hogy az adatasszimiláció természetesen a hibás adatok kiszűrését is magába foglalja.

2. Az előrejelzés művelete

26. ábra

Az előkészítő lépéseket követően kerül sor a vázolt egyenletrendszer megoldására, azaz a modell integrálására. Az egyenleteket egy térbeli rácson, időlépcsők bevezetésével oldjuk meg, így az integrálás végrehajtásához térbeli és időbeli diszkretizáció végrehajtása szükséges (26. ábra). Az időbeli diszkretizáció annyit jelent, hogy az előrejelzést lépcsőzetesen végezzük el, mindig egy időlépcsőnyi időintervallummal előre jelezve a légkör állapotát mindaddig, amíg nem érkezünk el a teljes előrejelzési intervallum végéig. Az egyenletekben megjelenő dinamikai tagokat (mint például a különböző fellépő erőhatásokat) explicit módon tudjuk származtatni. Az ezek mellett megjelenő olyan kis skálájú folyamatokat, amelyeket a modell véges felbontása, illetve az adott folyamat nagyfokú bonyolultsága miatt egyébként nem tudnánk figyelembe venni, az ún. parametrizációk révén építjük be a modellekbe (ilyenek jelenségek például a csapadékképződés mechanizmusai, a sugárzás, a konvekció, a felszíni határréteg jelenségei, a turbulencia stb.). A műveleteket valamennyi rácspontra és minden egyes időlépcsőben elvégezzük. Ez rendkívül nagy számítástechnikai feladat, amely különlegesen nagyteljesítményű és gyors számítógépet feltételez. Egy globális - teljes földgömbre vonatkoztatott - modell esetében egy 48 órás előrejelzésnél, ahol 50 km-es rácspont távolsággal, 30 egymás fölött elhelyezkedő magassági szinttel és 5 meteorológiai elem előrejelzésével dolgozunk, 40 millió rácsponton kell elvégezni a számítást, és ha mindezt 15 perces időlépcsővel alkalmazzuk, akkor a 40 milliót még meg kell szorozni az összes időlépcső számával, azaz 192-vel, a rácsponti számítások száma tehát 7680 millió.

27. ábra

A globális modellek megfelelő pontossággal írják le egy-egy nagyobb régió (pl. az észak-atlanti-európai térség) olyan nagyléptékű időjárási folyamatait, mint a frontok átvonulása és a ciklonok keletkezése, kevésbé pontosan jellemzik azonban kisebb térségek (pl. a Kárpát-medence) egyes vidékeinek időjárását. Ennek elsődleges oka az ilyen modellek korlátozott térbeli (kb. 40-100 km) és időbeli felbontása, amely a jelenlegi számítási kapacitás mellett nem növelhető jelentősen. A gyorsan fejlődő és a domborzat által nagymértékben befolyásolt lokális időjárási jelenségek előrejelzéséhez ezért olyan modelleket használnak, amelyek jelentősen jobb (kb. 5-25 km) felbontásúak ugyan, mint a globális modellek, viszont nem az egész Földre, hanem csak egy kisebb földrajzi térségre, ún. korlátos tartományra (pl. Közép-Európára) szolgáltatnak előrejelzést (27. ábra). Ilyenkor a kiválasztott terület szélein az ún. perem- vagy más néven az oldalsó határfeltételeket a globális modellek szolgáltatják, de még az ily módon leegyszerűsített korlátos tartományú modellek számítástechnikai igényei is túlnőhetnek a kisebb országok meteorológiai szolgálatainak lehetőségein.

Ezért e feladatok megoldására és a modellek továbbfejlesztésére a legfejlettebb számítástechnikával felszerelt előrejelző központok alakultak - eleinte a Meteorológiai Világszervezet keretein belül, az utóbbi évtizedben azonban egyre inkább nemzetközi gazdasági társulások keretében, tehát kereskedelmi alapon. Hazánk 1997 óta társult tagja az Angliában, Readingben működő Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központnak (European Centre for Medium Range Weather Forecasting, ECMWF), s így felhasználója lehet a központ globális előrejelzéseinek, melyek a szakma legújabb és legfejlettebb modelljével készülnek.

3. Utófeldolgozás

28. ábra

A numerikus modellekkel készített előrejelzések közvetlenül csak a legfontosabb meteorológiai elemek, a hőmérséklet, a légnyomás (pontosabban valamely meghatározott légnyomási érték tengerszint feletti magassága), a nedvesség és a szél rácspontokra kiszámított, jövőbeni értékeit adják meg. Ez azonban még nem a hétköznapi értelemben vett időjárás. A rendelkezésre álló eredmények csak az utófeldolgozás során válnak széleskörűen értelmezhetővé. Az utófeldolgozás során az előrejelzéseket a modell számítási rácsáról az igényelt földrajzi pontokra interpolálják, és statisztikai és fizikai összefüggésekre épülő módszerek segítségével számítanak ki olyan alapvető időjárási jellemzőket, mint például a csapadék halmazállapota és intenzitása, a köd, a napi maximum és minimum hőmérséklet stb. Az utófeldolgozáshoz tartozik az előrejelzések térképes megjelenítése is. Az előrejelzést készítő szakember előtt térképeken követhető formában jelenik meg az időjárás alakításában döntő szerepet játszó meteorológiai paraméterek jövőbeni földrajzi eloszlása, változása. Ha a meteorológus kiegészíti ezeket légkörfizikai, klimatológiai ismereteivel, tapasztalataival, már megfogalmazhatja egy meghatározott térség várható időjárását: a prognózist (28. ábra).

29. ábra

A számítástechnika fejlődésének köszönhetően ma már a prognózisok készítése is nagyrészt automatikusan zajlik. Figyelembe véve azt, hogy számos földrajzi helyre és térségre többféle formában és rengeteg különböző felhasználónak kell előrejelzést készíteni, ez nem is meglepő. Felmerül a kérdés, hogy milyen mértékű emberi beavatkozásra van szükség ebben a folyamatban? Nos, bár a modellek rendkívül sokat fejlődtek az utóbbi időben, az előrejelző szakemberek speciális tudása még mindig jelentősen javíthatja az előrejelzések beválását. Az emberi kontrollra tehát feltétlenül szükség van. Az előrejelzések javítása bizonyos fokig automatizáltan is történhet. Erre a célra olyan tanuló algoritmusokat használnak, amelyek egy megadott földrajzi pontra vonatkozó megfigyelések és előrejelzések közötti statisztikai összefüggések alapján automatikusan végzik el a megfelelő korrekciót. Ezekkel a módszerekkel lehetséges a modellek bizonyos területeken fellépő szisztematikus hibáinak a javítása. Azaz, ha például a modell egy adott helyre rendszeresen a valódinál magasabb hőmérsékletet jelez előre, akkor a fenti eljárás pár napos "tanulási idő" után a megfelelő irányba fogja korrigálni az előrejelzett értékeket.

4. Az időjárás számítógépes modellekkel történő előrejelzésének korlátjai

Az időjárás-előrejelzés objektív módszereinek ilyen mértékű fejlődését látva méltán tölthetne el minket, meteorológusokat a megelégedettség érzése, a "hurráoptimizmus": még néhány év, és megvalósul az álmunk, a tökéletes időjárás-előrejelzés. Ez azonban sajnos elméletileg sem lehetséges. Hála a számítástechnika fantasztikus fejlődésének és az ezzel lépést tartó tudományos munkának, az előrejelzések bizonytalansága jelentősen csökkent az elmúlt két évtizedben, és az előre jelezhető időtartam is sokszorosára nőtt, de az előrejelzés új módszerének, az időjárás számítógépes modellezésének is jelentős korlátjai vannak, nevezetesen:

nem ismerjük eléggé (lehetetlen pontosan leírni) az időjárás kiinduló állapotát, amely pedig a modell alapját képezi (ebben döntő szerepet játszik az időjárás kezdeti állapotának pontos meghatározásához szükséges mérési helyek nem elegendő sűrűsége és a mérések pontatlansága);
a modellek nagyfokú érzékenységet mutatnak a kezdeti feltételekre, a kezdeti feltételekben rejlő nagyon kis hibák tehát nagyon nagy előrejelzési hibákhoz vezethetnek;
a számítástechnikai lehetőségek korlátozottak, és ez az eredményt jelentősen befolyásoló megalkuvásokra késztet (az optimálisnál ritkább rácshálózat, kevesebb magassági szint vagy időlépcső használata, kevésbé számításigényes, azaz durvább fizikai közelítések alkalmazása);
a térben és időben diszkretizált modellek csupán közelítő leírását tudják adni a légkörben mint folytonos közegben lezajló folyamatoknak;
az alkalmazott egyenletrendszer bonyolult.

E korlátok ismerete azonban a jövő szempontjából reményt is jelent számunkra: már az elmúlt években kijelölte és a továbbiakban is kijelöli a fejlődés, a lehetséges fejlesztések irányait. Mielőtt azonban szorosan a máról és a továbbfejlődés már látható útjairól szólnánk, vizsgáljuk meg az időjárás-előrejelzés negyedszázados ugrásszerű fejlődésének hatásait a meteorológia társadalmi és főként gazdasági megítélésében.

VII. A meteorológia és a gazdaság

1. A "ősfelhasználók" kora

Ahogy más tudományágak, úgy a meteorológia sem maradhatott sokáig öncélú. Egyrészt azért nem, mert a tudós legfőbb hajtóerejét, a sikerélményt felfedezéseinek hasznosulása adja, másrészt azért, mert a munka folytatásához nélkülözhetetlen pénz megszerzéséhez mecénások kellettek. Egy mecénás pedig "haszontalan" dolgokra ritkán adja a pénzét. A meteorológia kezdetleges állapotában mecénásként csak az állam jöhetett szóba. Az állam képviselőivel, azaz a kormányokkal kellett elfogadtatni, hogy a nemzetgazdaságok számára a meteorológia, ezen belül az időjárás-előrejelzés hasznot hozhat, a ráfordított pénz többszörösen megtérülhet. Nagyon messze állt ekkor még a meteorológia attól, hogy eredményeit áruként, gazdaságilag hasznosítható formában és minőségben állítsa elő, és - legalább részben - piaci úton, közvetlenül a felhasználótól szerezze meg a szakma fenntartható fejlődéséhez szükséges összegeket. Erre még több mint száz évet kellett várni.

Az időjárás-előrejelzés történetének eddig vázolt folyamata lehetővé teszi, hogy ennek az alig több mint százéves fejlődésnek a mozgatórugóit egy kissé részletesebben, a gazdasági stratégia oldaláról vizsgáljuk meg - elsősorban magyar viszonylatban, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) történetén keresztül. Ez a fejlődési folyamat a szakmai fejlesztések terén meglehetősen konzervatív volt. Ez abból adódott, hogy a meteorológia működését és minden fejlesztését az állami költségvetés fizette. Az állam nevében néhány ún. "ősfelhasználó" támasztott igényeket és követeléseket a meteorológiával szemben: a vízügy, a repülés, a belügy és esetenként a földművelésügy. A meteorológiai szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatban döntő szavuk tehát csupán nekik volt. Ezek a megrendelők elsősorban arra törekedtek, hogy az általuk használt szolgáltatások minősége javuljon, nem volt érdekük az "áruválaszték", vagyis a felhasználási területek bővülése. A 60-as évek közepéig ennek a stratégiának a jegyében folyt az időjárás-előrejelzések fejlesztése. A fő cél az előrejelzések minőségének, pontosságának és beválásának növelése, az "ősfelhasználók" elégedettsége, s ezáltal az állam mecénási szerepének megtartása volt.

2. A gazdasági orientálódás időszaka

Az időjárás-előrejelzési módszerek fejlődésének eredménye, hogy a 70-es évektől az előrejelzések minőségének és időtartamának növekedésével párhuzamosan egyre inkább tapasztalható a meteorológiai tevékenység tudatos, a korábbiaktól eltérő gazdasági orientálódása. Ez a megállapítás különösen igaz a kelet- és közép-európai országok közül Magyarországra, ahol a viszonylag liberálisabb gazdaságpolitika keretet nyújtott a meteorológiai szolgáltatások gazdasági hasznosításának elterjedéséhez. A megbízható előrejelzéseket igénylők köre is gyorsan növekedett. A meteorológiai szolgáltatások "ősfelhasználói" területein kívül ez idő tájt ugyanis rohamosan bővültek azok az elsősorban infrastrukturális tevékenységek, ipari és mezőgazdasági létesítmények és technológiák, amelyek mind a bennük rejlő anyagi értéket tekintve, mind pedig mindennapi működésük szempontjából nagymértékben függnek az időjárástól. Az időjárás-előrejelzések haszna tehát elsősorban ezen a két területen mutatkozik meg: az anyagi értékek védelme terén az időjárás veszélyei elleni, azaz a vagyon- és életvédelemben; illetve a nagyértékű eszközökkel és technológiákkal végzett szolgáltatások és tevékenységek gazdaságosságában, biztonságában és hatékonyságában.

30. ábra

Ennek köszönhető, hogy a gazdasági és társadalmi élet irányítóinak egyre szélesebb körében tudatosodott, hogy az időjárás folyamatainak ismerete gazdasági (esetenként termelési) tényező, tehát pénz. Ha ugyanis a gazdasági célú és sikeres előrejelzésekből származó haszon nagyobb, mint a néhány hibás előrejelzésből eredő kár, akkor az előrejelzések alkalmazása összességében hasznot termel (30. ábra). A gazdasági érzékkel rendelkező meteorológus szakemberek számára tehát világos volt, hogy ha a meteorológiai szolgáltatások gazdaságilag kifejezhető értékké, azaz pénzzé válnak, az a szolgáltatások piaci hasznosításának lehetőségeit teremti meg.

E folyamat eredménye, hogy a felhasználói piac terjedése magával hozta a magánvállalkozások megjelenését a meteorológiai szolgáltatások piacán, ezen belül is elsősorban a média meteorológiai kiszolgálásának terén. A szolgáltatásokkal való kereskedelem elterjedése a világon azonban nem egységesen ment és megy végbe, hanem az egyes országok sajátosságainak, gazdasági állapotának, a pénzügyeket, illetve a meteorológiát irányító vezetők hozzáállásától függően, nagy eltérésekkel. Magyarországon az OMSZ történetének ebben a szakaszában jelent meg az "ősfelhasználók" kiszolgálása mellett a már tisztán vállalkozásjellegű szolgáltatás is.

3. A gazdaságilag legjobban hasznosítható meteorológiai szolgáltatások

1. Időjárási veszélyjelzések (riasztások, ultrarövidtávú előrejelzések)

a lakosság tájékoztatásához (média);
az eszközök, berendezések, technológiák védelméhez;
az időjárás okozta károk, akadályok megelőzéséhez, csökkentéséhez, elhárításához;
a balesetek megelőzéshez, egészségvédelemhez (orvosmeteorológia).

2. Rövid- és középtávú előrejelzések

a lakosság tájékoztatásához (média);
a közlekedéshez és szállításhoz;
a szabadidős szolgáltatások szervezéséhez;
az energiagazdálkodáshoz;
a munkaszervezéshez (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások stb.);
a tervezéshez;
a munkavédelemhez;
a környezetvédelemhez.

A tudomány fejlődése és a felhasználói kör változásai a felsorolt szolgáltatásokon túl is újabb és újabb igényeket teremtenek és teremthetnek. A 80-as évek végéig úgy tűnt, hogy az így kialakult, egyre rutinosabban és zavartalanul működő üzleti rendszer megfelel az OMSZ érdekeinek, biztosítja a szolgáltatások folyamatos bővítését. Ebbe az "állóvízbe" robbant bele a rendszerváltás, ami döntő fordulatot jelentett az ország gazdasági életében. Beindult az áttérés a piacgazdálkodásra, és ez nem hagyta érintetlenül az OMSZ pénzügyi helyzetét sem.

Ahhoz, hogy az OMSZ ebben a nehéz időszakban is talpon maradjon, fel kellett kutatni és meg kellett erősíteni azokat a szakmai területeket, ahol a piaci bevételek megtarthatók és bővíthetők voltak. Kiderült, hogy az elmúlt két évtized fejlődésének köszönhetően az időjárás-előrejelzés maradt az a szolgáltatás, melynek bevételei összességükben nem vagy alig estek vissza - eltekintve néhány partner elvesztésétől -, sőt kisebb megtorpanás után jelentősen növekedtek. A magyar meteorológia az eleinte spontán módon, majd tudatosan alakított marketingtevékenység, illetve a technikai fejlesztések segítségével a 90-es évek végére kievickélt a hullámvölgyből, s ma nemzetközi összehasonlításban sem kell szégyenkeznie.

A meteorológia piacosodása azonban nem csak a magyar, hanem az egyetemes meteorológia számára is mérföldkövet jelentett. Sarkosan fogalmazva, a piacosodás megrázkódtatásai, a magánszektor megjelenése nyomán gyökeresen megváltozott a nemzeti meteorológiai szolgálatok kapcsolata kormányaikkal és egymással. A nemzeti szolgálatok jelentősége átalakulóban van, tevékenységük egy részét - például a fontosabb előrejelző központok fenntartását és fejlesztését - már nemzetközi társulások keretében végzik, melyek a tagországok pénzügyi hozzájárulásával működnek. A korábban a Meteorológiai Világszervezet koordinálásával működő, kölcsönös, ingyenes, korlátlan nemzetközi meteorológiai adatcsere jelentősen beszűkült. A tagok pénzügyi hozzájárulásával működő új központok ugyan korlátlanul hozzájutnak a működésükhöz szükséges adatokhoz, de ezért cserébe csak kevésbé fejlett produktumaikat adják ingyen. Legfejlettebb termékeikhez csak a fizető tagok jutnak hozzá, külső felhasználó legfeljebb megvásárolhatja azokat.

Magyarország ma két ilyen nemzetközi társaságnak tagja:

a már említett ECMWF-nek, azaz az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központnak;
és a meteorológiai műholdakat üzemeltető és feldolgozott műholdas információkat szolgáltató EUMETSAT-nak.

Ezek a nemzetközi kapcsolatok ugyan jelentős költségekkel járnak, de megteremtik az Országos Meteorológiai Szolgálat számára az egyenlő feltételeket, és ezen keresztül a színvonal fenntartását - nemzetközi összehasonlításban is.

Ezután a kis piaci kitérő után térjünk vissza az időjárás-előrejelzések módszereinek lehetséges fejlesztési irányaihoz.

VIII. Új fejlesztési irányzatok az időjárás-előrejelzések objektív módszerében

A tökéletes időjárás-előrejelzés elérését megakadályozó tényezők ismerete egyben kijelöli az előrejelzési módszerek fejlesztésének mai és lehetséges jövőbeni irányait is. Az előadásban több ízben hangsúlyoztuk, hogy az előrejelzési modellek számára leírt kiinduló időjárás, azaz a kezdeti feltételek meghatározása soha sem lehet tökéletes. A meghatározás hibái és a hibák gyors növekedése az idővel, lehetetlenné teszi 100%-os előrejelzés készítését. Ezért a "becsületes" eljárást az előrejelzések valószínűségi formában való megfogalmazása jelentheti.

1. Az ensemble-előrejelzés

A meteorológusok korábban is törekedtek a valószínűségi előrejelzések készítésére, de módszereik többnyire szubjektívek voltak. Az elmúlt 5-10 esztendő egyik jelentős eredménye egy objektív alapon, az előrejelzések matematikai modellezésén nyugvó valószínűségi előrejelző módszer, az ensemble-, vagyis az együttes-előrejelzések kidolgozása és bevezetése a napi gyakorlatba.

Az együttes-előrejelzések lényege az, hogy a determinisztikus előrejelző modell egyenleteit a szokásos, a kiinduló állapotként rendelkezésre álló mérési adatokat felhasználó futtatáson (kontroll-futtatás) kívül más és más kiinduló állapotból többször lefuttatják. Az új kiinduló állapotokat az eredeti futtatás kiinduló adatainak hibahatáron belüli megváltoztatásával nyerik, méghozzá oly módon, hogy az előrejelzett állapotok a légkör minden lehetséges lényegesen különböző jövőbeli állapotát lefedjék. Mivel az együttes-előrejelzés tagjai egyformán lehetséges prognózisokat szolgáltatnak, ezen előrejelzésekből valószínűségi információ származtatható. Az adott időjárási helyzet valószínűségi értékeit a prognosztizált eredmények együttesének szórása adja, a nagyobb szórás nagyobb bizonytalanságra utal. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a bizonytalanság nem pusztán a modell hibájából fakad, hanem a légkör belső tulajdonsága, amely időről időre és területről területre változik, azaz mindig az aktuális áramlási kép függvénye.

31. ábra

32. ábra

33. ábra

A bizonytalanság grafikus jellemzésének jól bevált eszköze az ún. fáklya-diagram (31. ábra) és az ún. spagetti-diagram (32-33. ábrák). A fáklya-diagramon egy előrejelzett változó megadott földrajzi helyre vonatkozó értékének időbeli változását jelenítjük meg az együttes összes tagját felhasználva. Minél vastagabb a fáklya egy adott időpontban, annál bizonytalanabb az erre az időpontra vonatkozó prognózis. A spagetti-diagram lényege az, hogy egy adott prognosztizált változó esetén kiválasztunk egy konkrét szintvonal értéket, és ezt a vonalat az együttes minden egyes tagjára ugyanazon a térképen ábrázoljuk. Ahol és amikor ezek a vonalak együtt futnak, az előrejelzés bizonytalansága kicsi, ellenkező esetben viszont egymástól lényegesen különböző légköri állapotok előfordulása is egyformán valószínű, azaz a bizonytalanság nagy.

2. Célzott megfigyelések

34. ábra

Földünkön szinte mindig található olyan térség (szakmai meghatározással: érzékenységi terület), ahol egy adott időponthoz tartozó kiinduló állapot, azaz a kezdeti feltételek minél pontosabb ismerete döntő lehet egy másik, távoli (ún. kiértékelési) terület későbbi időpontra vonatkozó időjárás-előrejelzésének pontosságában. Ez az állítás azonban meg is fordítható. Ha egy középtávú előrejelzés a Föld egy kiértékelési területére mondjuk viharos időjárást jelez, található a Földön egy olyan másik terület, ahol ha pontosítjuk a kiindulási feltételeket, nagyobb biztonsággal és pontosabb részletekkel jelezhetjük előre a várt kritikus időjárást. Ez a felismerés vezette arra a következtetésre a tudósokat, hogy a kezdeti feltételek pontosítását szolgáló mérések és megfigyelések rendkívül költséges sűrítését és az ugyancsak költséges számítástechnikai háttér maximális kihasználását érdemes rugalmasan, célzottan kezelni. A kiindulási feltételek pontosításának módjai tehát:

a rendszeresen végzett rutinmérések szükség és lehetőség szerinti sűrítése;
a rutinmegfigyelések járulékos kiegészítése célzott megfigyelésekkel az érzékenységi területen belüli.

35. ábra

A rutinmegfigyelések járulékos kiegészítései történhetnek repülőgépről indított, ejtőernyővel ellátott rádiószondákkal; pilóta nélküli, programozott pályán haladó repülőgépekkel; az érzékenységi területen mozgó hajókra vagy szárazföldi járművekre szerelt mobil rádiószondázó berendezésekkel; műholdakra telepített, parancsra működő távérzékelő műszerekkel stb.

A célzott megfigyelések helyének kijelölése objektív, matematikailag és fizikailag megalapozott módon történik, és az érzékenységi terület meghatározásához magát az időjárás-előrejelző modellt, pontosabban annak egy speciális konfigurációját használják. Az elmúlt évek során érzékenységi területként elsősorban a Csendes- és az Atlanti-óceán északi térsége szerepelt, mert az itt gyakran kialakuló heves ciklonok döntő hatással vannak Észak-Amerika és Európa napokkal később várható, markáns időjárási eseményeire (34-35. ábrák).

. A jövő

Az időjárás-előrejelzések, ezen belül az ensemble-prognosztika sikere az elmúlt évtizedben vitathatatlan (kiváltképp a középtávú előrejelzésekben), és a továbbfejlődésben egyre jelentősebb szerep jut a megfigyelő rendszer mobilizálásából származó lehetőségeknek. Egyre több jeles szakember látja a továbbfejlődés lehetőségét abban, hogy a jövőben a hagyományos, eddig meglehetősen merev világméretű megfigyelő rendszert kiegészíti egy rugalmas, mobil, a Föld bármely érzékenységi területén bevethető megfigyelő rendszer, amely tökéletesíti az előrejelző modellek kiinduló feltételeit, és ezen keresztül az időjárás-előrejelzéseket. A számítások kezdeti feltételének pontosítása, a minél pontosabb és az új megfigyelések felhasználása várhatóan kulcsfontosságú lesz a fejlődésben.

A másik sokat ígérő fejlődési irány az előrejelző modellek továbbfejlesztéséhez kapcsolódik. A legtöbb ma használt modellben (a globális modellekben kivétel nélkül) az ún. hidrosztatikus közelítést alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy elhanyagolják a vertikális gyorsulásokat. Ez a közelítés a kis skálájú, heves meteorológiai folyamatok (pl. zivatarok) leírásánál már megengedhetetlen (kb. 5-2 km az a legkisebb horizontális rácsfelbontás, amely mellett a hidrosztatikus közelítés még használható). Ahogy a modellek horizontális felbontása egyre finomodik, a jövőben várhatóan egyre több operatív előrejelző központ fog áttérni az olyan ún. nem-hidroszatikus előrejelző modellekre, amelyekben a vertikális gyorsulások már megengedettek. Ez mind tudományos, mind számítástechnikai szempontból komoly kihívást jelent majd, de a helyi időjárási jelenségek pontosabb előrejelzéséhez feltétlenül szükséges megtenni ezt a lépést.

Mindezek után hova érkezhetünk el mondjuk 2010-re? A válaszhoz tekintsük meg egy 1990-ben készült amatőr videófilm befejező részét, mely a magyar időjárás-előrejelzés akkori állapotát ismerteti.

A film befejező mondatai így hangzanak:

"...felmerülhet a kérdés, vajon megmutatkozik-e az időjárás-előrejelzések beválásában az a rengeteg pénz, amit a modern meteorológiai eszközök felemésztenek. Ha csak azt vizsgáljuk, hogy mennyivel jobb jelenleg az egy napra szóló időjárás-előrejelzés, mint tíz évvel ezelőtt volt, a költségek nehezen lennének igazolhatók. A döntő azonban az, hogy ma megközelítőleg öt nappal előre vállalkozhatunk olyan biztonsággal prognosztizálni az időjárást, mint azt egy évtizede egy napra tehettük. S ezzel a fejlesztés, a fejlődés további célja is adott. Az ezredfordulón jelenteni szeretnénk: a meteorológusok most tíz nap távlatában látják előre az időjárás alakulását olyan biztonsággal, mint azt 1990-ben öt napra tehették."

36. ábra

A több mint tíz évvel ezelőtt elhangzott mondatok ma már bevált jóslatnak számítanak. Az akkor még csak álmodozásnak tűnő elképzelés ma már realitás. Mi sem lenne ezért természetesebb annál, hogy a következő ígérettel zárjam előadásom. Bízom abban, hogy 2010-ben, a Mindentudás Egyeteme 9. évfolyamának 253. előadásán a meteorológus előadó - talán éppen kollégám és segítőtársam, Kertész Sándor, aki nélkül ez az előadás nem születhetett volna meg - jelenti majd Önöknek: "a meteorológusok ma már 20 nap távlatában látják előre az időjárás alakulását olyan biztonsággal, mint azt az ezredforduló táján 10 napra tehették". Ennél azonban szerényebbnek kell lennem. Erre int az a grafikon, mely a számszerű időjárás-előrejelzések fejlődését ábrázolja az elmúlt 50 évben. A fejlődés 35 éven keresztül csaknem töretlen volt, az elmúlt 10 év során azonban lelassult. Az előrejelezhetőség időtartamában bekövetkezett nagy ugrások lehetőségeit nagyrészt kimerítettük, a fejlődést a jövőben elsősorban a valószínűségi prognózisokkal kapcsolatban és a kisebb régiók minél részletesebb előrejelzéseinek területén reméljük.

Bízom abban, hogy az elhangzottak hozzásegítették Önöket ahhoz, hogy a címben feltett kérdésre - jóslás vagy tudomány? - maguk adják meg a választ.

Kislexikon

Analízis
Hagyományosan a pillanatnyi időjárás szinoptikus térképekkel történő leírását jelenti. Az időjárás matematikai modellekkel történő előrejelzésénél a megfigyelt és a számított adatok segítségével megadott kezdeti feltételeket értik alatta.

Adatasszimiláció
A számszerű időjárás-előrejelző modellek kezdeti feltételeit előállító eljárás, amely megfigyelések és az adott időpontra vonatkozó numerikus előrejelzés kombinációjára épül. Eredménye az analízis.

Anticiklon
A légnyomási képződmények jellegzetes megjelenési formája: az északi féltekén az óramutató járásával megegyező irányú, nagykiterjedésű örvény, amelynek középpontjában a legmagasabb a légnyomás és kifelé haladva csökken. Benne általában száraz, napos (télen gyakran ködös) az idő.

Balaklavai-öböl
Öböl a Fekete-tengeren, a Krím-félsziget mellett, ahol 1854. november 14-ére virradó éjszaka egy hirtelen kitört vihar katasztrofális pusztítást végzett az egyesült angol-francia-török hajóhadban.

Bjerknes, Vilhelm (1862-1951) és Bjerknes, Jacob (1897-1975)
Norvég meteorológusok (apa és fia), a ciklon frontális szerkezetének, az időjárási frontnak a felfedezői. Vilhelm Bjerknes vetette fel elsőként a légkör matematikai modellezésének lehetőségét és elvi alapjait.

Célzott megfigyelés
Az előrejelző modellek kezdeti feltételeinek takarékos pontosítása érdekében egy kitüntetett földrajzi térségben, időszakosan, időben és térben sűrítetten végzett meteorológiai mérések és megfigyelések.

Ciklon
A légnyomási képződmények jellegzetes megjelenési formája: az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes irányú örvény, amelynek a középpontjában a legalacsonyabb a légnyomás és kifelé nő. A markáns időjárási jelenségek, a többnyire felhős, csapadékos időjárás hordozója.

Divergencia (alacsony szintű)
Az alsó légrétegekben "széttartó" áramlás (az áramló légrészecskék távolodnak egymástól). Általában száraz, napos (télen gyakran ködös) időjárás előidézője.

ECMWF (European Centre for Medium Range Weather Forecasting)
A Readingben (Anglia) működő Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ, amelynek Magyarország 1997 óta társult tagja.

ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer)
Az 1940-es években az USA egyik első nagyszámítógépe, amelyen Neumann János gépidőt szerzett az időjárás-előrejelző modellek kísérleti futtatására.

Ensemble-előrejelzés
"Együttes"-előrejelzés, amelynek az a lényege, hogy az előrejelző modell egyenleteit az eredeti futtatáson kívül a kezdeti feltételek kicsiny megváltoztatásával többször is lefuttatják. A végső, valószínűséggel kifejezhető eredményt a kapott eredmények együttesének szórása adja.

Érzékenységi terület
Az a földrajzi tartomány, amelyen az analízist megváltoztatva a megadott kiértékelési tartományra vonatkozó előrejelzés a lehető legnagyobb mértékben fog megváltozni. Az érzékenységi területen végzett célzott megfigyelésektől a kiértékelési tartományra vonatkozó előrejelzés javulását várhatjuk.

EUMETSAT (Europe's Meteorological Satellite Organisation)
Az nyugat-európai országok által létrehozott, időjárási műholdakat fejlesztő, üzemeltető, ezek információit feldolgozó szolgáltató szervezet, amelynek Magyarország a társult tagja. Székhelye Darmstadt (Németország).

GTS (Global Telecommunication System)
Nemzetközi meteorológiai adatcserét bonyolító világméretű meteorológiai távközlési rendszer.

Globális előrejelző modell
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amely az egész Földre készít előrejelzést. A globális modellek tipikus felbontása napjainkban 40 és 100 km közé esik.

Harmatpont
Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt lehűtve a benne lévő vízgőz kicsapódik (köd vagy felhő keletkezik).

Hidegfront
Az időjárási front egyik változata, amikor az áramlás a hideg levegőt a korábban melegebb levegővel borított terület fölé hajtja. Kísérőjelensége a gomolyos felhőzet, az általában záporszerű csapadék, gyakran a viharos szél és a zivatar.

Hidrosztatikus előrejelző modell
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amelyben a függőleges gyorsulásokat elhanyagolják. Ez a közelítés elsősorban a nagytérségű folyamatok (ciklonok) leírására alkalmas, de a kisebb skálákon is jól működik egészen addig, amíg a horizontális rácsfelbontás nagyobb, mint 5-2 km.

Időjárási front
A fizikai tulajdonságaiban, elsősorban hőmérsékletében egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek érintkezési (keveredési) zónája, amely az uralkodó áramlással együtt mozog (a ciklon szerkezetének, áramlási rendszerének szerves része). Az időjárás-változások legfőbb hordozója.

Időjárási radar
Radarberendezés, amely a folyékony vagy szilárd halmazállapotú vízcseppek térbeni elhelyezkedését mutatja a légkörben.

IMO (International Meteorological Organisation)
A WMO elődje, a meteorológiai tevékenység nemzetközi összehangolására 1905-ben megalakult szervezet.

Kezdeti (kiindulási) feltételek
Az időjárás matematikai modellekkel történő előrejelzésénél, a számítások kezdeti időpontjában, a számítások kiinduló alapját képező uralkodó időjárás pontos leírása. Az előrejelzés sikere nagymértékben e kezdeti feltételek pontosságának függvénye.

Konvekció
A napsugárzás hatására minőségük vagy formájuk miatt erőteljesebben felmelegedő talajfelszín-szakaszok fölött kialakuló feláramlás (termikus emelés) eredményeként létrejövő gomolyfelhő-képződés.

Konvergencia (alacsony szintű)
Az alsó légrétegekben "összetartó" áramlás (az áramló légrészecskék közelednek egymáshoz). Általában felhős, csapadékos időjárás előidézője.

Korlátos tartományú előrejelző modell
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amely ugyan nem az egész Földre, hanem csak egy kisebb földrajzi tartományra szolgáltat előrejelzést, ezt azonban a globális modellekénél jóval finomabb térbeli felbontással (5-25 km) teszi. Az ilyen modellek kezdeti és oldalsó határfeltételeit a globális modellek biztosítják.

Le Verrier, Urbain (1811-1877)
Francia csillagász, nevéhez fűződik az első, operatív célú időjárási térképek készítése, és előrejelzések beindítása ezek segítségével, valamint a távíró alkalmazása a meteorológiai adatcserében.

Melegfront
Az időjárási frontok egyik változata, amikor a mozgó levegőben a meleg levegő hódít teret a hideg rovására. Kísérőjelensége általában a zárt, réteges felhőzet és a csendes, gyakran tartós csapadék.

Meteorológiai számkód
A legkülönbözőbb meteorológiai információk tartalmát rögzítő, számcsoportokból álló kódok, amelyek használata kiküszöböli a nyelvi eltéréseket, valamint megkönnyíti az információk cseréjét és számítógépes feldolgozását.

Nem-hidrosztatikus előrejelző modell
Olyan számszerű időjárás-előrejelző modell, amelyben a függőleges gyorsulásokat is figyelembe veszik. A kis skálájú (<2 km), heves időjárási jelenségek numerikus előrejelzése kizárólag ilyen modellekkel lehetséges.

Neumann János (1903-1957)
Magyar származású matematikus, az Egyesült Államokban minden idők legfiatalabb professzora, aki rendkívüli érdemeket szerzett a nagyszámítógépek kifejlesztésében, és előmozdította azok alkalmazását a meteorológiai előrejelzések számszerű, matematikai modellezésében.

Okklúziós front
Záródott front. A ciklonban gyorsabban mozgó hidegfront utoléri a melegfrontot, és a két front egybezáródik.

Orografikus emelés
Az áramlás előtt akadályként álló hegyvonulat feláramlásra kényszeríti a levegőt. Felhő- és csapadékképző folyamat.

Parametrizálás
Azon eljárások gyűjtőneve, amelyekkel az előrejelző modellek rácsfelbontásánál kisebb léptékű, bonyolult, explicit módon nehezen leírható folyamatokat (sugárzás, csapadékképződés, turbulencia stb.) figyelembe veszik a numerikus előrejelző modellekben.

Rádiószonda
A levegő nyomását, hőmérsékletét és nedvességét mérő műszeregyüttes, amelyet hidrogénnel töltött ballon emel 20-35 km magasra, és amelyen a mérési adatokat egy rádióadó a mérés pillanatában továbbítja a földi vevő és kiértékelő berendezéshez.

Relatív nedvesség
A tényleges hőmérséklet és a harmatpont közötti különbséget kifejező mérőszám százalékban megadva.

Richardson, Lewis Fry (1881-1953)
Angol meteorológus, aki a világon elsőként készített számszerű időjárás-előrejelzést. A manuálisan elvégzett több tízezernyi elemi számítás végül rossz eredményt adott, a Richardson által kidolgozott módszer azonban irányadónak bizonyult a meteorológiai modellezésben.

Szakértői időjárás-előrejelzés
A közelmúlt időjárási folyamatainak extrapolálásán alapuló, a szakember által elméleti okoskodással kiegészített előrejelzés.

Számszerű időjárás-előrejelzés
Az időjárás objektív fizikai törvényeken alapuló, matematikai modell-számításokkal végzett előrejelzése.

Societas Meteorologica Palatina
1780-ban Mannheimben alakult társaság az akkor már Európában és az észak-atlanti térségben működő meteorológiai megfigyelő állomások adatainak összegyűjtésére és tudományos feldolgozására. Ezt az időpontot tekinthetjük az újkori meteorológia kezdetének.

Szinoptika
Az időjárás elemzésének és előrejelzésének tudománya. Görög eredetű szó, az adatok és információk egyidejű áttekintésére és az ezen alapuló következtetésekre, számításokra utal.

WMO (World Meteorological Organisation)
Meteorológiai Világszervezet, székhelye Genf.

WWW (World Weather Watch)
Világméretű Időjárás-megfigyelő Rendszer, melyet a WMO koordinál.

Bibliográfia

Ismeretterjesztő irodalom

Burroughs, W. J., Crowder, B., Robertson, T., Valler-Talbot, E., Whitaker, R.: Weather, Harper Collins Publishers, London, 1996.

Időjárás és előrejelzés, Természet Világa, 129. évf., I. különszám, 1998.

Roth, G. D.: Meteorológiáról mindenkinek, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000.

Williams, J.: The Weather Book, Vintage Books, New York, 1997.

Bevezető irodalom

Czelnai R.: Bevezetés a meteorológiába I-II-III, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.

Makainé Cs. M., Tóth P.: Szinoptikus meteorológia I-II, Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.

Fizikai-matematikai előismereteket igénylő művek

Daley, R.: Atmospheric Data Analysis, Cambridge University Press, Cambridge, 1991.

Götz G.: Káosz és prognosztika, Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 2001.

Götz G., Rákóczi F.: A dinamikus meteorológia alapjai, Budapest, Tankönyvkiadó, 1981.

Kurz, M.: Szinoptikus meteorológia, A Magyar Meteorológiai Szolgálat továbbképzési anyaga, Budapest, 1986.

Práger T.: Numerikus prognosztika I, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.