BIHARI MIHÁLY
ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTÁS
A szocialista-kommunista rendszerek
összeomlása más-más úton következett be és játszódott le a különböző
szocialista országokban. Az egyes szocialista társadalmak összeomlása mellett,
azzal egy időben példa nélküli gyorsasággal omlott össze a "szocialista
világbirodalom" Európában: mind a Szovjetunió köré szervezett és
egybefüggő nemzetközi diktatúra rendszereként összetartott nemzetközi
szocializmus, mind a Szovjetunión belüli szocialista birodalom darabjaira
esett. A diktatórikus, kizsákmányoló szocializmus lebontását és a pluralista
demokrácia megteremtését 1987 és 1990 között Magyarországon egyfajta sajátos
"magyar útnak" tekinthetjük. A forradalmi jelentőségű változások
békésen, rendezetten, tárgyalásos formában, az ország kormányozhatóságát és a
központi hatalom kormányzóképességét megőrizve, alkotmányos-jogi keretek között
zajlottak le.
A rendszerváltás három évét három
szakaszra bonthatjuk. A felosztás alapja elsősorban a politikai-hatalmi
viszonyok változása, ami érthető egy a politikai rendszer által túldeterminált
társadalmi rendszerben. Az egyes társadalmi alrendszerek (politikai, hatalmi
viszonyok, gazdasági, tulajdonosi rendszer, jogi-szervezeti-államhatalmi
viszonyok, oktatási alrendszer, a politikai tudat és kultúra összetevői, a
társadalmi értékrendszerek változása stb.) természetesen eltérő ütemben
változtak, gyakran erős aszinkronitásban voltak egymással.
A rendszerváltás szakaszokra bontása
természetesen vitatható. A periodizáció mindig csak utólagos lehet. Az általam
adott periodizáció legfőbb alapja a társadalmi, a politikai mozgástér, a
hatalmi viszonyok átalakulása. A szakaszhatárok olykor jól köthetők valamely eseményhez,
politikai döntéshez, a hatalmi rendszer szerkezetének vagy szervezeteinek
átalakulásához, máskor viszont nem. Vita van a rendszerváltás folyamatainak
kezdetéről, de néhányan a rendszerváltás tényét és lezárulását is vitatják.
Az általam vallott periodizáció közel
áll a Romsics Ignác által kifejtett periodizációhoz, csak a szakaszhatárok
megvonásában tér el némileg.
A rendszerváltás három szakasza
lényegileg három egyéves periódusra osztható:
1) A rendszerváltás első szakasza,
első éve 1987. nyarától-őszétől tartott 1988. május végéig, az MSZMP országos
pártértekezletéig.
2) A második szakasz és a második év
1988. május végétől 1989. szeptember 18-ig tartott, a NEKA megállapodás
elfogadásáig.
3) A harmadik szakasz és a
rendszerváltás harmadik éve 1989. szeptember 18-ától 1990 őszéig, az első
demokratikus önkormányzati választásokig, az állami szervezeti rendszer
gyökeres és lényegileg teljes körű átalakításáig tartott.
A
politikai rendszer hatalmi szerkezetének átalakulása, amely végül is a rendszerváltáshoz
vezetett, lényegileg 1987 nyarán, őszén kezdődött el. Az események 1989
tavaszán gyorsultak fel, és a rendszert átalakító változások lényegileg 1990
őszéig tartottak. A hatalmi szerkezet átalakulása volt az a dinamizáló erő és
változásokat felgyorsító tényező, amely a társadalmi rendszer egészének az
átalakulását eredményezte.
II. A RENDSZERVÁLTÁS TARTALMA
A
politikai rendszer forradalmi jelentőségű - de nem forradalmi jellegű
- átalakulása teremtette meg a gazdasági és a tágabb társadalmi rendszerváltás
feltételeit és kereteit.
A
politikai rendszer hatalmi szerkezetében a változások
legfontosabb tényezői: a szervezett hatalmi erők, a hatalmi és politikai
szereplők számának megnövekedése; a szervezett ellenhatalom kialakulása a
pártállammal szemben - a kezdettől fogva plurális alapon szervezett ellenzéki
politikai erők megjelenése; a differenciált és plurális szerkezetű hatalmi
szerkezet kialakulása.
A
hatalomváltás nem egyenlő természetesen az uralkodó elitek vagy a
hatalomért versengő csoportok váltásával. Akkor beszélhetünk a politikai
rendszer egészét átalakító, rendszerváltást előidéző hatalomváltásról, ha a
változások sorozata az intézményesült hatalmi rendszer minden lényeges
összetevőjét érinti. A hatalomváltás magába foglalja
ˇ
az
uralkodó elit cseréjét;
ˇ
a
politikai vezetők és a politikában aktívan részt vevők tömeges
méretű cseréjét;
ˇ
azt,
hogy új hatalmi intézmények, struktúrák és viszonyok alakulnak ki a hatalmi
rendszer szereplői között;
ˇ
és
hogy mindezek következtében átalakul a döntések intézményes
birtoklásának és a döntéshozatali eljárásoknak a rendszere.
Magyarországon
1989-90 folyamán a hatalomváltás kiterjedt a hatalmi rendszer személyi,
intézményi és szervezeti, strukturális és döntéshozatali dimenzióira egyaránt.
A
hatalmi rendszer átalakulása felgyorsította a politikai rendszer egészének, és
ezen keresztül a társadalmi rendszer egészének az átalakulását.
III. A POLITIKAI RENDSZERT ÁTALAKÍTÓ FŐBB LÉPÉSEK ÉS
ESEMÉNYEK (1987-1990)
1)
1987 nyarán jelent meg három olyan részletes társadalom-kritikai elemzés és
program, amelyek átfogó erejű változásokat hoztak a társadalmi-politikai tudat
tartalmában. Ezek az átfogó szemléletet, gondolkodást és politikai tudatot
befolyásoló művek:
ˇ
a
Fordulat és reform;
ˇ
a
Reform és demokrácia;
ˇ
és
a Társadalmi Szerződés.
Lényegileg
egy időben, 1987 nyarán és őszén terjedtek el, több tízezer példányban
másolták, sokszorosították, terjesztették a három, rendszerváltoztatást
előkészítő kritikai és programadó anyagot.
1987.
szeptember 27-én alakult meg a Magyar Demokrata Fórum Lakitelken, mintegy 160
résztvevővel.
2)
Az MSZMP Országos Pártértekezlete 1988. május 22-24. között hozta meg azokat az
alapvető személyi döntéseket, amelyek a "konzervatív rendpárt"
vereségét, és az "új rendpárti" csoport és a "radikális
reformerek" átmeneti összefogását eredményezte, elindítva és felgyorsítva
az MSZMP vezetésének radikális átalakulását.
3.
1989. március 22-én megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). A Nemzeti
Kerekasztal (NEKA) tárgyalásai 1989. június 13-tól szeptember 18-ig
tartottak. Az Ellenzéki Kerekasztal kezdetben mint integrált politikai erő,
később mint önálló hatalmi centrum jelent meg, amely tárgyalásra kényszerítette
az állampártot, és a hatalmi jellegű döntések egyik legalizált alanyává vált
ezzel.
4.)
Az MSZMP-n belül megerősödött a reformszárny, 1989 tavaszán Kecskeméten és
Szegeden már önálló politikai erőként lépett fel. Ez az esemény az MSZMP-n
belül hozott létre egy olyan politikai és hatalmi elkülönülést és szakadást,
aminek eredményeként fokozatosan a reformszárny vált a Nemzeti
Kerekasztal-tárgyalásokon a döntéshozatal folyamatában részt vevő tárgyaló
partnerré.
5.)
Az állampárt lebontása és felszámolása 1989. október 6-9. között történt
meg. A monopolisztikus hatalmi szerkezet és rendszer legfontosabb szervezeti
bázisa, az állampárt és annak mintegy 8-9 ezres létszámú apparátusa megszűnt
mint szervezett politikai erő és szervezett hatalmi tényező. Az MSZMP megszűnt
állampárt lenni és betagolódott a kialakult többpártrendszerű struktúrába. Bár
a politikai élet szélére sodródott, nem veszítette el politikai szerepét.
6.)
Az állampárt felszámolása után a kormány önálló politikai erővé és hatalmi
tényezővé vált. A Németh Miklós által vezetett kormány fokozatosan vált le
az MSZMP-ről, az MSZP politikai irányító
szerepe 1989 októberétől már nem érvényesült a kormány felé. A kormány vált a
Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott egyezmények végrehajtásának
legfontosabb szereplőjévé. A kormány az egyezménybe foglaltakat
jogszabálytervezetekké, törvénytervezetekké átalakítva a Parlament elé tárta.
7.)
Az átmenet parlamentje vállalta a parlamenten kívül megszerveződött hatalmi
centrum (a Nemzeti Kerekasztal) egyezményeinek törvényi keretekbe foglalását,
ezzel történelmi jelentőségű feladatot látott el a rendszerváltás
előkészítésében és végrehajtásában. Bár az átmenet parlamentje nem volt önálló
politikai erő, mégis a rendszerváltás legfontosabb politikai színterévé vált
azáltal, hogy a Kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott megegyezéseket törvényi
szintre emelte, a politikai egyezményeket legalizálta. (Hasonlóképpen az 1848.
évi áprilisi törvényeket elfogadó nemesi-rendi parlament működéséhez, mely
elfogadta a híres Áprilisi törvényeket.)
8.)
1989 tavaszától lényegileg plurális szerkezetű többpártrendszer alakult
ki Magyarországon, amely azonban az 1990. tavaszi választásokig parlamenten
kívüli többpártrendszerként létezett. Ez a legálisan működő, de parlamenten
kívüli többpártrendszer - a kormány közvetítésével - politikai döntéseit a
parlament által alkotott törvényekké változtatta. A kezdettől fogva versengő,
parlamenten kívüli többpárti struktúra részben megnövelte a szervezett hatalmi
erők és politikai tényezők számát, részben bomlasztotta az állampárton belül
még meglévő hatalomkoncentrációt, és végül a politikai versengés révén
gyorsította az átalakulás folyamatát és a demokratikus politikai
szocializációt.
9.)
Az 1990. évi parlamenti (március 25. és április 8.), és önkormányzati
(szeptember 30. és október 14.) választások a hatalmi elit tömeges méretű
cseréjét és átalakulását hozták magukkal, új politikai szereplők tömege
került be a politikai vezetésbe.
Az új politikai
elit átalakulását természetesen nem lehet csak a választásokhoz kötni. A 386
parlamenti képviselőből több mint 350 újonnan választott képviselő került be az
első demokratikusan választott parlamentbe. A kormány tagjai egytől egyig új
emberek voltak. A politikai államtitkárok és az adminisztratív államtitkárok,
valamint a helyettes államtitkárok nagy része az új politikai pártok tagjai
vagy párton kívüli személyek közül került ki. A választásokat megelőzően 65
bejegyzett pártalakulat jelent meg, amelyek közül 12 vett részt a parlamenti
választásokon, s végül 6 párt került be a parlamentbe. Az új politikai pártok
megszerveződése és a politikai versengés következtében mintegy 5-6 ezer új
politikus került országos jelentőségű vezetői pozícióba. Az önkormányzati
választásokon 2930 polgármestert választottak meg közvetlenül, akik közül
mintegy 1000 új polgármesterként került a helyi önkormányzatok élére. A
közvetlenül választott önkormányzati képviselők száma 24 536 volt. Hivatalos
adatok híján csak becsülni tudjuk azt, hogy a helyi képviselőknek mintegy 80
%-a új politikus volt, akik a korábbi tanácsrendszerben nem voltak tanácstagok.
Az
új parlament 1990. május 2-án ült össze. Az új kormány bemutatkozására május
23-án került sor. (Előtte az MDF és az SZDSZ április 29-én megegyezett a
legfontosabb alkotmányjogi kérdésekben és az ideiglenes köztársasági elnöki
pozíció betöltésében. E megállapodást május 2-án hozták nyilvánosságra.)
1989
tavasza és 1990 ősze között a magyar politikai elit mintegy 80-90 %-ban kicserélődött.
Az átalakulás legalább 10 ezer személyt érintett, tehát több mint 10 ezer új
szereplő került a magyar politikai vezetésbe 1990 tavaszán, majd őszén.
IV. RENDSZERVÁLTOZTATÓ POLITIKAI ERŐK
ÉS SZERVEZETEK
A rendszerváltás folyamatában 1987 a
rendszerváltás szellemi előkészítésének, a válságdiagnózisok és a radikális
reformprogramok kidolgozásának az éve; 1988 a pártosodás éve: egyrészről ekkor
jelennek meg a pártprogramok köré szerveződő ellenzéki pártok, másrészről ekkor
történik meg a kádári vezetés leváltása és az MSZMP belső pluralizálódása és a
reformerők előretörése.
1989 a "kerekasztalok" éve,
kétségtelen tény, hogy az 1989-es év legfontosabb eseménye és a
rendszerváltoztatást meghatározó, azt felgyorsító politikai-hatalmi tényező az
Ellenzéki Kerekasztal megalakulása és működése, majd a Nemzeti Kerekasztal
tárgyalásainak lefolytatása és a Megállapodás elfogadása volt.
Az alkotmányos rendszerváltást
megvalósító legfontosabb döntések 1989-ben születtek meg. Nem túlzás tehát
1989-et tekinteni - a szűkebb értelemben vett - rendszerváltás évének. A
rendszerváltás megvalósítása és befejezése átnyúlik 1990-re, a
márciusi-áprilisi Országgyűlési Választásokra, az új Országgyűlés és az új
Kormány megalakulására és az 1990 őszi önkormányzati választásokra.
IV. 1. AZ EKA: AZ "ELSŐ
KEREKASZTAL"
Az Ellenzéki Kerekasztal és annak
szervezetei, tárgyaló delegációi és szakértői lényegileg 1989. március 22-től
1989. szeptember 18-ig működtek.
Az 1987-88-ban megalakuló ellenzéki,
független szervezetek összefogásának gondolata 1988 november-decemberében
vetődött fel. Nyilvánvaló volt, hogy az állampárt hatalmát ellensúlyozó,
egymást segítő koordináció elengedhetetlen. Az első nem formális, még változó
személyi összetételű megbeszélésre 1988. december 5-én hétfőn 10 órakor a
Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeumban került sor Antall József igazgatói
szobájában. A résztvevőket Vigh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság
elnöke hívta meg a megbeszélésre, a következők voltak jelen: Antall József,
Vigh Károly, Csoóri Sándor, Bába Iván, Bihari Mihály, Göncz Árpád, Mécs Imre,
Mészöly Miklós, Szabó Miklós.
A résztvevők nem képviseltek
semmilyen testületet, de az alábbi szervezetekhez kapcsolódtak:
Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság (BZST), Magyar Demokrata Fórum (MDF), Szabad
Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP),
Szabad Kezdeményezések Hálózata (SZKH).
A tervek szerint a kört teljesebbé
kívánták tenni a későbbiekben.
A nem formális megbeszélés elején
Vigh Károly elmondta, hogy szervezési és szervezeti koordinációra van szükség
azért, hogy az MSZMP "szalámitaktikáját" kivédjék a független
fórumok. Álláspontja szerint két területen lehetett előre lépni: kifelé egy szóvivői
testületet kellene alakítani; befelé pedig egy politikai koordinációs
testületet kellene létrehozni a fontosabb politikai lépések és álláspontok
egyeztetése érdekében.
Az összefogás lehetséges névként a
következők vetődtek fel: Alternatív Szervezetek Egyeztető Fóruma, Független
Demokratikus Alternatív Politikai Szervezetek Szövetsége. A résztvevők célja az
volt, hogy koordinációs megbeszéléseket és egyeztetéseket tartsanak anélkül,
hogy bármiféle hierarchia jönne létre a szervezetek között. Az informális
megbeszélések folytatódtak változó, majd bővülő résztvevő körrel.
1988 decemberében a résztvevők közös
Nyilatkozatot adtak ki a sajtó részére. A nyilatkozat hangsúlyozza: "A
független politikai és társadalmi szervezetek, szövetségek és pártok a
legnagyobb felelősségtudattal kívánják szolgálni az alkotmányos és demokratikus
Magyarország megteremtésére irányuló törekvéseket, a súlyos gazdasági,
társadalmi és erkölcsi válságból történő kiemelkedésüket. A hatalom s a
társadalom kiegyezése csak a nemzeti közmegegyezés szellemében, azoknak az
elveknek és eszméknek az alapján jöhet létre, amelyek összevágnak a magyar nép
történeti tudatával és erkölcsi érzékével."
A nyilatkozat végül, méltányolva az
állampárt reformszárnyának erőfeszítéseit, így fejeződik be: "Bízunk a
Magyar Szocialista Munkáspárt reformpolitikusainak és a magyar néphez hű
párttagok nagy többségének józan felismerésében és hasonló nemzeti
felelősségtudatában."
Az MSZMP 1989 februárjában
nyilvánítja ki először szándékát arra vonatkozóan, hogy hajlandó két- és
többoldalú megbeszélések folytatására "a hatalom gyakorlásának új
módjáról", mégpedig minden törvényes keretek között működő szervezettel. A
február 10-11-i KB határozat példátlan abban a tekintetben, hogy a hatalmat
tényelegesen birtokló állampárt kinyilvánítja szándékát tárgyalások folytatására
a hatalomgyakorlásról. Igaz, hogy a tárgyalások folytatására feltételeket is
szab, kimondva, hogy az "együttműködés feltétele az Alkotmány, a
törvények megtartása, a társadalmi fejlődés szocialista útjának elfogadása,
nemzetközi szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása, törekedve a két
katonai több egyidejű felszámolására." A társagyalások politikai
feltételét és kereteit tehát a KB határozat még a szocialista társadalmi
berendezkedés elfogadásához köti. A KB határozatban bejelentik, hogy egyúttal
munkacsoportot hoznak létre az érdemi tárgyalások előkészítésére az új
Alkotmány előkészítéséről, a választási rendszer átdolgozásáról, a gazdaság
stabilizálásáról, a szociális biztonság megteremtéséről. A határozat nem zárja
ki, hogy "a megbeszélések elvezethetnek egy állandó konzultációs fórum
létrehozásához." Az állandó konzultációs fórumnak még nem adnak nevet.
A határozat kinyilvánítja azt, hogy "létezhetnek alkotmányos keretek
között, ellenzékként megjelenő mozgalmak, pártok. Az MSZMP ezekkel is párbeszédre
törekszik, vitázik és amiben szükséges, politikai harcot folytat [...]Az MSZMP
kinyilvánítja szándékát, hogy társadalmunkban meghatározó szerepet kíván
betölteni." Hozzáteszi, hogy "meghatározó szerepét politikai
eszközökkel, [...]meggyőzéssel kívánja biztosítani." Elismeri, hogy a
pártnak ahhoz, hogy a társadalmi változások élén haladjon, mindenekelőtt
önmagát kell megújítania. Még ha az MSZMP KB politikai feltételekhez kötötte is
tárgyalási hajlandóságát, az, hogy kinyilvánította együttműködési készségét, az
állampárt részéről a legfontosabb kezdő lépés volt a magyarországi tárgyalásos
rendszerváltás elindulásában.
Az MSZMP KB szándéknyilatkozatára a
demokratikus szervezetek a 6 nap múlva, 1989. február 17-én megjelent
Nyilatkozatban reagálnak. Önmagukat "független politikai szervezetek,
szövetségek és pártok" csoportjaként jelölik meg. 11 szervezet nevében
(BZST, Erdélyi Szövetség, FIDESZ, Független Jogász Fórum, FKGP, MDF, MSZDP,
SZDSZ, SZKH, TIB, Veres Péter Társaság) üdvözlik az MSZMP február 17-i
Nyilatkozatát és "azt a demokratikus Magyarország megteremtéséhez
vezető úton fontos lépésnek tartják". Külön kiemelik, hogy üdvözlik az
1956-tal kapcsolatos állásfoglalást, amely megerősíti az 56-os események
népfelkelésként való minősítését. Az '56-tal kapcsolatos állásfoglalást
előrelépésnek, de távolról sem kielégítőnek tartják. Fontosnak tartják az
ugyancsak a február 11-i KB határozatban kifejtett álláspontot, amely szerint
az MSZMP vezető testülete elfogadta a többpártrendszert. Örömüket fejezik ki,
hogy az MSZMP vezetésének reformszárnya erősödött meg, és nem a rendpárti
szárny.
A Nyilatkozat legfontosabb része,
amelyben kimondják, hogy "A demokratikus folyamat gyorsítása,
szilárdabb és szélesebb politikai bázisra helyezése céljából nemzeti
kerekasztal-tárgyalást javasolunk a kormánnyal, az MSZMP vezetése és a
demokratikus politikai szervezetek részvételével". A kapcsolatfelvétel
keretében először jelenik meg a "Nemzeti Kerekasztal" megjelölés és
kifejezés. A nyilatkozók ekkor még három résztvevős tárgyalást és kerekasztal-megbeszélést
képzelnek el: a kormány, az MSZMP és a demokratikus politikai szervezetek
részvételével.
A tárgyalásokra való hajlandóság
kölcsönös kifejezése után a tárgyalásos rendszerváltás előkészítésében fontos
lökést jelentett a Független Jogász Fórum 1989. március 15-i felhívása és
felajánlkozása. Az 1988. november 5-én megalakult, 135 jogász részvételével
működő szakmai fórum vezetőjeként dr. Kónya Imre ügyvéd jelenti be, hogy a
Független Jogász Fórum vállalja "a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások"
megszervezését, a vélemények egyeztetését és az egyeztetett álláspontok szakmai
kidolgozását.
Az Ellenzéki Kerekasztal 1989.
március 22-én, sok tekintetben az első "szabad" március 15-i
ünneplések hatása alatt alakult meg formálisan is. Az EKA az ELTE Állam- és
Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének szemináriumi helyiségében jött létre
dr. Kónya Imre és felesége, dr. Kutrucz Katalin, a Büntetőjogi Tanszék
adjunktusának szervezőmunkája révén. Az EKA-t megalakító nyolc szervezet a
következő volt:
1) Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság;
2) Fiatalt Demokraták Szövetsége;
3) Független Kisgazdapárt;
4) Magyar Demokrata Fórum;
5) Magyar Néppárt;
6) Magyarországi Szociáldemokrata
Párt;
7) Szabad Demokraták Szövetsége;
8) és a Független Szakszervezetek
Demokratikus Ligája (megfigyelői státusban).
Később csatlakozott az EKA-hoz
kilencedik résztvevőként a Kereszténydemokrata Néppárt.
A kilenctagú EKA szervezet 1989.
március 22-étől működött és vett részt később a NEKA tárgyalásain és játszott
azokon meghatározó szerepet 1989. szeptember 18-ig. Az EKA ugyan tartott még
megbeszéléseket 1989 végén, sőt 1990 elején, de igazán meghatározó politikai
szerepet március 22-étől szeptember 18-ig terjedő, mintegy 6 hónapos időszakban
töltött be. A magyar társadalom történetében először jelent meg az állampárti
politikai rendszer keretein belül egy plurális szerveződésű politikai
szervezet, amely bejelentette igényét és határozott szándékát arra, hogy az
akkor még hatalmon lévő állampárttal tárgyalásokat kíván folytatni és e tárgyalásokon
egységes álláspontot fog képviselni. Az EKA célja az volt, hogy egységes
álláspontot alakítson ki és képviseljen a többpártrendszerű demokráciába való
átmenetről és az átmenet után kialakítandó alkotmányos berendezkedésről. Az EKA
által megtárgyalásra javasolt témakörök a következők voltak:
ˇ
az
alkotmány módosítása;
ˇ
a
büntető törvénykönyv politikai bűncselekményekkel kapcsolatos részérének
módosítása;
ˇ
a
választójogi törvény előkészítése;
ˇ
a
többpártrendszert előkészítő törvény elfogadása.
Megalakulását az EKA március 30-án
kelt levelében hivatalosan is "bejelenti az MSZMP-nek". Az EKA
megszerveződése láthatóan váratlanul érte az MSZMP vezetését, mert elég hosszú
ideig nem adott választ. Az MSZMP vezetői külön-külön megbeszéléseket kívántak
folytatni az EKA egyes szervezeteivel, ezek azonban nem vezettek eredményre.
A láthatóan defenzívába szoruló és
kapkodó pártállami vezetéshez 1989. április 19-én már gyakorlati javaslatokat
tartalmazó dokumentumot juttattak el az EKA szervezetei, ezzel újabb lépést
tettek az MSZMP-vel való tárgyalások megkezdése érdekében. A javaslat címe: Az
Ellenzéki Kerekasztal javaslatai az MSZMP Központi Bizottsághoz a
tárgyalásokról. A dokumentumban leszögezik, hogy az EKA készen áll az
MSZMP-vel való érdemi politikai tárgyalásokra. Sérelmezik, hogy március 30-án
az MSZMP KB-hoz eljuttatott levelükre választ nem kaptak. Szorgalmazzák a
tárgyalások mielőbbi megkezdését. A tárgyalások előfeltételeként szabják, hogy
azon a kerekasztalt alkotó valamennyi szervezet részt vegyen. A tárgyalások
formájaként kétoldalú tárgyalási formát javasolnak az MSZMP delegációja,
illetve az EKA delegációja között. A tárgyalás pontjait némileg kibővítve
sorolja fel a dokumentum. Tárgyalni kívánnak az országgyűlési választások
időpontjáról és ezen kívül hét témakörről:
ˇ
a
pártok megalakulásáról és működéséről;
ˇ
a
sajtó- és információs törvényről;
ˇ
a
büntető törvénykönyv és a büntető eljárásjogi törvény módosításáról;
ˇ
a
választójog újraszabályozásáról;
ˇ
a
népszavazásról;
ˇ
a
demokratikus átmenetet akadályozó rendelkezések hatályon kívül helyezéséről;
ˇ
és
végül az erőszakos visszarendeződés elleni garanciák biztosításáról.
Felhívják az MSZMP vezetését, hogy
fejezze ki tárgyalási szándékát, most már nem általánosságban, hanem konkrétan
az EKA-val és az EKA szervezeteivel.
A tárgyalások előkészítése, az
előkészítő megbeszélések végül is majdnem két hónapot vettek igénybe. A hét
hétig tartó előkészítő megbeszéléseken az EKA részéről Tölgyessy Péter és
Sólyom László vett részt, míg az MSZMP részéről Fejti György KB titkár és
Pozsgay Imre. Az MSZMP Központi Bizottságának válasza május 8-án elfogadott
határozatában jelenik meg, amelyben javasolja "politikai egyeztető
fórum" létrehozását. Javasolja, hogy a tanácskozások megkezdése előtt a
résztvevők nyilvánítsák ki, hogy tiszteletben tartják az alkotmányosság elveit,
elismerik egymást egyenrangú tárgyalófélnek, a tanácskozás ideje alatt
tartózkodnak minden olyan egyoldalú lépéstől, amely meghiúsítaná a tárgyalások
eredményességét. Kívánatosnak tartják, hogy politikai megállapodások előzzék
meg a törvényalkotást. A május 8-i KB határozatban már nem szerepel a
tárgyalások feltételeként a szocialista társadalmi berendezkedés és fejlődés
elfogadása.
Az MSZMP tárgyaló partnernek fogad el
minden olyan szervezetet - köztük az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartozókat is -,
amelyek az alkotmányosság talaján állnak és kötelezettséget vállalnak az
egyesülési törvényen alapuló működésre.
Az egyeztető fórum napirendjére a
politikai rendszer reformjával, a demokratikus átment megvalósításával
kapcsolatos sarkalatos törvények témakörét javasolják, így:
ˇ
az
Alkotmánybíróságról;
ˇ
a
köztársasági elnöki intézményről;
ˇ
a
pártokról;
ˇ
a
választójogról;
ˇ
a
tájékoztatásról és az információról szóló törvénytervezeteket.
Szükségesnek tartja az MSZMP, hogy
sor kerüljön a pártok működési feltételeinek rendezésére - a kormányzati
szervek bevonásával - a megbeszélések részeként. Javasolják a gazdasági válság
leküzdésére, a szociális feszültségek enyhítésére irányuló intézkedések
kidolgozását is.
Ügyrendi javaslatai keretében
javasolja az MSZMP, hogy a tanácskozások plenáris üléseken és bizottságokban
folyjanak. A felek azonos időtartamú felszólalási lehetőséget kapjanak. A
plenáris ülések helyszíne az Országgyűlés épülete legyen, a plenáris ülések a sajtó
számára nyilvánosak legyenek, viszont a bizottságok zárt ajtók mögött
dolgozzanak.
Az EKA 1989. május 18-án
"üdvözlő levelet" küldött az MSZMP Reformkörök II. szegedi
találkozására. Ezen a napon lépett be az EKA-ba a KDNP.
IV. 2. A NEKA: A "MÁSODIK KEREKASZTAL"
A Nemzeti Kerekasztal megalakulására
1989. június 13-án a Parlament épületének Vadásztermében került sor. Az ülést
Szűrös Mátyás, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A három oldal résztvevői
közül Grósz Károly az MSZMP részéről, Kónya Imre a kilenc szervezetet magába
tömörítő EKA részéről és Kukorelli István, a hét szervezetet magába foglaló
harmadik oldal részéről üdvözölték a NEKA megalakulását és a tárgyalások
megkezdését.
Az első érdemi megbeszélésre az 1989.
június 21-i plenáris ülésen került sor. Hat albizottság felállításában
állapodtak meg, amelynek a feladatai:
ˇ
az
Alkotmány módosításának a kidolgozása;
ˇ
a
politikai pártok működésének és gazdálkodó tevékenységének szabályozása;
ˇ
az
országgyűlési választások előkészítése, a büntető törvénykönyv és a büntető
eljárási törvény módosítása;
ˇ
a
tájékoztatás és az információs ügyek megtárgyalása;
ˇ
az
erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciákat megtárgyaló albizottság
felállítása.
Antall József 1989. június 13-ától
kapcsolódott be a NEKA tárgyalásaiba. A tárgyalásokon szakmai és politikai
vezérszerepet Antall József, Tölgyessy Péter és Orbán Viktor játszott. Az MSZMP
részéről Fejti György kezdetben próbálta taktikai manőverekkel lelassítani és
megakadályozni a megállapodás megszületését. A hazai sajtó a "politikai
Bermuda-háromszögben evező hajóként" aposztrofálta a NEKA-t. Augusztustól
Pozsgay Imre vette át az MSZMP tárgyaló delegációjának a vezetését, aminek
következtében jelentősen felgyorsultak az események.
A nyár folyamán majdnem megfeneklő
tárgyalások augusztus második felében gyorsultak fel. Ehhez nagymértékben
hozzájárult az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának (PIB) 1989. augusztus 15-i
határozata a politikai egyeztető tárgyalások felgyorsításáról. A PIB
határozatát az MSZMP négytagú elnöksége 1989. augusztus 28-i ülésén jóváhagyta.
A dokumentum szerint az MSZMP fontos érdeke, hogy az átmenet fő politikai és
jogi kérdéseiben létrejöjjön a konszenzus és a megegyezés. A határozat
megállapítja, hogy az Alkotmány egyes elvi tételeiben, a köztársasági elnöki
jogintézmény és az MSZMP vagyoni helyzete kérdésében jelentős ellentétek vannak
a politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő felek között.
A dokumentum rögzíti az MSZMP
tárgyaló csoportjának tárgyalási pozícióját:
ˇ
A
békés politikai átmenethez és a többpártrendszerű berendezkedés megteremtéséhez
szükséges alkotmánymódosításokat vállalják. Az Alkotmányban a szocializmus
kifejezés mint alapérték egy helyen szerepeljen. Ezzel együtt jelenjenek meg a
polgári szabadságjogok érvényesülésének garanciái is.
ˇ
Szükség
van a köztársasági elnöki intézmény létrehozására. Ragaszkodni kell a
népszavazás útján történő elnökválasztáshoz. A köztársasági elnököt az
általános választásokkal egyidejűleg válasszák meg.
ˇ
Szorgalmazniuk
kell az Alkotmánybíróság felállítását. Először öt bíró megválasztását
javasolják, az intézmény létrehozását az új parlament feladatává teszik.
ˇ
Elfogadják
az állampolgári jogok szóvivője, valamint a legfőbb Állami Számvevőszék
intézményének a létrehozását. Megegyezés esetén ezeket az intézményeket már a
jelenlegi parlament is létrehozhatja.
ˇ
Elutasítják,
hogy a pártok működésére vonatkozó jogi szabályozás tárgykörébe vonják az MSZMP
és a többi társadalmi szervezet pénzügyi, vagyoni helyzetének a kérdését.
Ugyanakkor egyértelművé teszik, hogy az MSZMP határozott szándéka, hogy vagyoni
helyzetét saját funkciójának változásához igazítja. Jelentős nagyságrendben
átad ingatlanokat az állami szerveknek, oktatási, egészségügyi, szociális és
más célokra. Az MSZMP támogatja, hogy az állami szervek segítsék elő az új,
illetve újból működő pártok alap-infrastruktúrájának megteremtését.
ˇ
Elfogadják
a pártok jogi szabályozásával összefüggésben, hogy az alkotmánybírák és a bírák
egyesülési jogát az alkotmány korlátozza; úgy vélik azonban, hogy biztosítani
kell a katonák, rendőrök egyesülési jogát, az ő párttagságuk korlátozása
alapvető emberi szabadságjogokat sértene; készséget mutatnak, hogy a közhatalmi
intézményekben ne működjenek pártszervezetek.
ˇ
Az
MSZMP elfogadja, hogy a pártok nem épülhetnek be a munkahelyek szervezeti,
vezetési struktúrájába, munkaidőben a munkahelyeken semmiféle tevékenységet nem
folytathatnak; a pártok munkahelyi szerveződésében azonos lehetőséget kell
biztosítani a pártok működéséhez.
ˇ
Elfogadható
az MSZMP számára kompromisszumos megoldásként, hogy 350 képviselői helyre
fele-fele arányban listás, illetve egyéni választókerületi rendszerben
válasszák a képviselőket.
V. A NEKA MEGÁLLAPODÁS
Az augusztus végén felgyorsuló
tárgyalások eredményeképpen 1989. szeptember 18-án került sor a politikai
egyeztető tárgyalások keretében elfogadott megállapodás ünnepélyes aláírására.
A megállapodás ténylegesen az MSZMP
radikális reformszárnyának és az EKA-ba tömörült ellenzéki pártoknak az
álláspontját tartalmazta.
A NEKA munkájában több mint 1000
közreműködő vett részt. Közvetlenül tárgyaló személyként 60 politikus és
szakember kapcsolódott be a megállapodás és a megállapodáshoz csatolt 6
törvénytervezet kidolgozásába. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon résztvevő és
az aláírásra összegyűlt 17 szervezetből végül is 15 írta alá a megállapodást.
Az Ellenzéki Kerekasztal 9 pártja közül kettő, a Szabad Demokraták Szövetsége
és a FIDESZ azért nem írták alá a megállapodást - bár kulcsszerepet játszottak
annak előkészítésében -, mert nem értettek egyet a köztársasági elnöknek a
szabad parlamenti választások előtti és közvetlen megválasztásával.
A megállapodáshoz csatolt 6
törvényjavaslat a következő volt:
1) Az Alkotmányt módosító tervezett
törvényjavaslat;
2) Az Alkotmánybíróságról szóló
törvény;
3) A pártok működéséről és
gazdálkodásáról szóló törvény;
4) Az országgyűlési képviselők
választásáról szóló törvény;
5) A Büntető Törvénykönyv
módosításáról szóló törvény;
6) A büntetőeljárásról szóló törvény
módosításáról szóló törvény.
A megállapodásba foglalt feladatok
címzettje a kormány és az országgyűlés. A felek felkérik a kormányt, hogy
gondoskodjék arról, hogy a törvényjavaslatokat az országgyűlés elé terjessze. A
megegyezés időbeli hatályát a szabad választások útján létrejövő új
országgyűlés alakuló üléséig tartó időben határozzák meg. A politikai
megállapodások tehát ezen időszakra vonatkoznak.
A megállapodás rögzíti, hogy az
egyeztető tárgyalások résztvevői politikai, illetve személyi sérthetetlenséget
élveznek a megbeszélésekkel összefüggésben kifejtett tevékenységükért. Felkérik
a belügyminisztert, az igazságügy-minisztert, a legfelső bíróság elnökét és a
legfőbb ügyészt, hogy az érintettek e sérthetetlenségét biztosítsák.
A kormány feladatául szabják, hogy a
pártok és a megújuló társadalmi szervezetek működéséhez szükséges
"méltányos feltételeket megteremtse, a képviselőválasztás jelöltjeinek
kampányára az állami költségvetésből mintegy százmillió forintot
biztosítson", kérik a Munkásőrség "visszafejlesztését". Erre októberben
(1989. évi XXX. évi törvény) sor is került, a jogutód nélküli feloszlatás
formájában és a fegyverek begyűjtésével.
A háromoldalú Nemzeti Kerekasztal
1989. június 13-tól 1989. szeptember 18-ig működött, és ez alatt az idő alatt
töltötte be történelmi szerepét a megegyezéses magyar rendszerváltásban.
Legfontosabb szerepe az volt, hogy egy plurálisan megszerveződött döntéshozó
szervezetbe, hatalmi centrumba integrálta a legfontosabb rendszerváltoztató
erőket. A NEKA mindhárom oldala plurálisan szerveződött politikai
intézmény volt:
1) Az EKA pártjai és résztvevői eleve
megtartották szervezeti és politikai önállóságukat, és a kialakuló versengő
többpártrendszer meghatározó politikai erői voltak a megállapodás előtt és
maradtak a megállapodás után is.
2) Az MSZMP belső pluralizáltsága
1988 májusa óta nyilvánvaló volt, 3-4 egymástól lényegesen eltérő "belső
párt" működött benne. Az éles belső megosztottság megmutatkozott Fejti
György tárgyalásvezető húzó-halasztó, az átmenetről szóló megállapodást
akadályozó szerepében. , ami majdnem a NEKA csődjéhez vezetett.
3) A NEKA harmadik oldalához tartozó
7 szervezetet szinte semmi sem fűzte egymáshoz. A "harmadik oldal"
léte is az MSZMP Fejti féle vonalának taktikai akciója volt, azért, hogy ne
egyedül kelljen tárgyalnia és megegyeznie az EKA-val, s hogy ne az MSZMP legyen
a "legbaloldalibb" szervezet a tárgyalók között, hanem például a
Münnich Ferenc Társaság vagy az Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége.
A NEKA legfontosabb pártjai az MDF és
az SZDSZ voltak. A két párt tárgyaló delegációi és szakértői dolgozták
ki a legfontosabb törvénytervezeteket, a megállapodás szövegtervezetét.
A NEKA harmadik legfontosabb
résztvevője a rendszerváltást és annak politikai-jogi keretit fokozatosan
elfogadó MSZMP tárgyaló delegációja. Az MSZMP reformvezetői és testületei
rendszerváltoztató politikai erővé váltak a NEKA tárgyalások előtt 1989
tavaszától és a NEKA tárgyalások alatt.
A NEKA politológiai szempontból
ˇ parlamenten kívüli intézmény volt,
amely plurálisan szervezett, egymástól lényegesen eltérő, de a rendszerváltás
politikai-jogi kereteit elfogadó szervezetekből állt;
ˇ a Megállapodás és a hozzá kapcsolódó
6 törvénytervezet elfogadásával a magyar átmenetet meghatározó hatalmi
szervezet és centrum volt;
ˇ szociológiai értelemben a
rendszerváltoztató törvénycsomag kidolgozása és elfogadása révén alkotmányozó
hatalomként működött;
ˇ a megállapodás révén a kormányt és az
országgyűlést a törvénytervezetek benyújtására és elfogadására kényszerítő
hatalmi erőként lépett fel;
ˇ a NEKA és szervezetei, valamint
politikai erői a rendszerváltás történelmi legitimációját biztosították,
megkérdőjelezhetetlenné téve és igazolva a rendszerváltás politikai
megegyezésen alapuló és kompromisszumos formáját és tartalmát.
VI. A RENDSZERVÁLTOZTATÓ TÖRVÉNYEK HÁROM CSOPORTJA
Az
alábbiakban a rendszerváltoztató törvények három nagy csoportját ismertetem.
I.
A kormányzati apparátus előkészítette
és beterjesztette az Országgyűlés elé azokat a törvényjavaslatokat, amelyek még
a NEKA megállapodás előtt születtek meg és rendszerváltoztató szerepet
töltöttek be. Az 1989 első felében elfogadott törvények többsége ma is része a
magyar jogrendszernek. Ilyenek az
ˇ az egyesülési jogról szóló törvény
(1989. évi II. tv.);
ˇ a gyülekezési jogról szóló törvény
(1989. évi III. tv.);
ˇ a sztrájkról szóló törvény (1989. évi
VII. tv.);
ˇ a gazdálkodó szervezetek és a
gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény (1989. évi XIII. tv.);
ˇ a népszavazásról és a népi
kezdeményezésről szóló törvény (1989. évi XVII. tv.).
II.
A NEKA tárgyalások megindulása után -
az ellenzéki pártok kérésére - további nagy jelentőségű törvényeket a kormány
már nem terjesztett az Országgyűlés elé.
A NEKA "rendszerváltoztató
sarkalatos törvényeit" - a kormány előterjesztése alapján - 1989. október
17. és 20. között fogadja el az Országgyűlés:
ˇ az Alkotmány módosításáról szóló
1989. évi XXXI. törvényt;
ˇ az Alkotmánybíróságról szóló 1989.
évi XXXII. törvényt;
ˇ a pártok működéséről és
gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvényt;
ˇ az országgyűlési képviselők
választásáról szóló 1989. évi XXIV. törvényt;
ˇ a köztársasági elnök választásáról
szóló 1989. évi XXXV. törvényt.
Az 1985-ben megválasztott
Országgyűlés legemlékezetesebb órái azok voltak, amikor az Országgyűlésben
1989. október 21-én bejelentették, hogy október 23-án Szűrös Mátyás, az
Országgyűlés elnöke mint ideiglenes köztársasági elnök fogja kikiáltani a
Magyar Köztársaságot.
Az Országgyűlés november 23-án
megválasztotta az Alkotmánybíróság első 5 tagját, s az Alkotmánybíróság 1990.
január 1-jén megkezdte működését. A következő 5 tagot az új választások után
megalakult Országgyűlés választotta meg 1990 júniusában.
Az 1989 júniusában elfogadott
népszavazási törvény alapján - támogató aláírások összegyűjtése után - kötelező
népszavazást ír ki az Országgyűlés 1989. november 26-ára. Az első országos
népszavazás (az ún. "négy igenes népszavazás") kérdései közül három -
a Munkásőrség feloszlatása, a munkahelyi pártszervezetek megszüntetése már
megtörtént, az MSZMP vagyoni elszámoltatása pedig ekkorra már elkezdődött.
Jelentősége már csak a köztársasági elnök választásának volt. A tét az volt,
hogy az első köztársasági elnök megválasztására még a választások előtt - a
tervek szerint az év végéig vagy januárban - kerüljön-e sor, és hogy a köztársasági
elnököt közvetlenül a nép válassza-e? A szavazásra jogosultak 58 %-a vett részt
a népszavazáson, és a résztvevők 50,07 %-a szavazott a parlamenti választások
utáni elnökválasztásra.
A népszavazást kezdeményező SZDSZ-nek
és Fidesznek a legfőbb célkitűzése az volt, hogy megakadályozzák az akkor nagy
esélyes Pozsgay Imrének (az MSZP jelöltjének) a köztársasági elnökké
választását. Ez a népszavazás tette országosan ismert párttá egyúttal az
SZDSZ-t.
III.
Az országgyűlés 1990-ben még
elfogadta A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló
1990. évi IV. törvényt, amely az utolsó rendszerváltoztató törvény volt, amit
az 1985-ben megválasztott parlament fogadott el.
Április 29-én az MDF és az SZDSZ
vezetői pártközi megállapodást írtak alá, melyet az országgyűlés alakuló
ülésének napján hoztak nyilvánosságra. A megállapodás legfontosabb pontjai a
következők voltak:
ˇ
a
két párt támogatja a kétharmados többséghez kötött törvények számának
csökkentését;
ˇ
a
kormánnyal szemben az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány bevezetését;
ˇ
a
köztársasági elnököt az országgyűlés válassza meg;
ˇ
a
köztársasági elnöki pozícióra Göncz Árpádot jelölik.
A rendszerváltoztató országgyűlésben
1990. május 23-án megszavazták az új kormányt, melyet az MDF, az FKgP és a KDNP
koalíciója alakított Antall József vezetésével.
Az országgyűlés június 19-én
módosította az Alkotmányt az 1990. évi XL. törvénnyel az MDF-SZDSZ
megállapodásnak megfelelően. Göncz Árpádot az országgyűlés 1990. augusztus 3-án
- az első fordulóban - megválasztotta a Magyar Köztársaság elnökévé.
Az alkotmányos rendszerváltás
törvényei közül már csak az önkormányzatokra vonatkozó törvények megalkotása
hiányzott. Ezt a törvényhozási feladatot az új országgyűlés 1990 augusztusában
teljesítette, amikor elfogadta az önkormányzatokról szóló, és az önkormányzati
képviselők és polgármesterek megválasztásáról szóló törvényeket.
Ezek a törvények szüntették meg Magyarországon a szovjet típusú
"tanácsrendszert". Az önkormányzati választásokra 1990. szeptember
30-án és október 14-én került sor. A közvetlenül választott polgármesterek
között 83 % független, párton kívüli volt. A rendszerváltoztató törvények
harmadik csoportját már az új országgyűlés fogadta el 1990 nyarán, ez a
testület hozta létre a Köztársaság új alkotmányos intézményeit.
VII. AZ ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTÁS TARTALMA ÉS ÖSSZEGEZÉSE
A
rendszerváltás tartalmát leginkább az alkotmányos rendszer és a társadalmi
berendezkedés változásán keresztül tudjuk érzékeltetni, ezt szemlélteti az
alábbi táblázat:
|
Intézmény |
A rendszerváltás előtt (1988-89) |
A rendszerváltás után (1989-90) |
|
|
Államforma és az állam jellege |
Magyarország köztársaság, amely
független, demokratikus jogállam és amelyben minden hatalom a népé. |
||
|
Társadalmi berendezkedés |
Magyarország társadalma szocialista
társadalom, amelyben az állam védi a dolgozó nép szabadságát és hatalmát, és
harcol minden kizsákmányolás ellen. |
Az alkotmány a társadalmi rend és a
társadalmi berendezkedés jellegét nem határozza meg. |
|
|
A hatalom jellege és tartalma |
A társadalom vezető osztálya a
munkásosztály, amely a hatalmat a parasztsággal, az értelmiséggel és a
társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. A szocializmus
építésében részt vesznek a társadalmi szervezetek. A Magyar Népköztársaság része a
szocialista világrendszernek, fejleszti és erősíti barátságát a szocialista
országokkal. |
Minden hatalom a népé, amely a
népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül
gyakorolja. Tilos a hatalom erőszakos megszerzése vagy kizárólagos
birtoklása. Az ilyen törekvéssel szemben mindenki jogosult és köteles
törvényes úton fellépni. |
|
|
A hatalom osztálytartalma |
A dolgozó nép, és azon belül is a
munkásosztály gyakorolja a hatalmat. |
A hatalom osztályjellegére az
alkotmány nem utal, társadalmi réteget vagy osztályt mint a hatalom
birtokosát nem emel ki. A hatalom a népet illeti meg. |
|
|
Pártrendszer és pártalapítás |
A társadalom vezető ereje a
munkásosztály marxista-leninista pártja. Ez a formula fejezi ki a magyar
társadalom politikai rendszerének pártközpontúságát, az egyetlen párt
kizárólagos hatalmi pozícióját, a párturalom és a pártszuverenitás érvényesülését.
Ebből a formulából (alkotmány 3.§) vezette le alkotmányos legitimitását az
MSZMP. Ebből következett, hogy az állami szervek pártirányítás alatt álltak.
Ebből a formulából fakad a párt első titkárának hatalmi pozíciója, uralmi
szerepe, hadsereg-főparancsnoki jogosítványa. A párt vezető testületének
tagjai (politikai bizottság, központi bizottság) vezető párttisztségükkel egy
időben állami szervezetek és intézmények vezető tisztségeit is betöltötték.
Így a párt első titkára mindig tagja volt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának,
az Elnöki Tanács Elnöke tagja volt a politikai bizottságnak, a kormányfő
tagja volt a politikai bizottságnak, a Hazafias Népfront első titkára vagy
elnöke általában tagja volt a politikai bizottságnak, ugyanígy a Szakszervezetek
Országos Szövetségének elnöke is tagja volt a politikai bizottságnak. A
pártállami hatalmi szerkezet alapját teremtette meg a 3. § és az
összeférhetetlenségi szabályok hiánya, amellyel szemben éppen hogy az
összeférhetőség, a vezető párt és állami funkciók együttes betöltésének a
rendszere volt a jellemző. |
A pártok szabadon alakulhatnak és
tevékenykedhetnek, és közreműködnek a népakarat kialakításában. A pártok
tevékenységét illetően az alkotmány kimondja, hogy azok közhatalmat
közvetlenül nem gyakorolhatnak. Törvény határozza meg azokat a tisztségeket
és közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.
A párt és az állami tisztségek egyidejű betöltését tiltó és az egyéb
összeférhetetlenségi szabályok hivatottak szétválasztani a pártállami
rendszer kialakulását. Nem lehetnek pártoknak tagjai: a
bírók, az ügyészek, a fegyveres erők, a rendőrség és a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai, az alkotmánybíróság
tagjai. A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más
állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. |
|
A társadalmi-politikai szervezetek |
A társadalmi szervezetek a
szocialista építőmunkában vehetnek részt, így például a Hazafias Népfront,
amely a szocializmus teljes felépítésére tömöríti a társadalom erőit, vagy a
szakszervezetek, melyek védik és erősítik a néphatalmat, a dolgozók érdekeit. |
Az alkotmány kimondja, hogy a
munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók szakszervezeteket és
érdekképviseleti szerveket hozhatnak létre érdekeik érvényesítésére. |
|
|
Nemzetközi kapcsolatok |
A Magyar Népköztársaság a
szocialista világrendszer része. Barátságát elsősorban a szocialista
országokkal erősíti és a haladás érdekében együttműködik a világ más népeivel
és országaival. |
A Magyar Köztársaság
együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.
Felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért. Elfogadja a
nemzetközi jog általánosan elismert szabályait és biztosítja a vállalt
kötelezettségek és a belső jog összhangját. |
|
|
Az állam szerepe és funkciói |
Az állam védi a dolgozó nép
szabadságát, hatalmát és a kizsákmányolásmentes társadalmi berendezkedést. Az
állam határozza meg a gazdaság életét, irányítja és ellenőrzi a
népgazdaságot, a szövetkezetek a szocialista állam társadalmi és gazdasági
céljaival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit és részesei a szocialista
társadalmi rendnek. |
Magyarország gazdasága
piacgazdaság. Az állam elismeri a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny
szabadságát. Elismeri a szövetkezetek önállóságát és tiszteletben tartja az
önkormányzatok tulajdonát. Az állam gazdaságszervező szerepéről az alkotmány
nem rendelkezik, bár a 35. § (1) bekezdés e) pontja kimondja,
hogy a kormány biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, és
gondoskodik megvalósításukról. |
|
|
Tulajdoni rendszer |
Az állami tulajdon az egész nép
vagyona. Az alapvető termelési eszközök kizárólag állami tulajdonban vannak.
Az alkotmányban felsoroltakon kívül még külön törvény állapítja meg az állam
kizárólagos gazdasági tevékenységének a körét is. Az állami vállalatok
önállóan gazdálkodnak, a népköztársaság fejleszti a szövetkezeti szocialista
tulajdont. Elismeri a személyi tulajdont. Elismeri a kisárutermelők
társadalmilag hasznos gazdasági tevékenységét, a magántulajdon és a
magánkezdeményezés azonban nem sértheti a köz érdekeit. |
A magántulajdon és a köztulajdon
egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Az állam kizárólagos tulajdonjogát,
valamint kizárólagos gazdasági tevékenységi körét az alkotmány nem sorolja
fel, hanem azt külön törvényre (Polgári Törvénykönyv) bízza. Megállapítja,
hogy az állam tulajdonában álló vállalatok önállóan gazdálkodnak, az állam
támogatja a szövetkezeteket és elismeri önállóságukat, tiszteletben tartja az
önkormányzatok tulajdonát. A köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot,
a tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből szabad. |
|
|
A társadalmi rend alapja |
A népköztársaság társadalmi
rendjének alapja a munka. Minden munkaképes állampolgár joga és kötelessége,
hogy dolgozzék. Munkájukkal munkaversenyben a munkafegyelem fokozásával
vesznek részt és a szocialista építés ügyét szolgálják. Az elosztás fő elve a
mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint. |
A köztársaság alkotmánya a
társadalmi rend fogalmát nem használja és annak alapját sem definiálja. |
|
|
Alapvető jogok |
A népköztársaság alkotmányának VII.
fejezete szabályozza az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit. A
népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat, azokat a szocialista társadalom
érdekeivel összhangban kell gyakorolni. Első helyen biztosítja a munkához
való jogot, amely jog érvényesülését a népgazdaság termelő erőinek tervszerű
fejlesztésével biztosítja a népköztársaság. Ezen kívül elismeri a pihenéshez,
a munkaidő törvényes megállapításához, az üdülés megszervezéséhez való jogot,
az élet, a testi épség, az egészség védelmét, az öregség, betegség,
munkaképtelenség esetére való ellátást, a művelődéshez való jogot, a
tudományos és művészi alkotó tevékenység szabadságát, a jogegyenlőséget, a
nemzetiségiek számára biztosítja az anyanyelv használatát. Kimondja, hogy a
nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek. A népköztársaság biztosítja a
lelkiismeret, a vallás szabadságát, elválasztja az egyházat az államtól. A szólásszabadságot, a
sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot csak a szocializmus és a nép
érdekeinek megfelelően biztosítja. E jogok gyakorlását tehát feltételekhez
köti. A dolgozók tömegszervezeteket és
tömegmozgalmakat hozhatnak létre, de csak a szocializmus rendjének és
vívmányainak védelmére. A népköztársaság alkotmánya elismeri a titokhoz és a
magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot, a személyi szabadságot és
sérthetetlenséget, a menedékjogot. Kimondja, hogy a népköztársaság minden
állampolgárának kötelessége a népvagyon védelme, a társadalmi tulajdon
szilárdítása, a gazdaság erejének fokozása, a társadalom rendjének erősítése. |
A köztársaság alkotmánya már az
első fejezetben az általános rendelkezések között kimondja, hogy a
Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető
jogait, és hogy ezek védelme az állam elsőrendű kötelessége. Kimondja, hogy
az alapvető jog lényeges tartalmát korlátozni nem lehet. Az alapvető jogok és kötelességek
az alkotmány XII. fejezetébe kerültek át, mivel egy tagoltabb
alkotmányszerkezet alakult ki, bár az alkotmányt tartalmazó paragrafusok
száma nem változott. Az alapvető jogokat illetően a XII. fejezetben az
alkotmány kimondja, hogy minden embernek veleszületett joga van az élethez és
az emberi méltósághoz, és ettől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
Mindenkinek joga van a szabadságra, a személyi biztonságra. Az alkotmány
felsorolja az állam büntetőhatalmával kapcsolatban és azzal szemben az
állampolgárt megillető alapvető jogokat. Így az igazságos és nyilvános
tárgyalás jogát, az ártatlanság vélelmét, a védelem jogát, a jogorvoslathoz
való jogot. Kimondja, hogy minden ember jogképes a köztársaságban. Mindenkit
megillet a szabad mozgás és a lakhely szabad megválasztásának joga. Elismeri
a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenséghez, a magántitokhoz és a
személyes adatok védelméhez való jogot. A gondolat, a lelkiismeret és a
vallás szabad. Az egyházat elválasztja az államtól. A szabad
véleménynyilvánításra mindenkinek joga van korlátozás nélkül. Korlátozás
nélkül védi a sajtó szabadságát, a közérdekű adatok nyilvánosságát. Kimondja
a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség megalakítását. Elismeri a
békés gyülekezési jogot korlátozás nélkül. Elismeri a szervezetalapítás
szabadságát és az egyesülési szabadságot korlátozás nélkül. Elismeri a panasz
vagy kérelembeterjesztési jogot, a menedékjogot. A köztársaság alkotmánya
biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát, a gyermek jogát a családi életre.
Elismeri, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának és
képviseletüket biztosítani kell. Biztosítja, hogy magyar állampolgár
külföldről bármikor hazatérhessen és az országból kiutasítani ne lehessen.
Minden polgár részt vehet a közügyek vitelében. A hátrányos megkülönböztetést
törvény tiltja. Egyenlő munkáért mindenkinek egyenlő bérhez van joga. Joga
van mindenkinek a testi és lelki egészséghez. Rokkantság, öregség, betegség,
árvaság esetén ellátásra jogosultak az emberek. Biztosítja a köztársaság a
művelődéshez való jogot, a tudományos és a művészi élet szabadságát, a
tanszabadságot és a tanítás szabadságát. Tudományos igazságot csak a tudomány
művelői jogosultak megállapítani. Kimondja, hogy az alapvető jogok megsértése
miatt bírósághoz lehet fordulni. Mintegy háromszorosára emelkedett a
köztársaság alkotmányában nevesített emberi és állampolgári jogok katalógusa
1988-hoz képest. |
|
|
Szuverenitási jogok |
Az országgyűlés gyakorolja a
népszuverenitásból eredő összes jogot. Az országgyűlés megválasztja a
Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely helyettesíti az országgyűlést akkor,
amikor az nem ülésezik. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés
szinte minden jogosítványával rendelkezik, de az alkotmánytörvényt nem
módosíthatja és a későbbi alkotmánymódosítások során néhány ügyben korlátozta
a NET országgyűlést helyettesítő jogát. |
A fő hatalmi jogosítványokkal
kizárólag az országgyűlés rendelkezik. Az országgyűlés a köztársaság
legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, és a népszuverenitásból
eredő jogokat gyakorolja. Megválasztja a köztársaság elnökét, a
miniszterelnököt, az alkotmánybíróság tagjait, az országgyűlési biztosokat,
az állami számvevőszék elnökét és alelnökeit, a legfelsőbb bíróság elnökét és
a legfőbb ügyészt. |
|
|
Összeférhetetlenségek |
A népköztársaság alkotmánya
összeférhetetlenségi szabályokat csak a NET és a Minisztertanács
vonatkozásában állapít meg. Ezen kívül kimondja, hogy minden magatartás és
tevékenység, amely ellentétben áll a társadalom érdekeivel, összeférhetetlen
az országgyűlési képviselő megbízatásával. A hatalomkoncentráció elvéből
fakadóan összeférhetetlenségi szabályokat lényegileg az alkotmány nem ismer.
Az alapvető társadalmi szervezetek, gazdasági szervezetek, fegyveres
testületek, államigazgatási szervek vezetői mind az országgyűlés tagjai
voltak. |
A köztársaság alkotmánya
részletesen megállapítja a politikai-szervezeti összeférhetetlenség eseteit
és azt, hogy az országgyűlési képviselők mely szervezeteknek nem lehetnek
tagjai, illetve milyen szervezetekben nem fejthetnek ki tevékenységet. Így az
országgyűlési képviselő nem lehet köztársasági elnök, az alkotmánybíróság
tagja, az állampolgári jogok biztosa, az állami számvevőszék elnöke és
számvevője, nem lehet bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója, továbbá
fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományának
tagja. A gazdasági összeférhetetlenség szabályait a képviselők jogállásáról
szóló 1990. évi LV. törvény állapítja meg. |
|
|
Az országgyűlés működése |
Az országgyűlés évenként legalább
két ülésszakot tart. |
Az országgyűlés évenként két rendes
ülésszakot tart: február 1-jétől június 15-ig és szeptember 1-jétől december
15-ig. |
|
|
Népszavazás |
A népszavazásról az alkotmány - a
megnevezést leszámítva - nem rendelkezik. |
1997-es módosítást követően a
köztársaság alkotmánya részletesen szabályozza a népszavazás intézményét, a
népszavazás típusait, a kezdeményezésre jogosultak körét, a népszavazás
tilalmát és a népszavazással kapcsolatos jogorvoslatot. |
|
|
Az országgyűlés helyettesítése |
Szovjet mintára a Magyar
Népköztársaságban is az országgyűlés általános helyettesítő szerve a
Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET). A 21 tagú testület, amikor az
országgyűlés nem ülésezett, szinte minden kérdésben és hatáskörében
helyettesíthette az országgyűlést, kivéve az alkotmány módosítását és később
néhány egyéb ügyet. A 21 fős testület elnökét is az országgyűlés választotta,
aki a NET mint kollektív államfő nevében járt el. A NET törvényerejű
rendeleteket alkothatott, amelyekkel törvényeket módosíthatott és ezeket az
országgyűlésnek köteles volt a legközelebbi ülésen bemutatni. |
A köztársaság alkotmánya eltörölte
a NET intézményét. Az országgyűlést semmilyen állami szervezet sem
helyettesítheti - a rendkívüli helyzeteket és állapotokat leszámítva -,
hatáskörébe tartozó jogosítványokkal semmilyen szervezet sem rendelkezik
rajta kívül. A NET helyett az országgyűlés által választott köztársasági
elnök gyakorolja az államfői jogokat. A köztársasági elnöki intézmény el van
választva az országgyűléstől, a köztársasági elnök nem lehet az országgyűlés
tagja. Az országgyűlés és a bizottságok ülésein részt vehet, törvényt
kezdeményezhet és a törvényeket jogi kifogások esetén egy ízben
visszaküldheti az országgyűlésnek vagy megküldheti az alkotmánybíróságnak
aláírás és kihirdetés előtt. Az alkotmány részletesen tartalmazza a
köztársasági elnök tisztségétől való megfosztásának lehetőségeit és
eljárását. |
|
|
Államfő |
A 21 tagú elnöki tanács, amely
egyúttal az országgyűlés helyettesítője. Kollektív államfői testület,
amelynek elnöke a NET-et mint testületet képviseli. |
Egyszemélyes államfő a parlament
által 5 évre választott köztársasági elnök. Megbízatási ideje egyszer
meghosszabbítható. |
|
|
Alkotmány-védelem |
Az alkotmány végrehajtásán az
elnöki tanács őrködik. Megsemmisít, illetve megváltoztat minden olyan
jogszabályt, államigazgatási határozatot, amely az alkotmányba ütközik. 1984-től az országgyűlés
alkotmányügyi tanácsot választ, amely ellenőrzi a jogszabályok és a jogi
iránymutatások alkotmányosságát. Az alkotmánnyal ellentétes rendelkezés
végrehajtását felfüggesztheti, de ez a hatásköre nem terjed ki az
országgyűlés, a NET által alkotott jogszabályokra, továbbá a Legfelső Bíróság
irányelveire és elvi döntéseire. A parlament által választott alkotmányügyi
bizottság korlátozott esetekben és az országgyűlést nem kötelezve hoz határozatokat.
|
Az Alkotmánybíróság - korlátozás
nélkül - felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. Alkotmányellenesség
megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.
Törvényben meghatározott esetekben az Alkotmánybíróság eljárását bárki
kezdeményezheti. |
|
|
Állampolgári jogok érvényesülése és
felügyelete |
Az alkotmány az állampolgári jogok
érvényesülését a szocialista társadalmi renddel összhangban biztosítja. |
Az állampolgári jogok
érvényesülését korlátozni nem lehet, felügyeletére az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok
országgyűlési biztosának intézményét hozza létre a parlament. Az
országgyűlési biztosok munkamegosztásában, az adatvédelmi biztos önálló
hatáskörben jár el. |
|
|
Pénzügyi, gazdasági ellenőrzés és
bankrendszer |
A népgazdasági terv teljesítését az
országgyűlés ellenőrzi és a kormány köteles azt végrehajtani. A Magyar Nemzeti Bankról az
alkotmány nem rendelkezik. |
Az országgyűlés pénzügyi, gazdasági
ellenőrző szerve az Állami Számvevőszék. Legfőbb feladata az államháztartás
gazdálkodásának és az állami költségvetési javaslat megalapozottságának
ellenőrzése. Az Állami Számvevőszék elnökét az országgyűlés választja 12
évre. Személyével és az Állami Számvevőszék szervezetével kapcsolatban
szigorú összeférhetetlenségi szabályok érvényesülnek. A Magyar Nemzeti Bankról az
alkotmány kimondja, hogy a törvényes fizetési eszköz kibocsátására jogosult,
és feladata a fizetőeszköz értékállóságának védelme és a pénzforgalom
szabályozása. Az MNB elnökét a köztársasági elnök nevezi ki 6 évre, és ő
évente beszámol tevékenységéről az országgyűlésnek. |
|
|
Társadalmi formáció és
berendezkedés |
A szovjet típusú diktatórikus
szocializmus racionalizált és liberalizált változata (enyhített diktatúra). |
Új kapitalista társadalmi formáció.
Magántulajdonon alapuló piacgazdaság, parlamenti demokrácia, versengő
többpártrendszer, demokratikus jogállam. |
|
VIII. A RENDSZERVÁLTÁS ÖSSZEFOGLALÓ
ÉRTÉKELÉSE
A magyarországi rendszerváltás előre
nem látható és példanélküli nemzetközi történelmi változtatásoknak a része
volt. Az európai kommunista berendezkedésű országok nemzetközi birodalma a
világtörténelemben példátlan gyorsasággal - mintegy három év alatt - tíz
országban omlott össze. Az összeomlott kommunista birodalom területén mintegy
húsz új állam jött létre. A kommunista világbirodalom összeomlása
tervezhetetlen és előreláthatatlan volt még 1989 őszén is. A nemzetközi méretű
rendszerváltás folyamata mintegy négyszázmillió embert érintett.
Az európai kommunista világbirodalom
a II. világháború után ugyancsak mintegy három év alatt jött létre 1945 és
1948/49 között. A nemzetközi méretű "kierőszakolt rendszerváltások"
sorozata egy diktatórikus nemzetközi világbirodalom kialakulását eredményezték.
A kommunista birodalom összeomlásában
Magyarországnak kiemelkedő - sok tekintetben a nemzetközi kommunista rendszer
összeomlását elindító - szerepe volt. Az előadás végén összefoglaljuk a
magyarországi rendszerváltás legfontosabb mozzanatait és jellemzőit.
A magyarországi rendszerváltás a
szocializmus válságtüneteinek és okainak (válságdiagnózisok) feltárásával,
leírásával, majd tömeges felismerésével, valamint a válságdiagnózisokhoz
kapcsolódó radikális reformprogramok kidolgozásával és nyilvános vitáival
indult el 1987-ben.
A válságdiagnózisok és a radikális
reformok szélesedő társadalmi vitái 1988-89-ben a szocialista társadalmi
berendezkedés totális válságának és megreformálhatatlanságának felismeréséhez
és a tudatosodásához, ezzel együtt a rendszerváltás követelésének megfogalmazásához
vezetett.
A rendszerváltás kezdetétől
plurálisan szerveződő rendszer- és politikai ellenzék (az EKA résztvevői) az
állampártban - a belső átalakulások és hatalmi harcok eredményeképpen
fokozatosan - vezető pozícióba kerülő radikális reformerekkel hozták létre és
működtették a rendszerváltás intézményes hatalmi, döntéshozó szervezetét, a
NEKA-t. A NEKA 1989 nyarán és őszén parlamenten kívüli, plurális szerveződésű
(többpárti és többoldalú) alkotmányozó és törvényhozó szervezetként működött, a
kiegyezéses rendszerváltoztatás hatalmi centrumaként és intézményeként
funkcionált.
A rendszerváltoztatás szervezett
politikai erők és intézmények kiegyezése (szabályozott tárgyalás, közösen
kialkudott és elfogadott kompromisszumok) alapján játszódott le.
A tárgyalásos úton, kiegyezéses
formában eldöntött rendszerváltás egyik aktora az átalakult állampárt, továbbá
a végrehajtásra kötelezett kormányzati apparátus és a rendszerváltás
törvényalkotását vállaló Országgyűlés volt.
A rendszerváltoztatás tömeges keretek
között, erőszak alkalmazása nélkül zajlott le. A rendszerváltást végig kísérő
politikai tüntetések, tömegmegmozdulások, nagyszámú résztvevővel megtartott
nyilvános rendezvények felerősítették a szocialista rendszer alternatíváinak
megfogalmazódását, majd egyre határozottabb követelését. Tágították a politikai
mozgásteret és ösztönzően hatottak a túlhaladott politikai megoldások
elvetésére, és korábban elképzelhetetlennek és megvalósíthatatlannak tűnt
megoldások, alternatívák képviseletére. A rendszerváltás tömegtámogatással, de
szervezett politikai erők tárgyalásai révén valósult meg. A tömegtámogatások és
a rendszerváltás elementáris erejű társadalmi követelése adta a politizáló
értelmiségi csoportok kiegyezéséhez a társadalmi legitimációs alapot a rendszerváltás
folyamatában.
A rendszerváltás a politikai rendszer
hatalmi viszonyainak és intézményeinek az átalakításával kezdődött, de
felgyorsított menetben terjedt ki a gazdasági, az oktatási, a kulturális, a
tömegtájékoztatási alrendszerekre egyaránt.
|
1949 |
1989 |
|
az első írásos, chartális alkotmány
Magyarországon |
a második írásos, chartális
alkotmány Magyarországon |
|
szovjet mintára |
több forrása van |
|
központi pártdöntés eredménye |
többpárti erők parlamenten kívüli
megállapodásának eredménye |
|
felülről kierőszakolt
rendszerváltást törvényesít |
megvalósítja a demokratikus
rendszerváltást |
|
ideologikus |
ideológiamentes |
A rendszerváltás rendezett
körülmények között zajlott le, a politikai, kormányzati és a gazdasági
alrendszerek megőrizték működőképességüket, az országot működőképes és
kormányozható állapotban vehette át a választások után az új kormánykoalíció és
az új politikai vezetés.
A rendszerváltás eredményeképpen -
majdnem ötven év után - Magyarország lekerült arról a történelmi
kényszerpályáról, amely történelmi sorsát, fejlődésének jellegét és tartalmát
elemi erővel meghatározta. Magyarország jövője nyitottá vált, a szocialista,
diktatórikus nemzetközi politikai, gazdasági és katonai rendszerből kiszakadva
a szabad és demokratikus államok közösségének részévé válhatott.
Magyarország társadalmi
berendezkedését a piacgazdaság, a parlamenti demokrácia, a versengő
többpártrendszer és az alkotmányos jogrendszer uralma határozza meg.
|
Bibliográfia |
|
Romsics I.: Volt egyszer egy rendszerváltás..., Rubicon Könyvek,
2003. |