Mindentudás
Egyeteme 2003. szeptember 22.
Tompa
Anna
Egészségtudat
és tudatos egészség
Bevezetés
Az
egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem testi, lelki egyensúly a külső és
belső környezettel, ami az ember testi-szellemi és társadalmi jólétét jelenti.
Ennek az állapotnak a fenntartása csak aktív egészségtudatos magatartással
lehetséges, amiért a romló környezeti feltételek miatt egyre többet kell tenni.
Fiatal kórboncnokként megdöbbenten láttam azt, hogy szervezetünk csodálatos
felépítése, szerveink tökéletes működése hogyan válik semmivé a betegségek és a
káros szenvedélyek roncsoló hatására. Hogyan válik a fiatalok tüdeje fekete
szövetté a dohányzás miatt, vagy hogyan zsugorodik össze a máj, ami minden
mérget képes ártalmatlanítani, eredeti mérete egyharmadára az
alkoholbetegekben. Ezek a képek a mai napig kísértenek, amikor egy fiatal nőt,
gyermeket dohányozni vagy inni látok, ezért nem véletlen, hogy szakmai munkámat
teljes egészében a betegségek megelőzésére fordítom. Meggyőződésem, hogy nekünk,
magyaroknak sem kellene 10 évvel korábban meghalnunk, ha az egészséget valóban
értékként kezelnénk, törődnénk magunkkal és egymással, és fejlesztenénk
ismereteinket az egészség megőrzésének területén. Ezért is örültem és nagy
megtiszteltetésnek tartom, hogy a Mindentudás Egyetemén az egészségtudatról, az
egészség megőrzéséről és a betegségek megelőzéséről tarthatok előadást.
A jóléti
társadalmakban olyan gyorsan változik az emberek életmódja, táplálkozási
szokásai és erkölcsi normái, hogy a változások a szervezet alkalmazkodási
(adaptációs) mechanizmusait sok esetben a kimerülésig igénybe veszik. Ennek
eredményeként megjelenik a stressz, az alvászavarok, a neurózis, majd a
pszichoszomatikus betegségek, melyek elsősorban a munkaképes társadalmi
rétegekre jellemzőek. Természetesen ezek a tünetek főként azokban alakulnak ki,
akiket genetikai adottságuk erre hajlamosít. Ezekből a pszichés szorításokból
sok esetben a szenvedélyek: az alkohol, a drog és a dohányzás jelenthetik a
pillanatnyi kiutat. Ezek közül a dohányzás társadalmilag a leginkább
elfogadott, de az egészségre legártalmasabb szenvedély, aminek leküzdését
elsősorban neveléssel és alternatív örömforrások biztosításával lehet elérni. A
dohányzás megelőzését már kisgyermekkorban el kell kezdeni, s ebben igen nagy
szerepe van a szülőknek, az óvodai és iskolai programoknak. Az ifjúság védelmét
elsősorban a jó példa és az egészségre ösztönző életforma, a folyamatos hasznos
elfoglaltság védi meg az unaloműző dohányzástól és más káros magatartási formák
kialakulásától.
Bármely
betegség kialakulása elsősorban a kiváltó tényezőktől, a személy
érzékenységétől, genetikai adottságaitól és a környezeti hatásoktól függ. A
fejlődő szervezet testi érésének korai szakaszában fokozottan érzékeny a
környezeti ártalmakra. Ennek oka a védekező rendszerek (anyagcsereutak,
immunrendszer) éretlensége. Így az embrionális életben vagy fiatal
gyermekkorban elszenvedett vegyszer vagy sugárzás okozta ártalom tartós
egészségromlást okozhat felnőtt korban akkor is, ha születéskor semmilyen
látható rendellenességet nem tapasztalunk. Különösen a koraszülés vagy a méhen
belüli sorvadás segíti elő a krónikus felnőttkori betegségek kialakulását.
Egyre romló környezetünkben a gyermekek egészségi állapota, fizikai és szellemi
teherbírása csökken. A nők stresszes életmódja, a dohányzás elterjedése és a
városi lakosság túlzsúfolt, egészségtelen környezete miatt emelkedik a kis
súlyú újszülöttek, illetve a koraszülések száma. Az alacsony születési súly
magas vérnyomásra, cukorbetegségek kialakulására, immunológiai
rendellenességekre és elhízásra is hajlamosít. A magas ólomszennyezettség, a
városi levegő emelkedő szén-monoxid tartalma, a dohányzás (a passzív is), a
szülők és a fiatalok alkoholizmusa vagy drogfogyasztása az idegrendszer
károsításával a szellemi és a lelki fejlődést is gátolja.
A
szennyezett levegő és víz, valamint az egészséges iskola, lakókörnyezet, a
rendszeres sport, a helyes táplálkozás és a mozgás hiánya együttesen vezetett
oda, hogy az 1994-ben végzett felmérések szerint másfélmillió tanulóból 70 ezer
egészségügyileg veszélyeztetetté vált Magyarországon. A veszélyeztetett
fiataloknál főleg a mozgásszervi betegségek, a gerinc- és mellkas-deformitások,
a testsúlyproblémák és pszichés zavarok jellemzőek. A tanulók 4%-a nem alkalmas
sportolásra, és 60 ezer gyerek valamilyen okból fel van mentve a testnevelés
alól. A fiatalok egészségét, életét a rohanó élettempó, az agresszív társadalmi
magatartás is veszélyezteti. Több száz gyermeket veszítünk el évente
közlekedési vagy egyéb baleset miatt. Háromszáz fiatal veti el önmaga az
életét. A katonaköteles fiataloknak több mint 40%-a negatív élményként élte meg
az addigi életét, 30%-a főleg pszichés okok miatt alkalmatlan a katonai
szolgálatra. A pszichiátriai osztályokon évente 23 ezer fiatalkorút kezelnek. A
drog és az alkohol előretörésével ez a szám évről évre emelkedik.
A szomorú
statisztika háttere olyan korunkra jellemző jelenségek adhatnak magyarázatot,
mint a környezetszennyezés, a mentálhigiénés problémák, a családok felbomlása,
a magány, amit tovább erősít a vizuális kultúra (tévé, film, színház)
eldurvulása, az öncélú erőszak és a pornó terjedése a fiatalok körében. A
dohányzásra és alkoholfogyasztásra ösztönző reklámok az önpusztító életformákat
teszik vonzóvá. Ennek eredményeként a tömegkommunikáció, csupán az anyagi
hasznot szem előtt tartva, kóros viselkedésformákat közvetít, és így
szisztematikusan romboló hatást gyakorol az egészségre. A valódi mozgatórugók
és az egészséget veszélyeztető tényezők feltárása társadalmi összefogást
igényel.
Az
emberiség fejlődése egyenetlen. Az utóbbi 100 évben a népesség exponenciálisan
nőtt, különösen a fejlődő országokban, ahol a fertőző betegségek leküzdését nem
követte a születésszabályozás bevezetése. Jelenleg 6,4 milliárd ember él a Földön,
s becslések szerint 2050-re ez a szám eléri a 9 milliárdot. Ugyanakkor a
népesség fele alultáplált vagy éhezik, egyharmada pedig túlsúlytól és
civilizációs betegségektől szenved. Afrikában 40 millió HIV-fertőzött él, ezek
egyharmada gyermek. A nyugati világ az elöregedés felé halad: jelenleg
Európában 1 fiatalra 2 felnőtt jut, Magyarországon pedig 4. Az idősödő lakosság
orvosi ellátása egyre többe kerül.
Emelkedik
az ún. krónikus, nem fertőző betegségek előfordulása. Népbetegséggé vált a
csontritkulás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a reuma. Emelkedik az
idegrendszert és a mentális állapotot érintő betegségek előfordulása, és
jelentős a szív-érrendszeri és a daganatos betegségek aránya. Különösen
látványos növekedést mutat a túltáplálás okozta anyagcsere-betegségek száma
(ún. metabolikus X-szindróma). Az immunrendszer betegségei közül a fiatalokat
főleg az allergiás betegségek, a különböző atópiák és az asztma kínozza.
Emelkedik a dohányzók és az alkoholisták, valamint a kábítószerfogyasztók aránya,
nő a balesetek és az erőszakos cselekmények áldozatainak száma. Mindezek mögött
ott vannak a magánéleti tragédiák, a családok és a párkapcsolatok szétesése, az
erkölcsi amortizáció. A közösségek védő, megtartó ereje nem működik, az
emberiség civilizációja lassan egyet jelent a teljes elmagányosodással. Ezért
nő a depressziósok és a fóbiások (pánikbetegségben szenvedők) aránya, ami sok
esetben pszichiátriai kórképpé alakul. Magyarországon közel 1 millió ember küzd
alkoholproblémával, ugyancsak 1 millió azok száma, akik depressziósak, 400 ezer
honfitársunk esetében akut fázisban van a betegség. A lakosság 15%-a már átélt
valaha depressziós krízist. 50%-kal több cigarettát szívunk el évente, mint az
Európai Unió tagállamai átlagosan (2300-2400 db). Az erős dohányzók évente 7300
szál cigarettát szívnak el, ami 120-150 ezer Ft-os kiadás jelent. A dohányzás
évente kb. 30 ezer ember halálát okozza, az alkohol pedig 17-18 ezerét. Naponta
átlagosan kb. 100 fő hal meg az alkohol- és a nikotinszenvedély áldozataként
Magyarországon.
A
prevenciós magatartás hatékonyságára ismeretesek meggyőző példák, amelyek arra
buzdítanak, hogy ezeket a szokásokat már gyermekkorban érdemes elsajátítani. A
7 napos adventistáknál és a mormonoknál például a vallás tiltja a dohányzást és
az alkohol- vagy drogfogyasztást. A táplálkozásukat pedig a mértékletesség és
főleg a növényi táplálékok előtérbe helyezése jellemzi. Léteznek olyan
földrajzi területek (pl. Tibet, Kaukázus) ahol a várható élekor a száz évhez
közelít, és nyolcvan éves kor alatt alig fordulnak elő krónikus, nem fertőző
betegségek, így a rosszindulatú daganatok is rendkívül ritkák. Ezeknek az apró
népcsoportoknak a közös jellemzője a félnomád pásztorkodó, nyugodt életmód, a
hideg éghajlat, a vegetáriánushoz közelítő táplálkozási szokások (tejtermékek,
sajt, vaj, és ahol van, a hal képezi a táplálék fő alkotórészeit). Nem
ismeretes közöttük a dohányzás, illetve a mértéktelen alkoholfogyasztás sem.
Nyilván a belterjes szaporodási szokások révén a körülményekhez leginkább alkalmazkodni
tudó egyedek válogatódtak ki, ami esetükben egyben a krónikus betegségekkel
szembeni nagyobb rezisztenciát is jelentette.
A negatív
tendenciák megfordításának kulcsa a kezünkben van. Tudatosan kell törekednünk
életmódunk körülményeink jobbítására - ami egyben harmonikus együttműködést
jelent a környezet- és természetvédelemmel - azért, hogy egészségünket
megvédhessük.
I.
Táplálkozás
1. A
táplálkozás és a média
Az
elfogyasztott táplálék összetétele, minősége, mennyisége, a táplálkozás gyakorisága
alapvetően meghatározza közérzetünket, jólétünket és betegségeinket. Egy
egészséges felnőtt ember évente fél tonna élelmet fogyaszt el. Ez a mennyiség
alaposan igénybe veszi az emésztéssel foglalkozó gyomor-béltraktust. A
bélcsatorna kb. 8 méter hosszú csőrendszer, melynek felületét a bél
boholy-rendszere kb. 200 négyzetméternyi területre növeli.
Napjainkban
egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok az információk, amelyek ismertetik a
táplálkozási tényezők szerepét a betegségek kialakulásában. Ennek igen egyszerű
magyarázata van. Külön iparág foglalkozik az egészség megőrzésével, a helyes
testsúly és a jó közérzet megtartásával. Ezen „egészséges” életmódra ösztönző
termékek forgalma reklámot igényel, ahol a média fontos szerephez jut. A
közérdeklődésre számot tartó műsorok „értékét” sajnos jelenleg nem a társadalmi
hasznosságuk, hanem a nézettséget, illetve a reklámok elhelyezésének esélye
adja. Vagyis hogy jó reklámhordozó ereje van-e. Ezért nem lehet a kereskedelmi
adókon tudományos ismeretterjesztést vagy egészségneveléssel foglalkozó témát
találni.
Az első
higiénével, illetve az emberi egészséggel foglalkozó kiállítást Bécsben
rendezték 1907-ben. Később, 1911-ben Dresdában Karl August Lingner vállalkozó,
aki az Odol szájvíz forgalmazása miatt vált híressé, megrendezte több ország,
köztük Magyarország részvételével az első higiénés vásárt és kiállítást, ami
átfogó képet mutatott be az emberről, a követendő higiénés rendszabályokról és
igen nagy hatást gyakorolt a közgondolkozásra. Ebben az időben az orvostudomány
még teljes mértékben rendelkezett az emberek bizalmával. A kiállításnak több
mint ötmillió látogatója volt. Ezután a közegészségügy és az egészségnevelés
bevonult az iskolákba, üzemekbe, tananyaggá vált, és egészséges életre nevelő
mozgalmak indultak el.
2.
Testképzavarok, táplálkozási anomáliák
A
testsúly megtartását a táplálékbevitel és az energiafelhasználás egyensúlya
biztosítja. Azokban az időszakokban, amikor az emberiség táplálkozását az
időjárási viszonyok alapvetően meghatározták, egy-egy aszályos időben
földrészek éheztek és betegedtek meg, mivel az éhező, legyengült szervezetek
nehezebben küzdötték le a kórokozókat. A táplálék egyenlőtlen előállítása és
elosztása olyan egyedek kiválasztódását segítette, akik képesek voltak a
bőséges időszakokban a táplálékot raktározni a zsírtartalékokban, majd szükség
esetén ezeket mobilizálták. Vagyis a hízásra hajlamos egyének olyan mutációkat
hordoznak, hogy jól bírják az éhezést. Ha ezek a személyek sokat esznek és soha
nem éheznek, óhatatlanul elhíznak, és könnyen cukorbetegségük alakul ki. A
fiatalok körében nem jelent előnyt a kövérség. A szépségideál mind a férfiak,
mind a nők esetében a sovány, izmos testalkat, amit a mai kényelmes életforma
mellett csak rendszeres testedzéssel, fizikai igénybevétellel lehet elérni.
Azoknak az egyéneknek a leszármazottai, akik a középkorban az éhezést jól
bírták, ma szinte kivétel nélkül túlsúlyosak vagy kövérek.
A
civilizált országokban manapság a mozgásszegénység és a túltáplálás jellemző,
aminek eredményeként a gyermekek egynegyede túlsúlyos. Az egészségesebbé váló
világ, a fertőzések leküzdése és a táplálkozás modernizálása (kellő vitamin- és
fehérjebevitel) az ember genetikai adottságainak jobb kihasználását tették
lehetővé. Ennek ellenére főleg serdülők körében a testkép zavaraival
összefüggésben emelkedik a szándékosan éhezők, fogyókúrázók száma, ami túlzott
mozgással kapcsolódva extrém soványságot idéz elő (ún. anorexia). A betegségre
1978-ban a Time Magazin hívta fel a figyelmet, amikor arról tudósított, hogy a
tizenéves lányok 1%-a kóros soványságban szenved. Sajnos ebben az érzékeny
korban életveszélyes állapotot okozhat az éhezés. A lányoknál súlyos
depressziót, menstruációs zavart vagy teljes hormonális csendet (megszűnik a
menstruáció) eredményezhet. Az ilyen gyermekek a hiánybetegségek és az
ellenállóképesség romlása miatt gyakran betegek, a soványság miatt a szellemi
és fizikai teljesítményük rohamosan leromlik, és rossz esetben csak a kórházi
ápolás tudja megmenteni az életüket. Ennek ellenkezője is gyakori, amikor
mértéktelen evési kényszernek engedelmeskedve túleszik magukat a fiatalok, majd
hánytatással szabadulnak meg a feleslegtől. Ezt az extrém mértékben fokozott
táplálkozási igényt bulímiának nevezzük, ami gyakran átmegy anorexiába. E kóros
viselkedési formák kialakulásában döntően a kortársi csoportoknak, a különböző
divatirányzatoknak és a médiasztárok utánzásának van szerepe (ún.
Barbie-jelenség).
3.
Táplálkozás Magyarországon
A hazai
táplálkozási szokások az utóbbi 20 évben jó irányban fejlődtek, és a csökkenő
életszínvonal sem fordíthatja vissza teljesen ezt a tendenciát. A hús- és
tejfogyasztás csökken, és a zsírt lassan kiszorítja az étolaj. Emelkedik a
zöldség- és gyümölcsfogyasztás, ami a szezonális különbségek eltűnésével sokkal
kiegyenlítettebbé vált.
Az utóbbi
20 év alatt jelentősen csökkent a hús- és zsírfogyasztás. A húsfogyasztás nagy
viták tárgyát képezte. A nemesség és a kialakuló nagypolgárság a felvilágosodás
óta higiénikusabbnak tartotta a növényi eredetű táplálkozást. Sőt megsejtettek
valamit abból, hogy a túlzott húsfogyasztás egészségtelen. A szegények nem is
engedhették meg maguknak, hogy húst egyenek, így az egy főre jutó húsfogyasztás
még a fejlett mezőgazdasággal és állattenyésztéssel rendelkező Németországban
sem érte el az évi 20 kg-ot. A konfliktusok mérséklése miatt ideológiai
eszközöket is használtak a húshiány magyarázatára, ezért a szegényparasztok
húséhségét és fokozott hús iránti vágyát alantasnak bélyegezték. A burgonya, a
zöldség, a gyümölcs és a gabonafélék előnyt élveztek a gazdagok asztalán is, s
különösen a fehérkenyér fogyasztása vált uralkodóvá. A 19. században újra
visszatért a hús uralma, annak ellenére, hogy bizonyos intellektuális körök
továbbra is ragaszkodtak a növényi táplálékokhoz, és megalakult az első
vegetáriánus klub. Ennek egyik mozgatója az állatok brutális és nyilvános
lemészárlása elleni tiltakozás volt. Ez persze azt is jelentette, hogy a városi
lakosság elidegenedett a haszonállatoktól, és csak kedvtelésből tartott
hobbiállatot.
Magyarországon
kismértékben csökkent a tej- és tojás-, valamint a hazai gyümölcs-fogyasztás. A
gyümölcsök egész évben rendelkezésre állnak a déligyümölcsök folyamatos
behozatala miatt. Ebből adódóan a magyar lakosság esetén jelentős vitamin- vagy
fehérjehiányról nem beszélhetünk. Szomorú tény azonban, hogy az
alkoholfogyasztás csak részben csökkent, és a kereskedelmi forgalomban nem
lévő, magántermelők által gyártott pálinkák és rossz minőségű borok fogyasztása
nem is szerepel a statisztikában.
A
jellegzetes magyar ételek nem feltétlenül egészségtelenek. A legfontosabb
szempont a zsírtartalom csökkentése és a növényi olajok használata. Amennyiben
a töltött káposztát vagy a lecsót olajjal és sovány hússal készítjük el, a
gasztronómiai élmény megőrzése mellett a zsírbevitel töredékére csökkenthető. A
másik szempont a mennyiség, ami a hazai kínálási szokásokat ismerve többszöröse
a valós igényeknek.
4. A
táplálkozási tényezők szerepe a betegségek kialakulásában
Napjainkban
egyre nagyobb hangsúlyt kap a táplálkozási tényezők szerepe a betegségek
kialakulásában. Ahhoz, hogy a táplálkozási szokások a helyes irányba
változzanak s valóban a javuló egészség szolgálatába álljanak, a következőknek
kell teljesülnie:
1. Az
élelmiszerek minőségbiztosítása a peszticid- és egyéb vegyszermaradványok
fokozott ellenőrzésével.
2. A
bioétkezés bevezetése a tömegétkeztetésben.
3. Az
egészséges táplálkozást, illetve életmódot szorgalmazó kiadványokhoz,
módszerekhez és termékekhez pénz, propagandalehetőség, esetleg adókedvezmény
biztosítása.
Az
élelmiszerfogyasztással kapcsolatosan a civilizált világban egyre inkább a
minőségi élelmiszerek elterjedése a kívánatos. A mennyiségi termelés helyett
olyan élelmiszerek preferálása a cél, ahol azok tápértéke mellett a biológiai
hasznosságot is figyelembe vesszük. Ezért a fogyasztásra szánt termékeknél ma
már szempont azok vitamin-, rost- vagy flavonoidtartalma, a mikroelemszint
mellett. Például a cékla nagyon egészséges élelmiszer, de a nálunk honos
óriáscékla biológiai értéke jelentősen alul marad a Lengyelországban,
Ukrajnában honos bébi változathoz képest. Egy másik példa: a paradicsom
karotintartalma fajtánként és termelési helytől függően igen változó. A magyar
paradicsom likopin- (karotin-) tartalma lényegesen magasabb, mint a nyugat-európai
változatoké. A hús- és a gabonafajták alkalmazásánál sem mindegy, hogy milyen a
fehérjék aminosav-összetétele vagy a zsírok típusai. Így pl. a mangalica
(zsírdisznó) zsírösszetétele bizonyos vonatkozásban jobb, mint a hazánkban
elterjedt hibridmalacok (húsdisznó) zsírösszetétele. Hasonló különbségek
tapasztalhatók a szárnyasok között. A mesterséges körülmények között nevelt
baromfi húsa, zsírja és tojása nem tartalmaz olyan mennyiségben biológiailag
hasznos anyagokat, mint vegyes tápon tartott, szabadban kapirgáló társaiké.
5.
Biotranszformáció
Annak
érdekében, hogy a szervezet képes legyen különböző alapanyagokból a számára
legmegfelelőbb anyagokat képezni, a szervekben - főleg a májban és a vesében -
egy méregtelenítő mechanizmus működik, amely a kívülről bevitt xenobiotikumokat
(idegen anyagokat) is közömbösíti. Fontos tudni, hogy ez a rendszer
genetikailag meghatározott kapacitással rendelkezik, amit a környezetből
származó hatások, igények módosíthatnak, de nem a végtelenségig. Tehát a
szervezet méregtelenítő képessége korlátozott. Elsősorban azoknak az anyagoknak
az átalakítására alkalmas, amelyek a szervezet anyagcseréje során keletkeznek
(pl. zsírsavak, epesavak, hormonok, vitaminok). Amennyiben a szervezetből
spontán keletkező salakanyagok mennyisége emelkedik, csökken az a szabad
kapacitás, amit az idegen anyagok átalakítására tud fordítani a szervezet.
Ilyen állapot a nagy fizikai vagy lelki megterhelés, a betegség, a terhesség,
vagy a növekedésben levő fiatal szervezet. Ezért ilyen állapotokban a külvilág
vegyszereivel szemben fokozott érzékenység mutatható ki. Az átalakítás lényege
az, hogy a zsíroldékony molekulák vízben oldódó fázisba mennek át, és közben
szabad oxigén- vagy nitrogéngyökök keletkeznek, amelyek átalakítják a
nukleinsavak (DNS, RNS) és a fehérjék szerkezetét, vagy a reaktív köztitermékek
hozzákötődnek ezekhez a makromolekulákhoz, ahol a funkció zavarát és az
üzenetátadás hibáját idézhetik elő. Ez a következmény sem marad válasz nélkül,
mert a hibás DNS-szakaszt a DNS-t javító rendszer (repair) észleli, és
lehetőség szerint kijavítja. Amennyiben a hiba olyan súlyos, hogy kijavítása
nem lehetséges, akkor egy másik mechanizmus aktiválódik, nevezetesen az
apoptózis, ami a sejtek programozott halálát jelenti. Ez a program megvédi a szervezetet
attól, hogy hibás üzenettel rendelkező sejtek szaporodjanak.
A
biotranszformáció hagyományosan két fázisra bontható. Az I. fázisban a
májenzimek a toxikus anyagot hidroxilálják, degradálják, lebontják vízben
oldódó formára. Ez a produktum sokszor toxikusabb, mint az eredeti forma. Az
oxidatív átalakulás már a detoxikáció része, pl. a széntetraklorid lebontása
kapcsán. Az első fázis kulcsenzime a citokróm P450 enzimcsalád, ami a
hidroxilációért és az oxidatív folyamatokért egyaránt felelős. A citokróm P450
jelen van más szövetekben is, így megtalálható a tüdőben, vesében, a belekben
és a melléküregek nyálkahártyáiban is. Főleg a hámeredetű differenciált
szövetek simafelszínű endoplazmás retikuluma tartalmazza. Az I. fázis
enzimeihez tartoznak az epoxid-hidratáz, a hidrolízis enzimei, a reduktázok és
a monooxigenázok, valamint az alkohol-dehidrogenáz is. A káros anyagok a II.
fázisban kapcsolódnak ún. közömbösítő molekulákhoz (konjugáció), amelyek
segítségével a vesén át a vizelettel kiürülnek a szervezetből. Ezek a termékek
már nem jelentenek veszély a fehérjékre, nukleinsavakra, vagy a sejtek egyéb
alkotóelemeire nézve. Az egyik konjugációs mechanizmus a
glutation-S-transzferázhoz történő kapcsolódás, a másik glukuronidizáció. A
konjugált termékek az epébe és a vizeletbe választódnak ki. A fémek átalakulása
kissé bonyolultabb, mivel a szerves és szervetlen forma más alakot ölt, így az
átalakulása is különböző. A szervetlen fémeket egy speciális stresszfehérje, a
metallothionein köti meg, de ez a kötődés nem segít a kiválasztásban, sőt
gátolja az epébe történő szekréciót. A fémek oxidálása megakadályozza azt, hogy
átjussanak a sejtmembránon. Ugyanakkor a zsíroldékony szerves fémvegyületek
rendkívül toxikusak, és közvetlenül a szervek és az idegrendszer sejtjeiben
fejtik ki hatásukat. A fémek anyagcseréjének fenti jellegzetessége teremti meg
a lehetőséget arra, hogy a fogakban, hajban, vesében lerakódjanak.
6.
Égéstermékek az élelmiszerekben
Az
élelmiszerekben vannak olyan rákkeltők, amelyek az elkészítés során, a főzés és
sütés hatására keletkeznek. Kimutatható, hogy a felmelegített fehérjék mutagén
hatásúak, a hevített aminosavak karcinogének (rákkeltők) lehetnek. A cukor
karamellizációjának barnulási termékei, illetve főzéskor az aminosavak és a cukrok
reakciója során keletkezett termékek nagyszámú DNS-t támadó összetevőt
tartalmaznak. A sült és barnult anyagok mennyisége az emberi étrendben néhány
gramm naponta. Összehasonlításképpen: az a dohányzó, aki naponta 2 doboz
cigarettát szív el, „mindössze” 500 mg/nap égett anyagot lélegez be.
Ezek
közül az élelmiszerek közül a tömeges fogyasztás miatt különös jelentőséggel
bír a kávé, ami nagy mennyiségben tartalmaz égetett anyagokat. Nem mentes a
pirolízis mutagén termékétől, a metilglioxáltól sem. Ezen kívül egy csésze
kávéban kb. 250 mg klorogénsav, erősen toxikus atraktilozidok,
glutation-transzferáz enzimet indukáló palmiátok és kb. 100 mg koffein van, ami
gátolja a DNS-javító rendszert, s növeli a daganatok kialakulásának esélyét. Az
erős kávét fogyasztók között gyakoribb a petefészek-, hólyag-, hasnyálmirigy-
és végbélrák.
A talaj,
a kultúrnövények, a haszonállatok és esetenként az ivóvíz szennyezettsége a
tápanyagok, élelmiszerek karcinogénszintjét megnöveli. Sok élelmiszer, pl. a
kakaó, a csokoládék, a vörösbor antioxidáns-tartalmuknál fogva valamelyest
védik a szervezetet az oxidációs sejtkárosodásoktól, a karcinogének okozta
hatásoktól, így előnyös élettani hatást váltanak ki. A gyümölcsök legtöbbjében
a nyomelemek segítik a szervműködést, a sejtek anyagcseréjét, s jótékonyan
hatnak az immunrendszerre.
7.
Kalóriadús táplálkozás
Több
kísérlet bizonyítja, hogy kalóriaszegényen táplált rágcsálókban csökkent a
daganatok gyakorisága, kialakulásukhoz hosszabb idő kellett, a már megjelent
tumorok sokkal lassabban nőttek és terjedtek. Sovány egereken áttétek nem
képződtek és a spontán emlő- és májrák néhány esetben megelőzhető volt.
UV-sugárzás okozta bőrrák jól táplált egerekben gyakrabban fordult elő, mint a
kevesebb szénhidrátot kapó társaikban. A sejt DNS-javító mechanizmusához jóval
több energiára van szükség, mint a DNS replikációjához. A kalóriakorlátozás
tehát gátolja a DNS javítását, ezzel növeli a károsodott sejtek pusztulását
(apoptózis), megelőzve a rosszindulatú sejtburjánzás kialakulását.
A
legújabb kutatások szerint a táplálkozási tényezők elsősorban a hormonális
állapot befolyásolásával fejtik ki hatásukat, és a korábbi hiedelmekkel szemben
kisebb jelentősége van az ún. direkt lipid-hatásoknak. A széleskörű
epidemiológiai felméréseknek ugyanakkor nem sikerült összefüggést kimutatni a
szérum-lipid-, illetve koleszterinkoncentráció és az emlőrák gyakorisága
kötött. A gyermekkori elhízás mégis veszélyes, mivel a kövér, „jól fejlett”
leányok korábban menstruálnak (10-11 évesen), ami viszont már hajlamosít az
emlőrákra. A vastagbéldaganatok viszont általában a jómódú, elhízott embereket
támadják meg. Káposztával, hagymával, céklával, zellerrel küzdhetünk ellene.
A magyar
konyha zsírban, szénhidrátban, fűszerekben gazdag, rostokban szegény; a lakosság
jelentős részében túlsúlyosság figyelhető meg. Ugyanakkor a szénhidrátokból
nyert felesleges energia nem raktározódik. Az étkezési szokások megváltozásával
a vacsora időpontja is előbbre tolódott. Javasolható a hazaérkezés után
gyümölcs, joghurt vagy saláta fogyasztása, később pedig fehérje- és rostdús
meleg vacsora: főzelék sült hallal, szójás fasírttal, csirkével stb.
Az ételek
minősége természetesen sokat számít, ezért a mennyiségi étkezés helyett a
minőségi táplálkozásra kellene áttérni. Különösen salátákat, zöldségeket,
gyümölcsöt és gabonaféléket kell fogyasztani, a húsfélék közül pedig főleg
könnyű szárnyasok, halak vagy sovány fehérhús, főzelék javasolható.
Számos
család egyre súlyosbodó anyagi helyzete nem kedvez a fenti tanácsok megfogadásának.
A kisebb fizetésű munkavállalók többsége csak a táplálék minőségének
rosszabbodásával tudja kompenzálni romló életszínvonalát, pedig különösen télen
kellene sok hagymát, savanyú káposztát, paradicsomot, céklát, fekete retket
stb. fogyasztani a hiányzó vitaminok pótlására.
8. Káros
anyagok az élelmiszerekben
Xenoösztrogének
51
vegyszer sorolható az ösztrogén-hormonokhoz hasonló, ún. xenoösztrogén anyagok
közé. Ezek közül leggyakrabban a biszfenol, a nonylfenol, a dioxin, a PCB és a
Vinclozolin (fungicid) fordul elő. Ez utóbbi az elfogyasztott növények,
zöldségek és gyümölcsök révén kerülhet a szervezetbe. A Vinclozolin a
tesztoszteron-receptorokhoz kötődik anélkül, hogy a tesztoszteron hatásával
rendelkezne. Ezért gyermekkorban a xenoösztrogének gátolják a másodlagos nemi
jellegek kifejlődését.
1976-ban
az olaszországi Seveso község 5000 lakója mérgeződött klórozott
szénhidrogénnel, dioxingázokkal. A Hoffman La Roche cég egyik üzeme robbant
fel, és a mérges gázokat tartalmazó levegő a falura telepedett. Tömegesen
pusztultak a háziállatok, az embereken akut bőrgyulladások, tüdő- és
májbetegségek alakultak ki, hosszú távon pedig jelentősen emelkedett a
rákhalálozás.
A
klórozott szénhidrogének a krónikus hatások közül három fontos támadásponttal
rendelkeznek. Elsődlegesen daganatkeltő hatásuk van. Ezzel összefüggésben a
hormonális rendszer egyensúlyát is megbontják, és gátolják a természetes
védekezést, azaz az immunrendszer működését. A hormonális hatás igen összetett,
és férfiak és nők esetében egészen más következménnyel járhat. A férfiak nőies
vonásait, a nők férfias jellegét erősíti. Szerepet játszik a hormonfüggő
szövetek rosszindulatú daganatainak kiváltásában (prosztata-, here-, emlő-,
petefészek- és méhrák). A hormonális hatás lehet gátlás vagy serkentés.
Jellemző, hogy mindkét esetben észlelhető hormonzavar mutatkozik, aminek
eredménye a daganatos hajlam fokozódása, meddőség, sterilitás és/vagy szexuális
zavarok kialakulása lehet.
Policiklikus
aromás szénhidrogének (PAH-ok)
A
levegőben eddig 18 féle PAH-ot lehetett kimutatni, melyek többsége rákkeltő
(metilkolantrén, benzpirén, dimetil-benzantracén stb.), ezért ezeket a
rákkutatás modell-vegyületekként alkalmazza. A PAH-ok szerves vegyületek magas
hőmérsékleten történő tökéletlen égése kapcsán keletkezhetnek, és egy részük
lehűlve, koromként vagy a koromszemcsék felületére kötődve kicsapódik. A PAH-ok
jelenléte egyben a levegőszennyeződés hosszú távú veszélyességének indikátora
is. A forgalmas utak mentén termesztett takarmányból bejuthat az állatok
fogyasztásra szánt termékeibe (hús, tej, tejtermék stb.), ami jelentősen
megemelheti a lakossági PAH-terhelésének szintjét.
A
biocidok
Az állati
vagy növényi kártevők irtásában felhasznált biocidok nagyban hozzájárulnak a
mezőgazdasági termelés hatékonyságának növeléséhez, használatuk azonban súlyos
gondokkal jár. A kártevőkben kialakuló rezisztencia miatt egyre nagyobb
mennyiségű biocidot használnak, ám ezzel párhuzamosan a termelékenység nem
mutat emelkedést. Ezek a termékek gyakran felhalmozódhatnak a talajban, illetve
a különböző szervezetekben, és bejutnak a táplálkozási láncba. Bizonyos
peszticidek - mérgező tulajdonságukat megtartva - erősen kötődnek a
fehérjékhez, így a tejben klasszikus módszerekkel nehezen kimutathatókká
válnak.
A legtöbb
vitát kiváltó anyagok a szerves klórvegyületek (HCH, DDT) és a szerves
foszforvegyületek (parathion, malathion). Ezen két típus felelős az
idegrendszeri (polinefritisz és központi idegrendszeri zavarok), valamint a
vérképzési zavarokért. A kialakult kolinerg-szindróma (az
anti-acetilkolin-észteráz hatás) gátolható atropin adásával, vagy az
enzimaktivitás visszaállításával (pralidoximmal vagy diazepammal). A
legsúlyosabb mérgezések a biocidokkal dolgozók esetében fordulhatnak elő. A
mezőgazdaságban foglalkoztatottak körében a különböző rákos megbetegedések
(húgyhólyag, hasnyálmirigy, vese, agy) aránya a szokásosnál magasabb.
Az
amerikai környezetvédelmi hivatal aggasztó jelentésében úgy becsülték, hogy a
következő 70 évben több mint 1 millió amerikai halhat meg az élelmiszerekben, a
vízben és a levegőben jelenlévő 20 peszticidtől. A 28-ból 20 peszticid 98%-os
valószínűséggel felelős a veszélyért. Ezek a szerek a következők: maneb,
benomil, folpel, kaptafol, kaptán, zineb, klórdimeform, linuron, permetrin.
Ezeket az anyagokat Magyarországon nem engedélyezték, vagy csak igen minimális
mennyiségben használják. Élelmiszereink peszticidtartalma az utóbbi évtizedben
nyilvánvalóan csökkent, olyannyira, hogy számos esetben már nem is mutathatók
ki.
Gyógyszermaradványok
Az állati
takarmányozás során felhasznált adalékanyagok mennyiségét ugyanúgy
szabályozzák, mint az emberi élelmezés során felhasznált adalékanyagokét. A
humán gyógyászattal ellentétben az állatgyógyászatban felvetődik a húsokban
jelenlévő gyógyszermaradványok problémája. Ezért maximálni kell ezek
határértékét, valamint előre meg kell határozni az állatvágás megfelelő
időpontját. Problémát két vegyülettípus jelent: az egyik csoportba az
antibiotikumok (ezek engedélyezettek), a másik csoportba pedig a hormonok és
metabolitjaik tartoznak (ez utóbbiak használata Magyarországon tilos). A
húsban, tejben megjelenő gyógyszermaradványok emberben antibiotikumként vagy
hormonként fejtik ki a hatásukat. Mindkettő befolyásolja az egészségi
állapotot, allergiákat, gyógyszer-rezisztenciát és felesleges hormonális
változásokat okozhatnak.
Antibiotikumok
Az
állattenyésztésben az antibiotikumokat három területen alkalmazzák: megfelelő
állatgyógyászati felelősséggel a fertőzések kezelésére, gyógytakarmányként,
valamint kis mennyiségekben mint növekedési faktort. Jelenleg nem ismertek azon
adatok, hogy az egyes területeken milyen mennyiségekben használják fel őket.
Az
antibiotikumok kis mennyiségben és megfelelő adagban hatnak a növekedésre
(5%-os nyereséget okozva), viszont hatnak az állatok egészségi állapotára is.
Csökken a fertőzések száma és súlyossága azokban az országokban, ahol ezt a
gyakorlatot folytatják, ellentétben azokkal az országokkal, ahol használatuk
tiltva van, mint pl. Svédországban és Dániában. Ezek az országok az
antibiotikum használatának csökkentését javasolják. Az északi államok
nyomásának hatására kezd kibontakozni egy olyan európai irányzat, amely az
antibiotikumok használatának megtiltását szorgalmazza, amit az újabban fellépő
állatgyógyászati problémák tanulságai is igazolnak. Az antibiotikumok ellen
szól az is, hogy olyan törzseket izoláltak, amelyek az antibiotikumokkal
szemben multirezisztenciát mutatnak, és amelyek így újabb egészségügyi
problémát vetnek fel. Ezek a rezisztencia-mechanizmusok nem mindig
ugyanolyanok, mint azok, amelyekkel az emberi patogén baktériumoknál
találkozunk, és nem ismerjük teljes biztonsággal azt, hogy hogyan kerül át az
állati baktérium-rezisztencia a humán patogén baktériumokra. A humán patogén
baktériumok esetében az antibiotikumok elleni rezisztencia fő okát az
antibiotikumok helytelen humánterápiás használatában kell keresni.
9.
Antikarcinogén vegyületek előfordulása az élelmiszerekben
Az
élelmiszerek természetes alapanyagai igen hasznosan egészítik ki az emberi
anyagcsere-folyamatokat. Megvédik a szervezet sejtjeit az idő előtti
elhasználódástól. Az elhasználódás elsősorban a tápanyagok elégetése során
következik be. Az oxigéngyökök támadása ellen természetes enzimatikus
folyamatokkal védik a sejtek magukat. Ilyen pl. a szuperoxid-dizmutáz, a
glutation-peroxidáz és a glutation-transzferáz enzim is. Ezen kívül számos
olyan kisebb molekula található táplálékainkban, amelyek az antioxidáns mechanizmusokhoz
szükségesek. A daganatkeltés elleni védelemben jelentősége van különböző
zsírban és vízben oldható vitaminoknak (A-, D-, E- és C-vitaminok). A
béta-karotin (ugyancsak antioxidáns) az A-vitamin előanyaga. Ezen kívül a
glutationoknak, a fenoloknak (amelyek nitriteket kötnek meg), az étkezési
rostoknak és a fémeknek tulajdonítanak védő hatást. Vannak fémek, amelyek az
antioxidáns enzimek működéséhez elengedhetetlenek, így ezek hiánya fokozhatja a
rákhajlamot. A szelén például a bőr-, máj, vastagbél- és emlődaganatok
kialakulását gátolja, de véd a kadmium és a higany toxikus hatása ellen is. A
magnézium és a cink ugyancsak gátolja a különféle kémiai anyagok rákkeltő
hatását.
10.
Ivóvíz
Magyarországon
a lakosság kétharmada kifogástalan minőségű vezetékes vízzel van ellátva. Az
egészségre ártalmas, tehát nitrittel, nitráttal, arzénnel vagy bakteriálisan
szennyezett víz mindössze a lakosság 3-4%-ának okoz gondot. A dél-alföldi
megyékben az ivóvíz arzéntartalma az 1980-as évek elejéig jelentős volt, mert a
geográfiai adottságok mellett a talajt arzéntartalmú növényvédő szerek is
szennyezték. Ezek mélyen beszívódtak a talajba, és kapcsolatba kerültek a
felszín alatti vizekkel. Az arzén mellett más, főleg nehézfém-szennyezés is
előfordulhat különböző érzékeny vízbázisok területén. Ez a probléma
víztisztítással és fokozott ellenőrzéssel megoldható.
Az ivóvíz
klórozása kapcsán olyan melléktermékek keletkezhetnek, amelyek mutagének vagy
karcinogének lehetnek. Ennek ellenére az ivóvíz és a fürdők bakteriális
szennyezésének mérséklésére továbbra is a klórozást ajánlják. A lakosság által
leggyakrabban kifogásolt vízminőségi zavart (zavaros víz) az egészségre
ártalmatlan mennyiségű vas- és mangánszennyeződés okozza. Ivóvizeink fluor- és
jódtartalma általában alacsonyabb a kívánatosnál, ezért ennek pótlásáról
gondoskodni kell a hiányt mutató régiókban. A lakosság 98%-a nem kapja meg az
ivóvízzel a fogszuvasodás megelőzésére elegendő fluort. Ezért a gyermekek
fogszuvasodásának megelőzéséhez az óvodásoknak fluortartalmú tablettákat kell
adni. Sajnos az utóbbi időben az óvodákban ez a gyakorlat megszűnt.
A
karcinogének közül a nehézfémek szabadgyökök keletkezését katalizálják,
másrészt gátolják a DNS-javító folyamatokat. Ezáltal a sejtek
javítórendszerének működését gátolják, így allergének, mutagének vagy
karcinogének lehetnek. Ilyenek az ólom, a higany, a nikkel, a króm és a
kadmium. Újabban a kadmiumról kimutatták, hogy kis dózisban hormonszerű hatása
van, és serkenti, illetve dózistól függően gátolja az emlő és a méh szövetének
növekedését.
II. A
dohányzás
1. Tények
és adatok
A jóléti
társadalmakban olyan gyorsan változik az emberek életmódja, táplálkozási
szokásai és erkölcsi normái, hogy a változások a szervezet alkalmazkodási
(adaptációs) mechanizmusait sok esetben a kimerülésig igénybe veszik. Ennek
eredményeként megjelenik a stressz, az alvászavarok, a neurózis, majd a
pszichoszomatikus betegségek, melyek elsősorban a munkaképes társadalmi
rétegekre jellemzőek. Természetesen ezek a tünetek főként azokban alakulnak ki,
akiket genetikai adottságuk erre hajlamosít. Ezekből a pszichés szorításokból
sok esetben a szenvedélyek: az alkohol, a drog és a dohányzás jelenthetik a
pillanatnyi kiutat. Ezek közül a dohányzás társadalmilag a leginkább
elfogadott, de az egészségre legártalmasabb szenvedély, aminek leküzdését
elsősorban neveléssel és alternatív örömforrások biztosításával lehet elérni. A
dohányzás megelőzését már kisgyermekkorban el kell kezdeni, s ebben igen nagy
szerepe van a szülőknek, az óvodai és iskolai programoknak.
Az
egészségre ártalmas kockázati tényezők közül a dohányzás a legveszélyesebb. A
WHO statisztikái szerint a dohányzás okozta éves halálozás meghaladja a drog,
alkohol, fertőző betegségek és a balesetek okozta halálozást együttvéve. 1999-ben
a világon 1,25 milliárd ember dohányzott, ami a 15 évnél idősebb lakosság
egyharmadát jelenti. A fejlett országokban a férfiak 42%-a, a fejlődő
országokban 48%-a dohányzik. A fejlett országokban a nőknek mintegy 24%-a
dohányzik, a fejlődő országokban azonban a nőknek csak 12%-a dohányzó. A
fejlett országokban a dohányzás az utóbbi években csökkent, aminek oka egyre
sikeresebb egészségügyi felvilágosítás, a dohányzás elleni kampányok, a
dohánytermékek reklámozásának korlátozása, továbbá a dohányfüstmentes
munkahelyek, közlekedési eszközök és szórakozóhelyek számának szaporodása
lehet. A jövőben a fejlődő országokban a dohányzók számának emelkedése várható
a nők és gyermekek körében.
Az
előrejelzések szerint 2025-re kb. 10 millió ember fog meghalni a világon
dohányzás következtében. Az orvostudomány mintegy 20-25 olyan betegséget tart
nyilván, amely közvetlenül a dohányzással kapcsolatos. Minden második dohányzó
idő előtt hal meg. A fejlett világban egyre csökken a középkorú népesség
körében a dohányzás, ugyanakkor a gyermekkorúak között emelkedik.
Magyarországon 2,6 millió ember dohányzik, és minden ötödik ember a dohányzás
következtében hal meg. Ez 1999-ben 28 ezer ember halálát jelentette.
Magyarországon
az utóbbi 5 év átlagában évenként több mint 25 milliárd cigarettát szívtak el,
ami azt jelenti, hogy az újszülötteket és gyermekeket is beleértve mind a 10
millió magyar állampolgár 1 doboz cigarettát fogyaszt el három nap alatt. A
Gallup Intézet felmérése szerint a 12 évesek 15%-a, míg a 14-18 évesek 50%-a
aktív dohányzó Magyarországon. A KSH adatai alapján 1999-ben 28-30 ezer ember
halt meg a dohányzás következtében, többek között ezzel is magyarázható a rossz
halálozási statisztikánk.
A
statisztikák világszerte azt mutatják, hogy átlagosan minden hetedik rákban
meghalt ember dohányzott. Régóta ismert tény, hogy a dohányzók körében jóval
gyakoribb a tüdő- és gégerák, mint a nemdohányzók körében. Az összes tüdőrákos
75%-a dohányos, de a gégerákosok mintegy 41%-a is a dohányosok közül kerül ki.
A világon ebben a két betegségcsoportban mintegy 5,5 millió ember szenved, ami
azt jelenti, hogy a betegek között közel 3,5 millió ember a dohányzó. A
dohányzás nagymértékben emeli a szájüreg rákos megbetegedéseinek kockázatát is.
2. A
nikotin és hatásmechanizmusa
A 35 éves
dohányzók várható élettartama 7 évvel kevesebb, mint a nemdohányzóké. Az
epidemiológiai kutatások nagy eredménye, hogy a 20. században sikerült
bizonyítani a dohányzás kóroki szerepét. A szenvedélynek a kialakulásáért a
nikotin a felelős.
A nikotin
dohánylevélből származó alkaloida, amely kémiai szerkezetét tekintve hasonló a
kininhez, a kokainhoz, az atropinhoz, illetve a morfinhoz, tehát addiktív
tulajdonságú drog. Ezért nagyon nehéz leszokni a cigarettáról. Egy cigarettából
átlagosan 1-4 mg nikotin jut a szervezetbe, így egy erős dohányos naponta a
halálos adag többszörösét fogyasztja el. A nikotin azonban igen gyorsan
metabolizálódik, ezért akut mérgezés ritkán alakul ki.
A nikotin
izgatja az agy érzelmi központjának ún. dopaminerg pályáit, és fokozza az
acetilkolin és a dopamin felszabadulását. Ennek eredményeként a
nikotinreceptorok felszaporodnak, és igénylik az újabb nikotinbevitelt. A
nikotin a rágyújtást követően azonnal megjelenik az agyban, és érvényesül
kellemesnek ítélt feszültségoldó, étvágycsökkentő hatása.
Az
elvonási szindrómák sokkal kisebb intenzitású tünetekkel járnak, mint az
ópiátok esetében. A nikotinelvonási szindróma csúcsa 24-48 óránál jelentkezik,
időtartama 10 nap, a nikotinéhség azonban még évekig fennmaradhat. A
nikotinelvonási szindróma nemcsak nikotinnal, hanem pl. amfetaminnal is
gátolható. Az elvonást fokozatosan lehet végezni nikotintartalmú szerek
adásával, amit ajánlatos kiegészíteni antidepresszáns-kezeléssel.
A
fiatalokat időben meg kell ismertetni a dohányzás negatív hatásaival, meg kell
őket védeni attól, hogy egyáltalán elkezdjenek dohányozni. Erre szolgálnak az
óvodai, iskolai egészségmegőrző programok, amelyek általában a dohányzást a
többi egészségre ártalmas életmódbeli faktorral együtt (alkohol, drog,
helytelen táplálkozás) kezeli. A gyermekek nevelésében a legfontosabb a
követhető pozitív példa. Ezt elsősorban a család és a kortársi közösségek
közvetíthetik. A tilalomfák állítása már az egészen fiatalok körében is inkább
kíváncsiságot, semmint rémületet okoz. Ezért a társadalom egészének ügye, hogy
milyen példával szolgálunk, s mennyire vagyunk képesek a pozitív, egészséges
életszemléletre ösztönző magatartást környezetünkkel elfogadtatni. Ez
természetesen nem jelenti azt, hogy a példamutatás passzív szerep. A dohányzás
káros hatásait már nagyon korai életkorban lehet ismertetni. Ha a gyermek azt
tapasztalja, hogy szülei dohányoznak, az megerősíti a káros hatásokat.
A
pszichológiai tényezők és a dohányzás egymással szorosan összefüggnek. Bizonyos
mértékig genetikailag meghatározott az, hogy mennyire vagyunk képesek a
stresszes helyzeteket elviselni. Tanulással és tréningekkel a stresszkezelő
képesség jelentősen fejleszthető. Ehhez viszont meg kell ismernünk
képességeinket, az önismereti munkának az is része, hogy tudomást szerezünk
terhelhetőségünkről.
A stressz
és a depresszió öngyógyításának egyik formája a dohányzás. Ha a felnőttek
idegesek vagy bajban vannak, a cigarettásdoboz után nyúlnak. Ezt az attitűdöt a
fiatalok követik, amit állandóan megerősít saját környezetük és a filmek, a
televízió.
3. Harc a
dohányzás ellen - leszokás
A
dohányzás megelőzésére több hatékony programot dolgoztak ki, amelyek általában
iskolára alapozott rendszerek. A felnőttkori dohányzás abbahagyását segítő programok
egyrészt orvosi segítséggel az egyént célozzák meg, másrészt a gazdasági
szektort, és jogi, szociológiai, politikai szabályozást igyekeznek elérni.
A
leszoktatásban nagyon fontos szerep jut a dohányzásmentes környezetnek, mely a
legtöbb esetben már (jogi úton is) motiválja a dohányzót a leszokásra. Az
egyéni leszokási programban szerep jut az egészségnevelésnek, a leszokás egyéni
követésére alkalmas programfüzetnek. Az egyéni motiváció erősítéséhez telefonos
szolgálat vagy kézikönyv adhat szakszerű segítséget. Az orvosi ellenőrzés
mellett (esetenként antidepresszánsokkal vagy nikotinpótlással együtt) végzett
intenzív leszoktatási programok csoportterápia keretében kapcsolódhatnak az
egyéni leszokáshoz.
A
dohányzásellenes harcban az írott és elektronikus sajtónak döntő szerepe van. A
tömegtájékoztatás információkat biztosít a dohányzással kapcsolatos tényekről,
kiadványokról, és rendkívül fontos tényező a közösségi magatartási normák
kialakításában. A média pozitív és negatív képet is mutathat a dohányzásról, és
direkt akciót folytathat a dohányzás ellen. A dohányzásellenes médiakampányok
különösen hatékonynak bizonyulnak a segítséget kereső személyek esetében – ez
mind az írott, mind az elektronikus médiára alapozott programokra igaz.
Vitathatatlan, hogy a média szerepe döntő a dohányzásellenes harcban,
sajnálatos módon azonban ezt ellensúlyozza a dohánygyárak jóval nagyobb
jelenléte a filmekben, mozikban, sporteseményeken.
Az
orvosoknak és más egészségügyi szakembereknek nagy esélyük van a dohányzók
elérésére és befolyásolására. A dohányzók többsége minden évben legalább
egyszer felkeresi orvosát, s ez kiváló lehetőség minden kezelőorvos számára,
hogy felvehesse a dohányzási anamnézist és javasolja a dohányzás abbahagyását,
valamint - ha a dohányos a leszokás mellett dönt - a segítségnyújtásra. Nagyon
hatásos lehet a vér szén-monoxid szintjének meghatározása és összehasonlítása
egy nem dohányzóéval. Ugyancsak elképednek a dohányzók, ha kiszámolják az
orvossal együtt azt, hogy életükben eddig hány szál cigarettát szívtak el, és
ebből mennyi kátrány maradt a tüdejükben.
III.
Alkohol és az alkoholizmus
Az elmúlt
évszázadok során a sör és a bor fogyasztása elképesztő méreteket öltött, mert
nem volt jó minőségű tiszta víz. Az emberek átlagosan napi 1-2 liter bort ittak
meg fejenként. Az északi országokban, pl. Svédországban a 16. században a
jelenlegi fogyasztás 40-szeresét itták meg sörből. A 17. században az angol
családokban egy ember naponta 3 liter sört ivott. Ebben az időben az emberek
folyadékigénye magasabb volt, mint napjainkban, hiszen igen sok sózással
tartósított ételt (húst, halat) ettek. A bor és a sör gyógyászati szernek, sőt
valójában tápláléknak minősült.
1. Az
alkoholizmus Magyarországon
Hazánkban
előkelő helyet foglal el az alkohol okozta halálozás. Becslések szerint
legalább 800 ezer felnőtt, de egyesek szerint legalább 1 millió honfitársunk
küzd alkoholproblémával. Ez a felnőtt férfi lakosság 20%-át és a 15 év feletti
nők 5,2%-át jelenti. A nők között sok a zugivó. Ez napi 1 liter bort, 3 üveg
(1,5 liter) sört, vagy 2-3 deciliter tömény szeszt jelent (kb. napi 100 g
tiszta szesz). A férfiak 43%-a sört, 41%-a bort vagy pezsgőt, 16,5% röviditalt
fogyaszt. A nők 53,2%-a a bort, 22,7%-a a sört, 24,1%-a a röviditalt kedveli. A
nemzeti rövidital-fogyasztás ezzel együtt 1985 óta csökken. A sörfogyasztás
11,2%-kal emelkedett, a borfogyasztás 12%-kal csökkent. Egy átlagcsalád
2001-ben 16 500 Ft-ot költött alkoholos italokra. A kontrollvesztett
alkoholisták száma, akik állandó orvosi kezelést igényelnek, legalább 50-60
ezer. Az alkoholfüggő betegek gyógykezelése bármely betegség miatt 35%-kal
többe kerül, mint egy átlagbetegé.
2.
Hatásmechanizmus
Az
alkohol gátolja az idegsejtek jelátvivő anyagainak (neurotranszmitterek), pl. a
gamma-amino-vajsav (GABA) felszabadulását, továbbá a glutamát-receptorok
működését. Az alkohol módosítja az idegsejtek jeltovábbításában szerepet játszó
ún. kalciumcsatornák működését is, mivel gátolja a kalcium belepését a
sejtekbe. Kis mennyiségű alkohol fokozhatja az idegrendszer működését, ami
feloldja a gátlásokat és oldja a szorongást. A GABA-hoz hasonló hatásával és a
glutamát-receptorok gátlásával neurodegenerációt okoz azzal, hogy az idegsejtek
pusztulását (apoptotikus képességét) fokozza, ami különösen embrióban és fiatal
szervezetekben az idegrendszer fejlődését lassítja vagy gátolja. Ennek
következtében a mértéktelen alkoholizmus az utódokban csökkent agytérfogathoz
vezet vagy súlyos magatartászavarokat okozhat. Az alkohol centrális depresszív
hatásmódja az általános érzéstelenítőkhöz hasonló: növeli az idegsejtmembrán
fluiditását, fokozza az asszociatív készséget, átmenetileg növeli a
kreativitást, majd krónikus mérgezés kapcsán jelentős idegsejtpusztuláshoz
vezet. Az etilalkohol metabolitjai, egyes aldehidek (pl. az acetaldehid) és az
etilacetát mérgező hatású és a sejtek oxigénfelvételét is csökkenti. Az alkohol
hatásosan gátolja nagyon sok létfontosságú, a szervezet méregtelenítésében
szerepet játszó enzim, pl. az alkohol-dehidrogenáz, de más enzimek működését
is.
Az
alkohol befolyásolja a nemi hormonok szintjét: mindkét nemben fokozódik az
ösztrogén-aktivitás, ami nőknél fokozott libidót, férfiaknál impotenciát
okozhat. Az alkoholista férfiak emlője megnagyobbodik, mivel fokozódik a
prolaktintermelés. Ugyanez a mechanizmus a nőknél a menstruáció elmaradását,
álterhességet okozhat. Annak ellenére, hogy az alkoholizmus kialakulásában
egyre jobban hangsúlyozzák a genetikai meghatározottság szerepét, ismeretes,
hogy örökbefogadott, tehát genetikailag független utódok esetén ha a szülők
alkoholisták, a gyermekek 3-4-szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint azok,
akiknek a szülei nem isznak. Ebből adódóan a környezetnek meghatározó szerepe
van az alkoholizmus kialakulásában. Bizonyos vallási közösségeknél, ahol teljes
az alkoholtilalom, az alkoholizmus természetesen nem fordul elő, ugyanakkor
azoknál a népeknél, akik már kicsi korukban is enyhe alkoholos italokkal
itatják a gyermekeket, halmozódások figyelhetők meg, pl. a hazai
szegényparasztság vagy a cigányság körében.
A nemek
közötti különbség, így a nők és a férfiak alkoholizmusa is társadalmilag
determinált. A férfiaknak átlagosan 3-5%-a válik alkoholistává, míg a nőknek
1%-a. Természetesen ez a szám országonként és népcsoportonként változik, és nem
feltétlenül az összes alkoholfogyasztás mértékével arányos.
3. Az
alkoholizmus következményei
Az
alkoholizmust többnyire a „civilizált” életforma következményének tartjuk,
pszichésen sérült személyiségek között gyakrabban fordul elő. A túlfeszített
munka, a megoldatlan életvitel, a kielégítetlen ambíciók mind olyan tünetekhez,
magatartásformákhoz (neurózishoz) vezethetnek, melyeknél az alkohol
szorongásoldó hatása miatt megoldásnak tűnik. Először csak napi kismértékű
alkoholfogyasztással kezdődik, ami társaságban segíti a feszélyezettség okozta
szorongást. A rendszeres alkoholfogyasztás azonban hozzászokáshoz vezet, és a
problémák megoldódása helyett az egyre mértéktelenebb alkoholfogyasztás
következtében kialakuló betegségek és azok következményei jelentkeznek.
Az
alkohol elsősorban az idegrendszert, a májat, a vesét és a szívet károsítja,
tehát az összes életfontosságú szervünket. E szervek épségének köszönhetően
tudunk alkalmazkodni a változó világhoz. A máj például képes közömbösíteni a
mérgező anyagok hatásait, de ha alkohollal megmérgezzük, akkor a szokásosnál
alacsonyabb dózisú vegyszerek is kárt okozhatnak a szervezetünkben.
A
legújabb epidemiológiai vizsgálatok szerint a kultúrált étkezéshez használt
mértékletes italfogyasztásról nem kell lemondani. A francia paradoxon szerint a
mértékletes vörösborfogyasztás kifejezetten védőhatást fejt ki a keringési és
szívbetegségekkel szemben. Az alkohol már évezredekkel ezelőtt „beivódott” az
emberiség kultúrájába, és meg lehet tanulni vele a „békés együttélést”, azaz a
mértékletes fogyasztást. A lényeg az, hogy ne bódultságot okozó hatásáért,
hanem élvezeti értékéért, ízéért, illatáért - és mindig étkezéskor -
fogyasszuk.
4. Az
alkohol és a gyógyszerek együtthatásai
Az
alkoholisták gyógyszerek és vegyszerek iránti érzékenysége is megváltozik,
különösen az idegrendszerre ható altatószerekkel szemben alakulhat ki
rezisztencia. Ennek hátterében az alkohol által állandóan munkában tartott
májenzimek gyors lebontóképessége áll. A narkotikus hatás eléréséhez ez a
gyorsult lebontás kedvezőtlen, ezért nagyobb adagokban kell adni az altatószert
a kellő izomellazulás és a fájdalomcsillapítás eléréséhez. A dózis emelésével
viszont könnyen elérhető a halálos adag, ami a beteg életébe kerülhet.
Az
alkohol hatását fokozhatják a festékek oldószerei, ezért azok a
szobafestő-mázolók, akik rendszeresen isznak, gyakrabban lesznek májbetegek.
Hasonló erősítő hatásra kell számítani bizonyos cannabis-termékeknél
(marihuána) vagy amfetamin-származékoknál, ahol a két drog együttes hatása akár
hirtelen halálhoz is vezethet a kiszámíthatatlan interakciók miatt. Semmiképpen
sem tanácsos az alkoholos agresszivitást, bódulatot kábítószerekkel kezelni,
mert hirtelen halált okozhatnak.
5. Nemek
közötti különbségek
Az egyéni
különbségek mellett a nemek közötti különbségek sem elhanyagolhatók. Azonos
testsúly és azonos mennyiségű alkohol elfogyasztása mellett a nők
véralkoholszintje magasabb. A nők fokozottan érzékenyek az alkoholra, hamarabb
bekövetkezik náluk a részegség, mint a férfiaknál. Ennek hátterében
valószínűleg a testtömegkülönbségeken túl a májenzimeket szabályozó hormonok
különbségei is szerepet játszanak. A nők esetében a gyomor alkohol-dehidrogenáz
aktivitása alacsonyabb, mint a férfiaké, ezért a lebontás elhúzódó.
Alkohol
hatására mindkét nemben, de különösen a nőkben az ösztrogénszint emelkedik.
Ezzel hozható összefüggésbe a libidó fokozódása. A nők maguk is tudják, hogy az
ivás számukra veszélyesebb és társadalmilag kevésbé tolerált, ezért kevesebb
közöttük az alkoholista vagy a nagyivó. Fogyasztási szokásaikat illetően is
különböznek a férfiaktól. A nők reggel általában nem isznak, főleg este vagy
alkalmanként sört, bort vagy koktélokat fogyasztanak.
Egy
1995-ös közvélemény-kutatás szerint 1200 fős reprezentatív mintán a nők 50%-át
találták teljesen absztinensnek (a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet
vizsgálata a Mentálhigiéné Programiroda kérésére). Ezzel szemben a férfiaknak
csak a 17%-a élt teljesen alkoholmentes életformát. Ebben a mintában a nőknek
2%-a volt nagyivó és 48%-a rendszeresen fogyasztott alkoholt, de mértékletesen.
Ez utóbbi a férfiaknál 60% volt és a nagyivók száma 23%. Ebből is látható, hogy
a keményen alkoholizáló réteg a férfiak köréből verbuválódik. Ugyancsak ennek a
felmérésnek az adatai szerint a társadalom kevésbé toleráns az alkoholizmussal
szemben, mint a dohányzás terjedésével kapcsolatosan. A társadalom épségét és
jövőjét fenyegető szempontok közül az alkoholizmus a harmadik, míg a dohányzást
csak a hetedik helyre tették. A legfontosabb veszélynek az elszegényedést és a
közbiztonság romlását tartották; a kábítószer, az öngyilkosság és még a
prostitúció társadalmi veszélyességet is fontosabbnak tartották, mint a
dohányzásét. Ez a sorrend nincs arányban a veszélyeztetettek számával, mert ha
az évi 4000 körüli öngyilkosságot összehasonlítjuk a 30 ezres nagyságrendű
dohányzás okozta halálozással, akkor ugyancsak alá van becsülve a dohányzás
társadalmi veszélyessége. Ez az aránytévesztés a helytelen tömegtájékoztatás
következménye.
IV.
Kábítószerek
1. Tények
és adatok
A
szenvedélybetegség vagy függőség az emberi lélek kóros állapota. Az emberi
öntudat egyidős az emberiséggel, ez különbözteti meg az állatvilágtól. Az
öntudat kialakulása, az önmagunkra ismerés ténye teremtette meg a külső erők
feletti hatalom igényét, ami befolyásolta tetteinket és érzelmeinket,
megjelenik álmainkban és felhasználható az ellenségeinkkel szemben. A mágusok,
kuruzslók a révület elérése céljából különböző hallucinogéneket, a pszichés
állapotot befolyásoló szereket alkalmaztak azért, hogy tudatuk határait
kitágítsák, előre lássák a történéseket vagy az eltitkolt vágyakat, felszínre
hozzák a gondolatokat. A korai kultúrák misztikusai is használták ezeket a
szereket, és azóta is fennmaradt az igény: a módosult tudat megismerésének
vágya.
A
kábítószerek elsősorban az idegsejtekre és az idegi kapcsolatokra hatnak.
Bénítják a gátló funkciókat, és ezzel felszabadítanak olyan kapcsolatokat,
amelyek normális körülmények között nem realizálódhatnak. A kábítószerek
hatására megváltozik az "éntudat", csökkennek vagy megszűnnek a
gátlások, és a gyönyörközpont aktiválásával földöntúli élvezetet biztosítanak
használói számára. Az agy funkciói a kábítószerek hatására elveszítik legfőbb
szerepüket, nevezetesen a motoros, az emocionális és a kognitív (megismerési)
tevékenységek irányítását.
A kábítószerek a központi idegrendszer működését
befolyásoló úgynevezett pszichoaktív anyagok, melyek hozzászokáshoz,
függőséghez (dependencia) vezetnek. A függőség következménye a szerek túlzott
és helytelen használata (abúzus). A kábítószerfüggőség jellegzetes
következményei:
(1) egyre
fokozódó igény a szer bevételére és folyamatos használatára, illetve hiánya
esetén a szer megszerzésére bármilyen eszközzel;
(2) az
ugyanolyan hatás kiváltásához szükséges dózis fokozatosan emelkedése;
(3) az egyén magánéletét és szociális kapcsolatait romboló, s ezáltal az egész
társadalmat károsító hatás.
Tágabb
értelemben a kábítószerek közé sorolhatók az előző fejezetekben ismertetett
nikotin és alkohol is, mivel függőséghez és túlzott használathoz vezethetnek.
Szűkebb értelemben azonban csak azok a függőségre vezető anyagok tartoznak a
kábítószerekhez, melyek termelése vagy előállítása, forgalmazása és használata
jogi eszközökkel tiltott vagy erősen korlátozott (orvosi ellenőrzés mellett
vagy kizárólag egészségügyi intézményekben gyógyszerként adható).
A
legfontosabb kábítószerek a természetben előforduló, elsősorban növényekből
izolálható vegyületek, ma már azonban forgalomban vannak ezek szintetikusan
módosított változatai és a természetben elő nem forduló, mesterséges
pszichoaktív vegyületek is. A központi idegrendszer működését befolyásoló
gyógyszerek, illetve vegyületek nagy része egyben kábítószernek is minősül,
ugyanakkor a központi idegrendszer működését befolyásoló gyógyszerek, illetve
vegyületek mindennapi életünk részei: például pszichiátriai, neurológiai
megbetegedések kezelésére szolgáló gyógyszerek, nyugtatók, szorongásgátlók,
depresszió elleni szerek, altatók, érzéstelenítők, koffein, részegítő hatású
oldószerek (alkohol, éter stb.).
2. A
kábítószerek főbb csoportjai
A
természetes anyagokból származó kábítószerek közül az ópiátok (ezek között is
elsősorban a heroin) és a kokain a legfontosabbak. Ezek igen erős függőséget
okoznak, ennél fogva a kábítószerfogyasztók mindent elkövetnek, hogy
hozzájussanak. Mivel illegális előállításuk és forgalmazásuk igen nagy
haszonnal jár, az utóbbi évtizedekben a világ minden táját behálózó, egyre
erősödő illegális kereskedelmük figyelhető meg. A kábítószerek elterjedésében nagy
szerepe volt egyes helyi háborúknak is, amikor a katonák a fizikai és
pszichikai megterhelések elviselésére kábítószerekhez nyúltak.
3.
Kábítószerpótló anyagok (pszichotróp szerek)
Az orvosi
gyakorlatban és a mindennapi életben gyakran alkalmaznak olyan anyagokat,
melyek hatásaiban a kábítószerekre emlékeztetnek, a pszichikai állapotot
befolyásolják és hatásukra függőség is kialakulhat. Hatásmechanizmusuk alapján
azonban nem minősülnek kábítószereknek, és gyakran könnyű elérhetőségük vagy
alacsony áruk miatt kábítószerek pótlására használják őket. A valódi
kábítószerekkel ellentétben a függőség mellett gyakran komoly szervkárosító
toxikus hatásaik is vannak.
Dinitrogén-oxid
1776-ban
szintetizálta Priestley, de az 1800-as évekig pusztán élvezeti célokat szolgált
(nevetőgáz, kéjgáz). A szervezetbe jutva erotikus víziókkal kísért, bódult
állapotot okoz. Rövid idő alatt függőséget idéz elő. A legnagyobb veszély
azonban abban rejlik, hogy amennyiben a gáz belégzését nem követi oxigén
belégzése, hipoxia és ennek következtében szívelégtelenség, valamint
agykárosodás alakul ki.
Amil-nitrit
Fokozza a
szexuális élvezetet, mert értágító hatása növeli az erekciót. Rendszeres
használata függőséget okoz.
Szerves
oldószerek
Az ipari oldószerek (pl. toluol, triklór-etilén, hexén,
heptán, metil-etil-keton stb.) csoportjában számos aromás vegyület is
található, és ilyenek a háztartásban használt egyes szerek (ragasztók, lakkok,
oldószerek, folttisztítók stb.) alkotóelemei is. Szipuzás alatt a
kereskedelemben kapható, erősen párolgó fenti vegyületeket tartalmazó szerek
belégzését értjük, melyek hatása a drogok hatásához nagyon hasonló. A
felszívódás után a tünetek (fesztelenség, feldobottság, szédülés, látás- és
egyensúlyzavarok, a beszéd artikulációjának változása, motoros koordináció
zavarai) szinte azonnal megjelennek és néhány óráig tartanak. Fogyasztásuk
során kellemes élmények gyakran nem is alakulnak ki, mivel azok nagymértékben
függnek a használó lelki állapotától. Főleg a szegényebb emberek, utcagyerekek,
hajléktalanok használják a könnyű hozzáférhetőség és az alacsony ár miatt.
A szerves
oldószerek nagyon toxikus anyagok, túladagolásuk mérgezéssel,
szívritmuszavarral, krónikus esetben máj- és veseelváltozásokkal jár. Súlyos
idegrendszeri károsodások alakulnak ki, elsősorban fejlődésben lévő gyermekek
idegrendszerének pusztulását, az intellektus leépülését és maradandó demenciát
okoznak. A kábító és a mérgező hatás igen közel van egymáshoz, ezért a dózis
emelése gyakran halálos kimenetelű, főleg gyermekeknél. A fulladás
következtében fellépő halálesetek sem ritkák.
V. A
mozgás jelentősége
A
testedzés növeli a szervezet energiaforgalmát és magasabb oxigénfogyasztást
biztosít. A jól végzett testmozgás nem csak az izmokat, hanem a szívet és a
tüdőt is edzi. A rendszeres sportolás hatására a szív valamelyest
megnagyobbodik, és nyugalomban lassabban ver (pulzusszám: 40-60), ami
tökéletesebb pihenést biztosít számára.
A mozgás
élettani hatásait az anyagcsere alapvető igényeinek kielégítése jelenti. A
vázizomzat a test tömegének 45%-át jelenti. Ez kb. 30-40 kilónyi izomtömegnek
felel meg; ennek több milliárdnyi izomrostja igényli azt, hogy használják is.
Amennyiben az izomzat tartósan használaton kívül marad, elsorvad és az izomerő
jelentősen lecsökken. Ezért a fizikálisan inaktív ember gyakran panaszkodik
gyengeségről, fáradékonyságról. Amikor egy-egy inaktivitást igénylő betegségből
lábadozunk, magunk is meggyőződhetünk róla, hogy a fekvés, az izmok tétlensége
milyen nagyfokú gyengeséghez vezet. A másik akaratlan kísérlet lehet, ha
csonttörések, zúzódások vagy ínsérülés miatt hosszú ideig kényszerpihenőt írnak
elő valamelyik végtagon - például begipszelik. A betegség elmúlását követően
újra fel kell éleszteni az izmokat speciális gyógytornával, hiszen az
inaktivitás miatt nagyon gyorsan visszafejlődnek. Az általános mozgáshiány
esetén is hasonló dolog történik. Az izomrostok elvékonyodnak, a rostok közötti
zsírszövet felszaporodik és emelkedő testsúly mellett is csökken az izomzat
teljesítménye. Edzés hiányában a mozgás lelassul, a fizikai megterhelések
nehéznek bizonyulnak, egy emelet megtétele már lihegést vált ki. Testünk jelzi
időről időre a mozgás iránti igényt: ez jól látható bizonyos kényszermozgások
esetén. Ilyen ideges kényszermozgás a láb rázása, zongorázás-szerű dobogás a
kézzel az asztalon vagy a nagy ívű gesztikulálás. Ilyenkor észre kell vennünk,
hogy izmaink nincsenek kellően foglalkoztatva.
A mozgás
hiánya civilizációs ártalom. Ökológusok kiszámolták, hogy ha az ókorban azt a
fokú kényelmet akarták volna biztosítani, ami ma egy átlagpolgárnak
rendelkezésére áll (folyóvíz, központi fűtés, autó, mosógép, porszívó,
hűtőszekrény stb.), akkor minden családnak legalább 300 rabszolgát kellett
volna alkalmaznia. Ezt a luxust pedig csak az ókori uralkodók engedhették meg
maguknak. A modern háztartási gépekkel és kényelemmel berendezett otthonok
feleslegessé tették az izommunka nagy részét. A mozgásra termett emberi
szervezet nem alkalmazkodott még kellően ehhez a kényelemhez, ezért az élet
valamennyi szakaszában (idősek és betegek is beleértendők) a természetes
tevékenység mellett kiegészítő mozgásokat kell végezni ahhoz, hogy a szervezet
megőrizze az egészséges kondíciót és teherbírást.
Az
egészségesebbé váló világ, a fertőzések leküzdése és a táplálkozás modernizálása
(kellő vitamin- és fehérjebevitel) az ember genetikai adottságainak jobb
kihasználását tették lehetővé, ami egyben a testméretek növekedését is okozta.
A csontok ilyen mértékű megnyúlása a testi fejlődés aszimmetriáját okozza, ha
az izomzatot rendszeres mozgással nem fejlesztjük. A fiatalok
egészségvédelmének egyik meghatározó mutatója az iskolai testnevelés
színvonala, ami később a szabadidősport helyes megválasztását is segíti. Ennek
ellenére ma a statisztikák szerint kb. 70 ezer gyermek nem részesül iskolai
testnevelésben. A gyermekek között emelkedik a gerinc- és mellkas-deformitások,
a lúdtalp és az aszeptikus csontelhalás előfordulásának gyakorisága, ami a
helytelen fizikai igénybevétel eredménye is lehet a genetikai adottságokon
kívül.
Hogyan mozogjunk?
A
prevenciós mozgási program kialakításánál különösen fontos az önismeret. Csak
olyan programot érdemes elkezdeni, amit az illető be is tud tartani. Amennyiben
ezt nem gondolja kellőképpen végig, akkor néhány lelkes pillanat után az
egészet el fogja hagyni, és marad a lelkiismeretfurdalás, ami még károsabb,
mintha nem csinált volna semmit.
Tehát a
rendszerességen van a hangsúly. Aki nem érez magában elég erőt a
rendszerességhez, annak nem ajánlatos elkezdeni. Továbbá figyelni kell arra,
hogy az időszakos sportolóknál nagyobb a balesetek vagy a kimerülés rizikója,
mint azoknál, akik az intenzív szakaszok között rendszeresen mozognak. Az
időszakos sportok, például a nyári teniszezés, úszás vagy a téli síelés szintén
csak időszakos igénybevételt jelentenek, ezért baleseti forrásként veszélyesek
is lehetnek. Sokan kapnak a teniszpálya szélén infarktust, és a baleseti
osztályokat az időszakosan síelők töltik meg.
A
rendszeres mozgás megakadályozza a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a
szívinfarktus korai kialakulását és az elhízást. Ennek alapja az, hogy
fokozódik a mitokondriumok aktivitása, nő a zsírégetés, ami a vér
koleszterinszintjét csökkenti, és a magas denzitású (HDL) „jó” koleszterin
szintjének emelésével jár együtt. A kiegyensúlyozott sportolás, testedzés tehát
fontos eszköze az egészségmegőrző programoknak. A rosszul tervezett élsport
vagy a túledzés nem tekinthető egészségesnek, még akkor sem, ha jelentős
bevételt eredményez a sportolóknak, hozzátartozóiknak vagy a sportklubok
tulajdonosainak.
A
sporttal való visszaélés lehetősége
Mint
minden az életben, a túlzásba vitt sport is káros az egészségre. Ennek
történelmi példáit is ismerjük. A legelső feljegyzés, ami az extrém
igénybevétel kóros következményeiről számol be, a maratoni ütközetet Athénbe
hírül vivő Pheidippidész esete volt, aki a korabeli leírások szerint a
győzelemről szóló hír elmondása után holtan esett össze. Persze lehet, hogy
csak elájult, de az akkori orvostudomány még nem ismerte az újraélesztés
technikáit, így a hős meghalt. A 19.
századig úgy gondolták az orvosok, hogy a sport általában káros az
egészségre és a túlzó testmozgás megrövidíti az életet. Ennek a hiedelemnek is
volt alapja, hiszen a testalkatnak életkornak és a szervezet igényeinek nem
megfelelő sportolás betegséget is okozhat.
A túlzott
igénybevétel fizikai stresszes állapotot okoz, ami növeli a vér
koleszterinszintjét, és azoknak a hormonoknak a változásával jár, amelyek a
küzdelemhez szükségesek. Itt elsődleges szerepük van a férfi nemi hormonoknak.
Férfiak esetében ez bizonyos mértékig hasznos is lehet, de nőkben is
kialakulhat, és ez már a női nemi jellegek rovására történik. Ezért van az,
hogy viszonylag kevés nőies élsportolót ismerünk. A férfi hormonok
teljesítményfokozó hatásával sajnos visszaélnek, főleg az erősportok és az
izomzat hangsúlyozásával járó sportok művelői (body building, súlyemelés,
aerobic, korcsolya, atlétika stb.). A fokozott tréning zavarokat okoz a
menstruációs ciklusban, a lelkiállapotban, depressziót és immunelégtelenséget
okozhat.
A
túlzásba vitt sportolás hatására a szívizom tömege jelentősen megnőhet és
degeneratív elváltozások léphetnek fel, ami a teljesítményt később csökkenti.
VI.
Következmények: civilizációs betegségek, öregedés, immunológiai kórképek
1.
Alvászavarok
Magyarországon
a lakosság kb. 20%-a szenved alvászavartól. Oka elsősorban a lazítás
képtelensége, a szorongás vagy a bioritmus megváltozása (pl. ügyelet, 3 műszak,
repülés stb.). A pszichológusok az alvászavart elsősorban lelki tényezőkkel
magyarázzák, nevezetesen az egyén fél az ún. kontrollvesztéstől. Főleg egoista
és domináns személyiségek esetében gyakori. Vannak, akik az álmoktól félnek,
illetve attól, hogy nem ébrednek fel. Betegség is okozhat alvászavart, gyakori
vizelési inger, emésztési zavar, reumás betegség, továbbá a környezeti tényezők
- zaj, meleg, rossz fekvőhely, oxigénhiány vagy huzat - és az élethelyzet
változása is kiválthatja.
A
pszichoreaktív alvászavar korlátozódhat csak az elalvási periódusra - ezt
többnyire szorongás váltja ki. Átalvási zavarról beszélünk, mikor ismételt
felébredések miatt az alvás ritmusa megtörik - ezt többnyire tudat alatti
konfliktusok okozzák. Endogén depresszió és megoldatlan konfliktusok is
állhatnak az alvászavar hátterében - ennek jelei a korai felébredésben nyilvánulnak
meg.
Az
alvászavar ellentéte a fokozott aluszékonyság, amikor az ébrenlét nehezen
tartható. Ez különösen veszélyes gépkocsivezetés közben vagy balesetveszélyes
munkahelyen.
Az
alvászavar gyógyítása nem gyógyszeres, mert gyógyszerekkel csak megmenteni
tudjuk az alvást, előidézni nem lehet. Az igazi megoldás a pszichoterápia, ami
segít önmagunkat megismerni és megérteni; megtanítja, hogy el kell fogadni
önmagunkat, és együtt kell érezni másokkal. Ez a jó alvás titka. A Tao szerint
úgy kell tisztelni és elfogadni a dolgokat, személyeket, ahogy vannak, a
változtatás kényszere nélkül. Krisztus úgy szerette az embereket, hogy segített
nekik, megértette őket anélkül, hogy mindennel egyetértett volna, vagy
azonosult volna velük. Ez a szeretet a legnagyobb erő, amit kapni vagy adni
lehet. Ferenczi Sándor szerint „a páciensnek azt a szeretetet kell megadni,
aminek hiánya megbetegítette”.
2.
Immunológiai kórképek
A
civilizációs ártalmak közül a legszembetűnőbb változást az immunrendszer
alkalmazkodási képességének igénybevétele jelentette. Teljesen ismeretlen
antigének (műanyagok, élelmiszerek, vírus- és baktériumkomponensek) jelentek
meg tömegesen a környezetben. Ugyanakkor a környezetszennyezés miatt az
immunkompetens sejtek teljesítménye lefékeződött, mert mérgezést szenvedtek. Ez
a két jelenség oda vezetett, hogy sorozatos hibák alakultak ki a rendszerben,
és az allergénekkel szemben vagy túl heves reakciók, allergiák vagy téves
válaszok keletkeztek, ami a saját fehérjék elleni harcra mozgósította az immunsejteket
(autoimmunitás). Az allergiák főleg gyermekkorban robbanásszerűen növekedtek.
Várható, hogy néhány éven belül a lakosság 70%-a allergiás lesz. Három kórforma
a legjellemzőbb, a bél-, a bőr- és a légzőszervi gyulladás.
Az atópia
olyan allergiás habitust jelent, aminek genetikai háttere van. A bőrön ekcémát,
a beleken gyulladást okoz, és főleg bizonyos ételekre aktiválódik. A másik
fajta allergia főleg a légutakat betegíti meg, és a belélegzett levegőben
található pollenektől, szennyező anyagoktól származik. Az allergiák
leggyakoribb formája az orrfolyás vagy a kötőhártya-gyulladás (allergiás nátha
16%), amiből gyakran asztma alakul ki. Az allergiák és az asztma kialakulását
elősegítik a bakteriális vagy vírusfertőzések is. Fokozhatja az allergiás
reakciót a szülők dohányzása, pszichés tényezők vagy az anyatejes táplálás
hiánya.
A
genetikai háttér magyarázatát a Th2 helper sejtek dominanciája jelenti, ami
allergiás szülők esetében már a méhen belüli életben kialakul. A 19. században
gyakorlatilag még nem létezett a gyermekkori asztma. Szaporodását a 20. század
közepétől írták le, de még a 70-es években is a gyermekek 1%-a volt csak
asztmás. Ma kb. 2-4%-ra tehető ez a szám. Főleg a városokban élők között
emelkedik ijesztő mértékben. A megelőzésben elsődleges a dohányzás elkerülése,
a szőrös, tollas háziállatok és az atkák kerülése és az alacsony szintű
környezetszennyezés. Fontos szerepet játszanak továbbá a következő tényezők:
·
az immuntolerancia fokozása, T1:T2 helper
arányának optimalizálása;
·
immunterápia, deszenzibilizálás segítségével a
betegség klinikai manifesztációja megakadályozható;
·
allergiások egymásközti házassága nem javasolt;
·
provokatív tényezők, fertőzések kerülése;
·
az anyatej többnyire védelmet jelent, főleg
akkor, ha az anya nem allergiás.
A
BCG-oltás csökkenti az asztmás veszélyt, mert csökken az IgE-szint, aminek
emelkedése a tüneteket kiváltja. Az IgE-termelés hatására nő meg a
hisztamintermelő sejtek száma, ami a bőrön kiütéseket, a nyálkahártyán és a
tüdőben gyulladást, fokozott váladékképződést és simaizomgörcsöt okoz.
A fiatal
csecsemőkorban elszenvedett fertőzések elősegítik az immunrendszer érését.
Főleg azoknak a parasztgyermekeknek kisebb az esélyük az allergiákra, akik
háziállatokat is tartanak.
3.
Daganatos betegségek
A rosszindulatú
daganatos halálozás világszerte emelkedő tendenciát mutat. Ennek nemcsak az az
oka, hogy hosszabb ideig élnek az emberek, hanem abszolút mértékben a
korcsoportos összehasonlításban is emelkedett a betegek száma. A tüdő-, emlő-,
szájüreg- és vastagbéldaganatok száma egyre fiatalabb korosztályokban is
emelkedik. A nőgyógyászati és gyomorrákok előfordulása viszont csökkenőben van.
A daganatok 70-80%-a megelőzhető lenne az életmód optimalizálásának
segítségével. A daganatos betegségek döntő többsége elkerülhető a dohányzás
mellőzésével, az optimális életvitellel, a stresszmentes családi és
munkakörülményekkel, és az étel-, ital- és gyógyszer-abúzusok elkerülésével. A
munkahelyi ártalmak kb. 4%-át teszik ki az összes daganatoknak, kb. ugyanennyi
a környezeti ártalomból fakadó megbetegedés.
Egyébként
bizonyos daganatok (pl. leukémiák, hererák, bőrrák) teljesen meggyógyíthatók,
míg mások gyógyulási hajlama rosszabb (pl. tüdőrák, májrák, gyomor és
hasnyálmirigyrák). A mai kezelési protokollok segítségével az összes
rosszindulatú daganat több, mint felét meg lehet gyógyítani. A leghatékonyabb
védekezés viszont a megelőzés, ami elsősorban a daganatkeltő ágensek
elkerülését jelenti. Ez a mód a betegség előfordulását csökkenti. A korai
felismerés pedig a betegség gyógyíthatóságát fokozza, ezért a rákban meghaltak
száma jelentősen csökkenhetne.
|
||
|
|
||
|
||
|
|
