V. szemeszter, 5. előadás – 2004. október 4.

PUCSOK JÓZSEF

TELJESÍTMÉNYFOKOZÁS, DOPPING ÉS SPORT

Az embereket mindig is izgatta a teljesítményfokozás lehetősége az ókori olimpiáktól napjainkig. Az előadás bemutatja, hogy a gyógyszeripar által előállított kémiai anyagok, gyógyszerek hogyan használhatók fel doppinganyagként teljesítményfokozás céljára, és milyen fizikai és egyéb módszereket fejlesztettek ki a sportolók a doppingolás elfedésére. Részletesen megismerkedhetünk a hormonális teljesítményfokozó szerek jelentőségével és alkalmazásával különböző sportágakban, illetve a legújabb, sokat emlegetett tiltott módszerrel: a géndoppinggal.

I. BEVEZETÉS

Az idei nyári olimpia magyar szempontból nagy szenzációt jelentett pozitív és negatív szempontból egyaránt. Hiszen ki lett volna, aki előre gondol a 15 évesen olimpiai ezüstérmet szerző Gyurta Dániel sikerére. Vagy említhető például a ragyogóan versenyző Janics Natasa, aki kétszer is felléphetett a dobogó legfelső fokára. Az éremnek persze mindig két oldala van: történtek olyan események is, amelyek ügyében még a mai napig sem látunk tisztán, ezért az objektív véleményalkotás végett fontos ismerni a tényeket. Nagyon hasonló mindez a tudománnyal is, hiszen a tudományban is a tények megismerése után lehet valós értékítéletet kialakítani és a megfelelő következtetéseket levonni. Egy mondás szerint "ha csupán azt olvasod el, amit szeretsz, sosem leszel jól tájékozott".

Tény az, hogy az egyik magyar közvélemény-kutató intézet által elvégzett vizsgálat szerint a magyar állampolgárok relatív többsége szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem járt el helyesen a doppingvétséget elkövetett magyar aranyérmesekkel szemben. Annus Adrián és Fazekas Róbert ártatlansága ugyanakkor nem egyértelmű a közvélemény számára: a kérdezettek közel negyede nem bizonyos abban, hogy az atléták nem használtak tiltott szereket, és további közel 30% pedig meg van győződve arról, hogy a magyar versenyzők dopping segítségével érték el kimagasló eredményeiket. Ez a két csoport összesen valamivel nagyobb, mint azoké, akik szerint a versenyzők nem használtak teljesítményfokozó szereket a felkészülésük, illetve az athéni játékok során.

A sportban ugyanúgy, mint az emberi tevékenység egyéb területein, a győzelem, a siker, a legjobb eredmény elérése a sportoló felkészülésének fő hajtóereje. Az elért eredmény fokozott társadalmi megbecsülést, dicsőséget, anyagi jólétet, az egyén egzisztenciájának megalapozását jelenti. A tiltott doppingszerek alkalmazása évtizedek óta világszerte elterjedt, de azt is mondhatjuk, hogy a doppingolás egyidős az emberiséggel.

A 20. század rohamos ipari - különösen gyógyszeripari - és orvostudományi fejlődése újabb kémiai anyagokat, gyógyszereket adott a gyógyászat számára, amelyeket a sportolók és a sportvezetők a felkészítés, esetleg a verseny idején alkalmaznak, és amelyektől csodát várnak.

A 60-as években elsőként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hirdetett harcot a kábítószerek és a sportban alkalmazott gyógyszerek elterjedése ellen, amelynek eredményeként már 1968-ban, a Mexikóban rendezett Nyári Olimpiai Játékokon doppingellenőrzést tartottak 1976-ban a montreali olimpián már megjelenik a NOB tiltott szerekről szóló listája. A dopping elleni küzdelem lassan egy fél évszázada napirenden van tehát.

A szedők és az ellenőrök közötti rabló-pandúr harc napjainkban is folyik. A tudomány és az analitika legmodernebb eszközeit alkalmazzák a doppinganyagok és bomlástermékeik kimutatására, rendkívül jól felszerelt, nemzetközileg akkreditált laboratóriumokban. A doppingvizsgálatok ára az analitika módszerek és a reagensek drágulásával együtt változik és jelentős anyagi ráfordítást igényel - többek között a NOB-tól és a WADA-tól.

A 21. század a genetika százada. Az emberi géntérkép megalkotása és a genomika tudománya lehetőséget adhat génmanipulációs, génkezeléses teljesítményfokozásra. Az emberi genomba való beavatkozás tehát a betegségek gyógyításának lehetősége mellett felhasználható dopping célú teljesítményfokozásra is.

II. A TELJESÍTMÉNYFOKOZÁS ÉS A DOPPING FOGALMA ÉS TÖRTÉNETE AZ ÓKORI OLIMPIÁKTÓL NAPJAINKIG

II. 1. A dopping fogalma és a szó eredete

A teljesítményfokozás tartalmának vizsgálatakor felmerül az első kérdés: mit értünk magán a doppingon vagy doppingoláson? A szó eredete a Dél-Afrika délkeleti partján élő Xhosa (ejtsd: khossza) törzs nyelvjárásából származik A törzs tagjai a rituális és vallásos szertartások közben egy nagy alkoholtartalmú borpárlatot ittak, aminek dop a neve. Később a brit gyarmatosítók átvették ezt a szót, és általánosan használták a szeszes ital megnevezésére. Az Akadémiai Kiadó értelmező szótára szerint doppingolni annyit jelent, mint lónak vagy sportolónak izgatószerekkel a verseny előtt - ritkábban verseny közben - a küzdőképességét fokozni, vagyis nagyobb teljesítményre buzdítani. Az idegen szavak szótárában szereplő meghatározás szerint a dopping szó angol eredetű, jelentése: sportolók, versenylovak képességének rövididejű fokozása ajzószerek adásával. Már maga az ajzószer szó is azt sugallja, hogy a sporttól idegen, elitélendő cselekményről van szó.

Természetesen a dopping definíciója az évek során nagymértékben változott. Az olimpiai mozgalom Antidopping Kódexe szerint a dopping "a sportoló egészségére potenciálisan káros és/vagy teljesítményének növelését elősegítő, a sportoló szervezetében kimutatható, bizonyítottan alkalmazott eszköz (módszer vagy anyag)". A sportolók körében a doppingolásnak becenevet is adtak. A legelterjedtebb a "kokszolni" ige, amit többféleképpen is érthetünk: a koksz egyrészt energiaadó fűtőanyag lehet, másfelől viszont utalhat a kokainra is, ami például az amerikai profi sportban rendkívül elterjedt, a kábítószerek csoportjába tartozó doppingszer. Mivel a doppingolás, kokszolás a sportoló számára tilos, az alkalmazott gyógyszerek egy része pedig - például a központi idegrendszeri izgatók vagy a kábítószerek - közösek a drogfogyasztók szereivel, bizonyos értelemben a drog és a doppingszer fogalma valóban összekapcsolódik.

II. 2. Az ókori olimpiák teljesítményfokozó anyagai

A kémiai anyagok használata a sportban a győzelem megszerzése érdekében nem új keletű jelenség. A görög atléták már az i.e. 3. században is növényi kivonatokat és gombát fogyasztottak győzelmi esélyeik növelésére. Az ókori olimpiai játékokon az arénákban küzdő sportolók izomerejét fehérjebevitellel fokozták. A feljegyzések szerint az i.e. 6. században a legerősebb görög atléta, a krotóni Milón, akit a birkózás bajnokaként ünnepeltek, fehérjeigényét nagy mennyiségű borjúhús elfogyasztásával biztosította. A mondák szerint saját borjútenyészete volt és naponta 9-15 kg borjúhúst volt képes elfogyasztani. Az 548 méter hosszú olimpiai stadionban egy négy éves üszőt vállon vitt végig, győzelme után pedig saját életnagyságú bronzszobrát hordozta körbe a stadionban, hogy a győztesek részére kijelölt téren elhelyezze. Egyik kedvenc trükkjeként tartották számon, hogy egy gyümölcsöt tartott a kezében, és megpróbálta rávenni társait arra, hogy vegyék el tőle. A feladat nagyon egyszerűnek tűnt, ám Milon furfangos taktikái miatt egyáltalán nem volt könnyű végrehajtani. Az egészben maradó és sértetlen gyümölcs látványa tovább pukkasztotta a gyakran amúgy is vesztésre álló ellenfelet. A sikertörténet azonban tragikus véget ért: a hírneves bajnok valami békés elfoglaltságot keresvén éppen az erdőben sétálgatott, ahol is rábukkant egy öreg facsonkra, amelyben minden valószínűség szerint vadméhek tartózkodtak. Nem tudta megállni, hogy ne fitogtassa rendkívüli erejét, ezért elhatározta, hogy elmozdítja a fatörzset, és bekebelezi a benne található különleges csemegét. A tuskó azonban darabokra tört, és a kiáramló vadméhek a bajnok egyik trükkjét sem tudták értékelni.

II. 3. A 19. század és a 20. század első felének klasszikus doppinganyagai

A 19. század sportolói alkoholt, koffeint, nitroglicerint, ópiumot alkalmaztak. A teljesítményfokozás eszközeivé itt tehát már a gyógyszerek válnak, amelyek súlyos szövődményeket okozhatnak. Az első regisztrált a Bordeaux-Párizs kerékpárversenyen történt, ahol sztrichnin-túladagolás miatt vesztette életét Arthur Linton.

A 20. század technikai robbanása, az orvostudomány és a gyógyszeripar fejlődése nyomán olyan anyagok jelentek meg a gyógyászatban, amelyek a központi idegrendszer, a szív és vérkeringés vagy a hormonális rendszer működésen keresztül befolyásolják az izomtevékenységet és a teljesítményt. A 20. század első felének klasszikus doppinganyagai a központi idegrendszeri izgatószerek (pl. az amfetamin és származékai), a fájdalomcsillapítók és nyugtatók (kodein és származékai) és a narkotikus kábítószerek (morfin és származékai) voltak.

A sportoló számos előnyt vár a doppinganyagok alkalmazásától, nem biztos azonban, hogy fel tudja mérni a hátrányukat. A Nemzetközi Antidopping Ügynökség (World Anti-Doping Agency - WADA) azokból a vegyülettípusokból, amelyek teljesítményfokozó hatásuk mellett károsan hatnak az egészségre, összeállított egy listát, melyet időszakosan frissítenek. Ennek első csoportját alkotják a tiltott szerek.

A 20. századi olimpiák első megdöbbentő eseménye az 1960-as római Olimpiai Játékokon történt. A 23 éves dán kerékpáros Knud Jensen a 63 mérföldes versenyen 6 mérfölddel a cél előtt összeesett és meghalt. Később kiderült, hogy a halálát nem csak a nagy meleg és a kimerültség okozta, hanem az edzőjétől kapott nagy adag amfetamin.

A szomorú esemény ellenére a 60-as évektől elindult az amfetamin-korszak. 10-30 mg amfetamin bevétele csökkenti a szellemi fáradtságot, kellemes közérzetet, vidám hangulatot, bőbeszédűséget okoz. A tanulást megkönnyíti, bár a tanultakat gyorsan elfelejtődnek. A megfigyelést és az ítélőképességet a lecsengő vagy kiürülési fázisban rontja, ami egyes sportágakban nem előnyös. A kerékpárosok, labdarúgók, futók és úszók kedvelik, de súlycsoportos sportágakban az étvágy csökkentése miatt fogyasztószerként is alkalmazzák. Mellékhatásai súlyosak: álmatlanság, alvászavar, szapora szívműködés, növekvő oxigénigény. A lassú ürülése miatt a szedés után kialakulhat egy negatív fázis, ami a teljesítmény romlásához vezet. Nagyobb adag esetén szív és érrendszeri tünetek, tudatzavar, ritmuszavar, esetleg úgynevezett amfetamin okozta elmezavar is kifejlődhet.

A kábítószerek használata a hozzászokás veszélye miatt az amatőr sportban nem terjedt el. Ugyankor a profi sportban, különösen a kokain- és a morfinszármazékok több sportoló karrierjét kettétörte az életet is veszélyeztető szövődmények miatt.

III. A HORMONÁLIS TELJESÍTMÉNYFOKOZÓ GYÓGYSZEREK MEGJELENÉSE ÉS ALKALMAZÁSA A SPORT KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIN

Az erő a legtöbb sportágban lényeges. Élettanilag az izom feszülésre való képességével jellemezhetjük, mely arányos az izom átmérőjével, nevezetesen az izom tömegével. Az izomerő az izom rendszeres terhelésével fokozható. Az edzésmunka során az alkalmazott gyakorlatok az izomsejtek megnagyobbodását, úgynevezett hipertrófiáját okozzák. A rendszeres terhelés eredményeként létrejövő izomtömeg gyakorlással fenntartható. Az edzés abbahagyásával azonban az erő fokozatosan csökken, mindaddig, míg el nem éri az eredeti értéket.

Az izomerő edzéssel való fokozhatósága az élet folyamán jellegzetesen alakul a két nemnél eltérő módon. Férfiaknál pubertás előtt viszonylag kicsi az izomerő és jelentősen terheléssel sem fokozható. Pubertás után az izomerő megnő és terheléssel való fokozhatósága is jelentős. Nőknél e jelenség sokkal kisebb mértékben jellemző. Az izomnövekedés a hossznövekedés befejezéséig a legnagyobb, majd 40 éves kortól fokozatosan csökken.

Az izomerő növekedése és fokozhatósága a hím nemi hormon, a tesztoszteron elválasztásának megindulásával magyarázható. A tesztoszteronnal, illetve szintetikus származékaival végzett állatkísérletek és klinikai megfigyelések ezt a hatást igazolták. Bizonyították, hogy a fehérjebeépítő szteroid-hormonok hatására fokozódik a genitális és extragenitális szövetekben a fehérjeképződés. A szervezetben pozitív nitrogénegyensúly jön létre, és a vizelettel kiválasztott nitrogén-foszfát mennyisége csökken, a nitrogén-visszatartás eléri a maximumát. A szteroid-kezelés elhagyása után a nitrogénegyensúly normalizálódik vagy gyakran negatívvá válik.

A szteroidok fehérjebeépítő hatása kettős: megkülönböztetünk androgén és anabolikus hatást, melyekre különböző élettani változások jellemzőek Az androgén hatás többek között a nemi mirigyek és szervek változásában, haj és szőrzetnövekedésben, beszédhangmélyülésben, a hang tónusának változásában, a bőr verejtékmirigyeinek fokozott működésében, illetve a libidó és a szexuális érdeklődés növekedésében nyilvánul meg. Az anabolikus hatásra jellemző, hogy növekszik a test izomtömege, emelkedik a vér hemoglobin-koncentrációja, emelkedik a vörösvértestek mennyisége, csökken a testzsírarány, változik a testzsíreloszlás, fokozódik a kalciumbeépülés a csontokba, illetve fokozódik a nitrogén és számos ion visszatartása.

A fent jelzett két hatás együttesen érvényesül. Optimális anabolikus hatás csak megfelelő mennyiségű táplálékkal, elsősorban fehérjebevitellel érhető el. Ilyen esetben a napi fehérjeigény elérheti a 2-2,5 g/testsúly kg/nap mennyiséget.

A tesztoszteron tehát az úgynevezett referencia-szteroid. Az anabolikus - izomerőre kifejtett- és az androgén hatás arányát 1-nek veszik, és a szintetikus készítmények hatását ehhez viszonyítják.

A szintetikus anabolikus hormonok az 1930-as évek közepén váltak ismertté. Kémiailag a tesztoszteronhoz hasonló szteroidok, amelyek androgén anabolikus hatással rendelkeznek. Miogén hatásuk erősebb a tesztoszteronénál. A szteroid-receptorokhoz erősebben kötődnek, s emiatt a tesztoszteront leszorítják a receptorról. Az aktív választ a receptor-hormon-komplex képződése indítja meg, amely fokozza a sejtmagban az RNS szintézisének sebességét, illetve különböző génszakaszok átírását. Speciális enzimtevékenység közreműködésével a hatás fokozott fehérjeszintézisben jelentkezik. A forgalomban lévő anabolikus szteroidok miogén effektusa tehát lényegesen erősebb a tesztoszteronénál. Az izomra gyakorolt hatás annál erősebb, minél jobban kötődik a szteroid a receptorhoz, és minél nagyobb adagban alkalmazzák.

A II. világháború végéig e szintetikus hormonokat csak szűk orvosi körökben ismerték. A pozitív nitrogénegyensúly kialakítása miatt ezek az anyagok a sérült szöveteket is helyrehozták, ezért elkezdték koncentrációs táborok foglyainak kezelésénél is alkalmazni. Egy amerikai orvos, aki egyébként amatőr súlyemelő volt, saját magán végzett vizsgálatokkal bizonyította e szerek előnyös hatását, az izomtömeg és izomerő fokozódását. Miután tapasztalatait súlyemelő magazinokban közölte, az 50-es évek végétől világszerte elkezdődött az anabolikus szteroid-őrület.

Az 50-es évektől elsősorban a testépítés és a nehézatlétika területén terjedt el e hormonkészítmények használata. Al Feurbach amerikai súlylökő az egyik divatos készítményről, a dianabolról így nyilatkozott: "Dianabol, dianabol, ez vezet a sikerhez, dianabollal mindenkit legyőzöl, ha csak a többiek is nem használják."

Az anabolikus androgén szteroidok használata tablettás, szájon át szedhető és injekciós készítmények formájában terjedt el. A szájon át szedhető, úgynevezett orális készítmények gyorsan felszívódnak, míg az injekciós változatok elhúzódó hatásúak, felszívódásuk lassú, ún. retard készítmények. Eleinte olyan sportágakban kaptak szerepet, mint a súlyemelés, a gerelyhajítás, a súlylökés, a diszkosz- és kalapácsvetés, később az úszók, futók, kerékpárosok és tornászok között is elterjedtek. Legnagyobb fogyasztói a body builderek voltak, és így létrejött a bűvös hármas: megfelelő mennyiségű hormon + fehérje + optimális edzésprogram = maximális teljesítmény.

A NOB felismerte, hogy a sportolók felnyitották Pandora szelencéjét, és az 1968-as mexikói olimpián törvényt fogadtak el a gyógyszerek ellenőrzéséről. 1972-ben a müncheni olimpián már 2000 vizeletminta vizsgálatára került sor, és 9 pozitív esetet találtak, elsősorban központi idegrendszeri stimulánsokat. 1975-ben a NOB kibocsátotta első tiltó doppinglistáját, és 1976-ban a montreali olimpián az anabolikus androgén hormonok is tiltó listára kerültek.

Mindazonáltal a sportolók a 70-es évektől napjainkig is használják e készítményeket - a doppinghelyzet egy kalandregényhez hasonlít, amelyben a szereket használó sportolók próbálják kijátszani a legmodernebb technológiai módszereket, amelyeket a laboratóriumok ez ellenőrzések során alkalmaznak.

Egyértelművé vált, hogy a klasszikus doppingszerek mellett a központi idegrendszeri izgatók használata is káros, és az eredményeket ezek is meghamisítják, de ezek a gyógyszerkészítmények a szó eredeti értelmében nem teljesítményfokozók, hanem a fáradási s a fájdalomküszöb kitolásával késleltetik a teljesítmény romlást. Az igazi teljesítményfokozók a hormonális androgén anabolikus készítmények: ezeknek a szedése esetén a megfelelő edzésmunka és az optimális táplálkozás mellett elsősorban az alkalmazott doppinganyag hatása jelenik meg az eredményekben.

A NOB, a WADA és a magyar kormány rendelete alapján az anabolikus hormonok a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek csoportjába tartoznak. Használatuk szabályozva van. Nagy biológiai aktivitással rendelkező vegyületek, amelyek rendkívül káros mellékhatásokkal rendelkeznek. A hatás és mellékhatás megítélésénél figyelembe kell venni a felhasználó nemét és korát, a kezelés időtartamát, az alkalmazott készítmény mennyiségét és minőségét. Valamennyi anabolikus hormonra jellemző, hogy az alkalmazott mennyiségtől függően férfiasítanak (virilizálnak) és csökkentik az agyalapi mirigy életfontosságú hormonjainak elválasztását. A férfiasítás hatása különösen kifejezett női sportolókon. Női sportolóknál a szedés hatására férfias izomzat, hangmélyülés, szőrzetnövekedés az állon és az arcon, kopaszodás, a mellek zsugorodása, a menstruáció felborulás vagy megszűnése, a méh sorvadása jelentkezhet. A hatás növésben lévő, fiatal gyermekeknél - például tornászoknál - különösen káros, ugyanis a hossznövekedésért felelős csövescsontok végein lévő porcszövet elcsontosodik: lezáródik és leáll a hossznövekedés, és így alacsony termetű, rövidebb végtagokkal rendelkező, erős izomzatú egyedek alakulnak ki. A női tornasportban nem véletlenül élveznek elsőséget a tizenévesek.

Az általános mellékhatások - különösen a tablettás készítmények szedésénél - májkárosodáshoz, a cukor- és zsíranyagcsere zavaraihoz, cukorbetegség kialakulásához, korai érelmeszesedéshez, a szív és az agyi erek károsodásához vezetnek. Újabban a májelváltozások között jó- és rosszindulatú daganatok, májban kialakuló sárgaság, májszövet-károsodás előfordulását is tapasztalták. Nincs olyan része a szervezetnek, amely a hormonok szedésétől ne károsodna. Férfiaknál a tesztoszteron-elválasztás gátlása miatt csökken a szexuális érdeklődés, továbbá az ondóban megjelenő sperma mennyisége, a here sorvadásnak indul és korán kialakul a totális nemzőképtelenség és az impotencia. Jelentősek továbbá a pszichológiai, idegrendszeri változások, amelyek agresszivitásban, hangulatváltozásban, depresszióban és egyéb pszichotikus jelenségekben mutatkoznak meg. A fizikai és pszichikai összeomlás természetesen a hormonok szedésének időbeli abbahagyása esetén elkerülhető, hosszabb ideig tartó szedés esetén azonban az egyre súlyosbodó szövődmények a szervezet pusztulását eredményezik.

IV. A FEHÉRJESZERKEZETŰ ANABOLIKUS HORMONOK

A fehérjeszerkezetű (peptid) hormonok csoportjába tartoznak a 13. ábrán látható vegyületek. A fehérje-hormonok hatásmechanizmusukat a sejtmembránban elhelyezkedő adenil-ciklázon keresztül fejtik ki. A belső elválasztású mirigyeket érő különböző hatások fokozhatják az elsődleges hírvivőnek is nevezhető hormonok mennyiségét, amely aktiválja a sejtben levő másodlagos hírvivő molekulát (cAMP). Erre a sejt különféle élettani válaszokkal reagál: például szteroidot vagy thiroid hormont termel.

A növekedési hormon az agyalapi mirigy által termelt, jellegzetes napi ritmussal bíró hormon, amelynek maximális elválasztása a mélyalvás időszakára esik. Napközi epizodikus termelődését a napi tevékenység - például evés, edzés, verseny, nappali alvás - befolyásolja. A sportban évek óta használják, mesterséges változata szomatropin néven ismert.

A növekedési hormon emberen kifejtett hatásaival kapcsolatban elmondhatjuk, hogy anabolikus hormon, fokozza az aminosavak sejten belüli transzportját és nitrogén-visszatartást okoz. Növeli a messenger RNS szintézisét, ezáltal fokozza a fehérje termelődését az izomban, a májban, a csontban és a porcszövetben. Segíti a zsírok kioldódását a zsírsejtekből (lipolízis), amelynek eredménye a vér szabadzsírsav-tartalmának emelkedése - a szabadzsírsavat egyes szervek energiaforrásként használják fel. Az inzulinnal ellentétes hatású, egészséges emberen adagolása révén cukorbetegség keletkezik. Növeli a glukóz kiáramlását a májból és csökkenti a vérben az inzulin hatását. Jelentősen hat a hossznövekedésre, amely kötőszöveti, a kollagénszintézist serkentő hatásával magyarázható. Szabályozza a növekedési faktorok, például az inzulinszerű növekedési faktor, az IGF-1 elválasztását. Ellenőrzését bonyolítja az alkalmazott analitikai módszerek bizonytalansága a külső mesterséges és a belső valóságos hormon elkülönítésében. Emiatt a sportolók széles körben használják. Rendszeres használata cukorbetegséget és növekedési zavarokat okozhat.

A humán Chorio Gonadotropin (hCG) a terhes nők méhlepénye, a placenta által termelt hormon. Serkenti a here spermatermelését. Anabolikus hatása elsősorban a tesztoszteron és az agyalapi mirigy által termelt hormonokon keresztül érvényesül. Az anabolikus szteroidok hatásaként kialakult belső hormontermelés hiányosságait a hCG adása kitűnően helyreállítja. A lutenizáló hormon (LH) ugyancsak a here sejtjeit és ezáltal a tesztoszteron-elválasztáshoz szükséges enzimek aktivitását fokozza.

A fehérje-típusú hormonok közül napjainkban a legelterjedtebb tiltott doppinganyag az eritropoietin (EPO). Emberben, a vesében termelődő vérképző hormon, a vesén kívül kisebb mennyiségben a máj is előállítja. Elválasztásának élettani ingere a csökkent oxigénellátás, a hipoxia. A májban és a vesében az oxigénnyomást érzékelő receptorokat írtak le, amelyek az EPO termelésben közreműködnek. Az EPO a csontvelő őssejtjeire hat és elindítja a vörösvértestek érését, aminek következményeként a keringő vérben megemelkedik a vörösvértestek száma. A magaslati oxigénnyomás-csökkenés (hipoxia) vérképző hatása a vese által elválasztott EPO termelésének növekedésével magyarázható. 1983-ban a májsejtekben a 7. kromoszóma hosszú karján izolálták az EPO gént, melyet 1985-ben rekombinációs technikával mesterségesen előállította és a gyógyászatban humán rekombinációs eritropoietinként vált ismertté (rHuEPO). Klinikai alkalmazása széleskörű, a vérszegénységgel járó kóros folyamatokban hatása életmentő. Ilyen a veseelégtelenség utolsó stádiuma, amikor mindkét vese működése megszűnik és a beteg élete dialízis segítségével biztosítható. A dializált vesebetegek a súlyos vérszegénység miatt korábban vérátömlesztést kaptak, a rHuEPO adásával viszont helyettesíthető a vérátömlesztés. Az EPO hatása sokrétű, a teljesítmény szempontjából a hematokrit, tehát a vörösvértest-szám emelkedése és az oxigént szállító hemoglobin koncentrációjának fokozódása jelentős. A szervezet oxigénellátásának növelésével a teljesítmény értékelhetően emelkedik. Az EPO 1992-ben, a barcelonai olimpián került a tiltott szerek listájára.

A doppingellenőrző laboratóriumok szakemberei több éven keresztül nem tudták elkülöníteni a belső és a külső EPO-t. Először a 2000-es sidney-i olimpián végeztek meghízható ellenőrző vizsgálatokat a laboratóriumi technika fejlődésének köszönhető. A későbbiekben, a genetika és a géndopping tárgyalásakor visszatérünk az EPO kérdésére, tudniillik a sportgenomika génterápiás beavatkozásainál az EPO gén stimulálása az elsők között van.

A fehérjeszerkezetű hormonok csoportjához sorolható az utóbbi években ugyancsak elterjedt és teljesítményfokozásra alkalmazott tiltott doppinganyag, az inzulinszerű növekedési faktor, az IGF-1.

Az IGF-1 a legújabb teljesítményfokozó szerek egyike, emberben a máj termeli és hatása az anyagcserére, a fehérjeképződés fokozására megegyezik a növekedési hormonéval. Inzulinszerű hatása a vércukor-szabályozásban érvényesül. Az izomszövetben mint célsejtben inzulinszerű receptorokon keresztül hat. A növekedési hormon az IGF-1 elválasztását fokozza, ugyanakkor az IGF-1 visszahat a hipofízisre, és csökkenti a növekedési hormon elválasztását (feedback). Hatása révén közvetlenül serkenti a csont működését és a csont felépítését irányító sejteket, és gátolja a kötőszöveti kollagén lebontását. Újabban a génterápiás vizsgálatok egyik anyaga, így várható, hogy a sportgenomika a géndoppingban az IGF-1 génjének stimulálását is alkalmazhatja.

A hasnyálmirigy által termelt inzulin jól ismert vércukor-szabályozó szerepe mellett a fehérjeszintézis fokozásán keresztül anabolikus hatással bír, ezért tiltott listára került. A versenysportban a cukoranyagcserére kifejtett hatásai miatt alkalmazása nem terjedt el. Évekkel ezelőtt az inzulint sovány egyének testsúlyának fokozására, hízlalásra is használták.

V. KÉMIAI ÉS FIZIKAI MANIPULÁCIÓK A DOPPINGOLÁS ELFEDÉSÉRE

A tiltott szereket használó sportolók és az irányító szakemberek számos manipulációs lehetőséget találtak és alkalmaznak a doppinganyagok és bomlástermékeinek elfedésére, a laboratóriumi kimutathatóság megzavarására. Bizonyos gyógyszerkészítményekkel manipulálni lehet a tiltott listán lévő doppingszerek anyagcseréjét és kimutatását. A NOB az ilyen gyógyszereket tiltott szerként kezeli és használatukat korlátozza vagy tiltja. Ilyenek a probenicid, a bromantán, az epitesztoszteron, a plazmapótszerek, a penicillin, a kefalosporin stb.

A probenicid hatása a vese visszaszívó képességének gátlásán keresztül érvényesül. Maszkírozó hatása egyrészt a penicillinnel kombinált kiválasztás gátlásán keresztül érvényesül. A penicillinürülés csökkentése mellett a doppinganyagok bomlástermékeinek kiválasztását is gátolja.

Az epitesztoszteron adása a tesztoszteron alkalmazása mellett gyakori, a NOB által megállapított 6:1 arány biztosítását szolgálja: amennyiben külső tesztoszteronnal az arány növekszik, a mellékesen adott epitesztoszteron az arányeltolódást kompenzálja.

A nagy molekulasúlyú plazmapótszerek, mint például a hidroxi-etil keményítő a vese által lassan ürülő és vérkeringésben hosszabb ideig bennmaradó anyag. Ezáltal a gyógyszer a bomlástermékek kiválasztását is lassítja.

A kémiai manipulációk mellett a vizeletgyűjtéssel és -leadással kapcsolatos fizikai manipulációk is ismertek. Ezt a sportolók "öntésnek" nevezik. Az öntés célja, hogy az ellenőrzésre küldött vizeletgyűjtő edényben a gyógyszert szedő sportoló vizelete helyett idegen, gyógyszert vagy bomlásterméket nem tartalmazó vizelet kerüljön. Az öntésnek többféle módja van. Az egyik az, hogy a hónaljba vagy láb közé helyezett tasakból ügyes mozdulattal ürítik az idegen vizeletet a gyűjtőedénybe. Előfordul a verseny utáni katéterezés, amikor a húgyhólyagot idegen, doppinganyagot nem tartalmazó vizelettel töltik fel.

A vérdopping

Bizonyos sportágakban a gyógyszerekkel létrehozott teljesítményfokozás mellett éveken át a vérdopping alkalmazása gyakori volt. Elsősorban a saját vér visszaadás, az úgynevezett autológ transzfúzió terjedt el, főleg futó számokban, például síkfutásban. A módszer lényege, hogy a sportolótól a legedzettebb állapotban vénapunkcióval kb. 900 ml vért vesznek. A levett vért alacsony hőfokon (-70, -80 C^o) hűtik, és a verseny előtt visszamelegítve a versenyzőnek beadják. A visszajuttatott vér jelentősen megemeli a keringő vörösvértestek számát és az oxigént szállító hemoglobin koncentrációját. A vér oxigénszállító képességének fokozódása növeli a teljesítményt. A saját vér mellett az idegen vér beadása is előfordult. A fertőző betegségek, különösen az AIDS megjelenése és terjedése, és egyéb víruseredetű, főleg a májműködést veszélyeztető gyulladások azonban kérdésessé tették a vérdopping alkalmazását. A módszer bonyolultsága és a jelentős anyagi ráfordítás, és különösen a fertőzésveszély akadályozta a vérdopping elterjedését. Az rHuEPO megjelenése és alkalmazása gyakorlatilag szükségtelenné tette a vérdoppingot.

VI. A GENETIKA MEGJELENÉSE A SPORTBAN - A GÉNDOPPING

A genetika fejlődése, a teljes emberi génkészlet megfejtése a jelen és a jövő kutatásaiban, így a sport területén is nagy szerepet kap. Új tudományág, a sportgenomika vizsgálja a genotípusban rejlő variációk szerepét a teljesítmény-élettannal összefüggésben. A teljesítménynövelés és -diagnosztika területén a jelenben és a jövőben tanulmányozni kell a genom szintjén jelentkező eltéréseket, amelyek alapján újabb adatokat nyerünk a sportolók teljesítményére vonatkozóan. Megnyílik egy olyan fekete doboz, amiről eddig semmit sem tudtunk, és az eddigi hagyományos terheléses vizsgálatok eredményeit kiegészíthetjük egy genotipizálási vizsgálattal.

A sportgenomikai kutatásokkal megismerhető, hogy a különböző betegségekben - mint amilyen az izomsorvadással járó Duchenne-féle izomdisztrófia - hogyan fejleszthető a teljesítmény olyan gén bejuttatásával, amely megváltoztatja az izomanyagcserét, az izmok vérellátását, az izomsejtek nagyságát.

Állatkísérletekben ez ideig számos sikeres próbálkozás történt az izomsejt működését befolyásoló genetikai beavatkozások terén. A 19. században spontán mutáció eredményeképpen született Belga kék vagy Piedmontese marhákat előszeretettel tenyésztik a fajlagosan nagyobb mennyiségű húsuk miatt. Ezen állatok izomnövekedést behatároló miosztatin génje a mutáció következtében működésképtelen, ezért az izomzat jóval nagyobb mértékű gyarapodást mutat a mutációmentes marhákhoz képest. A sikerek a gyógyításban, a génkezelés és a szövetépítkezés területén óriási lehetőségeket ígérnek. A klónozás egyes területeinek szakmai és etikai bírálata mellett a testi sejtek génmanipulációja elfogadott, és olyan gyógyító eljárásokat jelenthet, amelyek a gén szintjén hatva, ma még kezelhetetlen betegségek gyógyulását jelentheti – ilyen például a vérzékenység, különböző izombetegségek, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór stb. A testi sejtek génkezelése kizárólag a kezelt egyén számára előnyös, a következő generációra nem örökíthető.

Mindeddig négy olyan gént azonosítottak, amelyek a vázizomzat méretéért és az edzésre adott válaszreakcióért felelősek. Nemrégiben egy olyan szokatlanul erős izomzatú ötéves kisfiúról számoltak be, aki egy igen ritka genetikai betegségben szenved, amely a miosztatin gén hibájával jár. Jelenleg nem ismert, hogy az izomerőben mutatkozó különbözőségeket ugyanezen gén változatai okozzák-e. Feltételezések szerint a vázizomzatban olyan őssejtraktárak lehetnek, amelyek normál körülmények között téli álmukat alusszák, de mihelyt parancsot kapnak egy edzést vagy egy sérülést követően, rögtön új sejteket kezdenek termelni. A miosztatin szabályozhatja az ezekből az őssejtekből újonnan képződő izomszövet mennyiségét.

Létezik jelenleg olyan genetikailag módosított egér, amelynek izomzata túlzott mennyiségű PPAR-delta fehérjét termel. A PPAR-delta az a fehérje, amely fontos szerepet játszik a zsírok elégetésében és az elhízás elleni küzdelemben. Ezen egerek testsúlya a közel 100 napos magas zsírtartalmú étrendet követően egyharmada volt a kontroll állatokénak. Ám a kutatók megdöbbenésére a megnövekedett PPAR-delta drámai módon megváltoztatta az izomrost összetételét: a lassú izomrostok tömege megduplázódott. A génmódosított maratoni egér ezáltal 92%-kal nagyobb távolságot tudott megtenni közönséges társához képest. Jelenleg nem tisztázott, hogy a PPAR-delta fehérje magasabb szintje későbbi életkorban (vagy az emberekben) hasonlóképpen teljesítményfokozó hatású lehet-e.

A génkezelés előnyeire a sportolók joggal tarthatnak igényt izom-, ízületi- és sportsérüléseik gyógyításában. Ugyanakkor a génkezelés lehetőséget biztosít az izomműködés befolyásolásával a teljesítményfokozásra, a genetikai szintű doppingra is. A WADA 2002-ben felhívást tett közzé, melyben figyelmeztet ezekre a veszélyekre, és nemzetközi összefogást sürget a géndopping megelőzésére és a génmanipulációk kiszűrésére.

Az állatkísérletekben alkalmazott módszerek közül a közeljövőben az EPO gén, az izomsejt működést befolyásoló distrofin gén és a növekedési faktorok közül az IGF-1 gén bejuttatása valószínű.

A 7. kromoszóma hosszú karján lévő EPO gén működésének fokozására (génexpresszió) több lehetőség adódik.

A vektorok közül a legismertebb a vírusok bevitele. Állatkísérletes vizsgálatok igazolták, hogy a vírusvektorok mellett növekedési faktorok génjei is bejuttathatók az izom genetikai állományába, és ezáltal jelentős mértékű izomnövekedés idézhető elő. Ilyen növekedési faktor az IGF-1 génje.

A vírusok mellett egyéb vektorok is alkalmazhatók a génkezelésben, ilyenek a plazmid-DNS, a liposzómák és különböző fehérje-DNS konjugátumok. Az EPO gén bejuttatásával kapcsolatos állatkísérletet Kessler és munkatársai végezték. Az adenovírus-vektorral egerekbe bejuttatott emberi EPO gén a belső EPO-elválasztás fokozódását eredményezte. A vörösvértest-szám emelkedése 40 héten át tartott. Az EPO gén külső bejuttatása az ellenőrzést is megnehezíti. Kérdés, hogy hogyan lehet kimutatni a vektor által bejuttatott gént? Hogyan lehet szabályozni a vektorral gén által kiváltott vörösvértest-termelést? Egyelőre egyik kérdést sem lehet egyértelműen megválaszolni.

Jelenleg egy olyan készítmény klinikai kipróbálása van folyamatban, amelynél a génkezelést úgy alkalmazzák, hogy az EPO irányított és szabályozott indukciója alacsony oxigénkoncentráció hatására jön létre.

Az EPO mellékhatásai között megemlítendő, hogy a vörösvértestszám és a hematokrit emelkedésével nő a trombózis, a hipertónia és a szívinfarktus kialakulásának veszélye. Az EPO alkalmazásánál fokozott figyelmet kell fordítani a szervezet emelkedő vasszükségletére. A jelenlegi rHuEPO készítmények 6 hetes alkalmazása egészséges emberekben a hematokrit értékét 10%-kal, az oxigénfogyasztást 8%-kal, a vérnyomást pedig 8%-kal emelte.

A WADA nyilatkozata szerint a genetikai szintű beavatkozások a gyógyítás szempontjából ígéretesek, de megvan a visszaélés lehetősége. A nyilatkozat kimondja, hogy a dopping fogalmát ki kell terjeszteni a nem engedélyezett génátviteli technológiákra is. A kimutatási módszereket folyamatosan fejleszteni és finomítani kell, amelyhez széleskörű szakmai, társadalmi és politikai szerepvállalás szükséges.

Az európai fejlesztésű diagnosztikai eszközök alkalmazásának elősegítése a 2006-os téli és a 2008-as nyári olimpián megakadályozhatja a géndopping elterjedését a profi és az amatőr sportvilágban. Mindezek érdekében a sportolók, az európai és nemzetközi sportszervezetek, a kormányok segítségére és együttműködésére van szükség.

VII. A TELJESÍTMÉNYFOKOZÁS - A DOPPING ETIKAI VONATKOZÁSAI

Az előadás során megismerkedtünk a teljesítményfokozás céljára alkalmazható gyógyszerekkel, különböző módszerekkel és manipulációkkal. Láthattuk, hogy a genetikai dopping, felhasználva a sportgenomika tudományos eredményeit, újabb lehetőségeket ad a génmanipulációra, a genetikai szintű teljesítményfokozásra.

A 21. században az emberiséget számos veszély fenyegeti: a világszerte terjedő szegénység, és az ezzel járó migráció lehetősége, a környezetszennyeződés, a kimerülő energiaforrások, az általános felmelegedés mellett sajnos tovább folytatódik az egyén manipulációja, a drog- és kábítószer-fogyasztás és az ezzel kapcsolatos szervezett vagy szervezetlen bűnözés.

A rendszeres testnevelés, a szabadidő- vagy a versenysport sajátos eszközeivel lehetővé teszi, hogy testben és lélekben egészségesek maradjunk, és a modern európai elvárásoknak megfelelő generáció nőjjön fel. A sport az egészséges életre való nevelés egyik legfontosabb eszköze. Egészséget, örömet és boldogságot sugároz, pozitív életmintát közvetít, és megjelenít egy közösséget. Megtanít az önmagunkért és másokért való felelősségre és a csapatszellemre. Lényegében elsősorban szellemi és intellektuális tevékenység. Alapvető és legfontosabb értéke és vonzereje is az esélyek egyenlősége: sokak szerint a sport a demokrácia iskolája.

Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a sporton belül etikai hanyatlás indult meg, ami annyit jelent, hogy a sport értékei egyre inkább devalválódnak, a győzelemért folyó könyörtelen küzdelemben jelen van a csalás és a manipuláció. A tiltott szerek és módszerek használata a teljesítményfokozás céljából már jó néhány évtizede jelen van a sportmozgalomban, és az ellene való harc sokszor kilátástalannak tűnik. Manfred Donike német professzor, aki a NOB által végzett doppingellenőrzés vezéralakja volt, egy alkalommal így nyilatkozott: "A manipulált sün már célban volt, amikor a kontroll nyúl még el sem indult."

Hogyan lehet küzdeni a gyógyszeres teljesítményfokozás és egyéb manipulációk ellen?

A védelem első szintjét a család jelenti. A világban végbemenő modernizációs folyamatok sokszor megkérdőjelezik a család szerepét, a családi funkciókat, hagyományokat. A szülői példamutatás, a családi nevelés befolyásolhatja az utódok sorsát, életvitelét, és azt, hogy elfogadják-e, tiszteletben tartják-e a társadalom törvényeit.

A család mellett jelentős szerep jut a nevelésben és a doppingolás megelőzésében az iskolának. A drogfogyasztás és a tiltott teljesítményfokozás eszközei gyakran azonosak. Az iskolákban megfelelő ismereteket kell nyújtani a drogokkal és a doppingolással kapcsolatban, figyelmeztetni kell a tanulókat, hogy a gyógyszerek fogyasztása nem játék: egészségkárosító hatásán túl bűnözéshez, a sportban pedig a csalás útjára vezet. A nevelésnek tehát óriási szerepe van a megelőzésben. Természetesen a folyamat hosszú, de tudomásul kell venni, hogy az ellenőrzés szigorítása, az új eljárások és gyógyszerek szedésének leleplezése önmagában csak a háborút hevét fokozza. El kell érni, hogy a fiatalság megértse, hogy a dopping és a csalás az emberi értékeket, a lelki és testi egészséget fenyegeti. A nevelés célja a sokszínű, általános, személyre szóló és doppingmentes sport megvalósítása.

Vissza kell térni a sport és az egészség évszázados összefüggéseihez. A sport fejlesztése mind a társadalom, mind az ember számára fontos értékeket hordoz. Meg kell akadályozni, hogy a dopping, a gyógyszeres teljesítményfokozás veszélyeztesse a sportot, az olimpizmus eszméjét.

Bibliográfia

Hollósi I., Pucsok J., Tomori É.: Béta blokkolók meghatározása vizeletből gázkromatográfiás módszerrel dopping vizsgálat céljából, In: Sportorvosi Szemle, Vol. 23(1),1982: 3-10.

Pucsok J.: Béta-receptor-blokkoló gyógyszerek és a sport, In: Testnevelés és Sporttudomány, Vol. 3, 1982: 101-104.

Pucsok J.: Dopping, In: Sportorvostan, Budapest, Budapest Sport, 1984: 203-218.

Umminger, W.: A sport krónikája, Budapest, Officina Nova, 1992.

Pucsok J.: A sportolók táplálkozása, In: A sportorvoslás alapjai, Budapest, 1998: 417-442.

Pucsok J.: Dopping, In: Sárbogárd, Print City Kiadó és Nyomda Kft, 1998: 444-457.

Pucsok J.: Tendenciák a gyógyszeres teljesítményfokozásban, In: Gyógyszerészet, Vol. 43, 1999: 772-777.

Pucsok J.: Tiltott teljesítményfokozás - dopping, In: MOTESZ Magazin, Vol. 3, 1999: 20-24.

Pucsok J.: Gyógyszeres teljesítményfokozás, doppingszerek és eljárások, In: Farmakológia, Budapest, Medicina, 2001: 308-315.

Pucsok J.: A hazai sportorvoslás és doppinghelyzet, In: Orvostovábbképző Szemle, Vol. 63, 2003: 11-16.

Pucsok J.: A sporttevékenység során használható táplálék-kiegészítők, In: Komplementer Medicina, Vol. 7/3, 2003: 44-46.

Pucsok, J., Kovács, L., Zalka, A., Dobó, R.: Separation of lipids by New Thin-Layer Chromatography and Overpressured Thin-Layer Chromatography Methods, In: Clin. Biochem., Vol. 22, 1988: 81-85.

Pucsok, J.: Doping in sports, In: The World of Sports Medicine, Budapest, Vol. 1, 1988: 13-18.