Hosszú munkaórák, fölös percek

A szakszervezetek 36-37 órás heti munkaidőt szeretnének

Egymással szöges ellentétben álló véleményt hangoztatnak a 40 órás heti munkaidő csökkentéséről a dolgozók és a munkáltatók. A szakszervezetek 36-37 órában határoznák meg a munkahelyeken kötelezően eltöltött időt, a munkaadók ezt arányosan csökkentett fizetéssel fogadnák el.

Magyarországon a nyolcvanas évek közepén elsőként az iparban vezették be a 40 órás munkahetet, amely a rendszerváltozással egy időben vált általánossá. Nyugat-Németországban ugyanakkor már 1983-ban sikerült megszüntetni a 40 órás munkahetet, ami Európa nagy részén ma már csak Görögországban érvényes. (Figyelemre méltó, hogy míg Németország nyugati felén jelenleg 37,4 órát dolgoznak a munkavállalók, az ország keleti részén 39,1 órát.) A franciák csupán 35 órát töltenek hetente a munkahelyükön.

A magyarországi tapasztalatok azt jelzik, hogy bár társadalmi szinten 15 év alatt mintegy 20 százalékkal csökkent a munkára fordított idő, egyénileg érzékelhetően növekedett. Akinek ugyanis van munkája, az nagyon sokat dolgozik. Ezzel is magyarázható, hogy az uniós csatlakozás közeledtével a köz- és a termelőszféra dolgozóit képviselő szakszervezetek egyaránt sürgetik a munkahelyeken eltöltött idő jelentős mérséklését.

Azt ma már az érdekvédők is elismerik, hogy a munkaidő lerövidítése nem eszköze a munkanélküliség leküzdésének. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Michalkó Péter elmondta: kezdeményezték, hogy 37 órában határozzák meg a közintézmények alkalmazottainak heti munkaidejét. Az igényt azzal indokolták, hogy a köztisztviselők túlmunkájukért nem kapnak ellentételezést, ezért a termelékenységből származó többlethasznot a munkaidő-kedvezményben szeretnék viszontlátni. A szakszervezeti vezető utalt arra, hogy 1997-ben nyolc és fél óráról nyolc órára csökkentették a köztisztviselők napi munkaidejét, és a tapasztalatok szerint ez semmilyen fennakadást nem okozott

Ennek ellenére az a jellemző, hogy e területen egyszerre van jelen a túlterheltség és az alulfoglalkoztatottság. Ma már egyértelműen kimutatható, hogy az adott munkahelyen mekkora munkaidő-alap szükséges a feladatok ellátásához. A közigazgatás speciális terület, mert a munka mennyiségét nem a piac – az ügyfél –, hanem a felettes szervek határozzák meg.

A termelőszférában 36 órás heti munkaidő elérését célozták meg a szakszervezetek. Az MSZOSZ szakértői a munkaidő kihasználásának vizsgálatakor arra a megállapításra jutottak, hogy a munkakörök nagy részében a dolgozók munkaidejük alig felében végeznek ténylegesen munkát. Wittich Tamás alelnök elmondta: álláspontjuk szerint az éves munkaidőalap a fizetett ünnepnapok számának növelésével csökkenthető, de a kormány által felvetett augusztus 15-ével szemben a december 24-ét javasolják. A karácsonyt megelőző nap ugyanis a családoknál az ünnepi készülődéssel telik, és a tapasztalatok szerint a munkahelyeken már nem folyik érdemi munka. A 36 órás heti munkaidő fokozatos bevezetésére tett szakszervezeti javaslat lényege, hogy az nem járhat együtt arányos bércsökkenéssel. Egyébként már ma is vannak olyan munkakörök – veszélyes, egészségre ártalmas munkahelyek –, ahol 40 óránál kevesebb a munkaidő.

Arra a kérdésünkre, hogy mivel indokolják a munkahelyen eltöltött idő lerövidítését, az alelnök úgy fogalmazott: elsődlegesnek a szabadidő növelését tekintik, hogy mindenkinek esélye legyen a regenerálódásra, a művelődésre, a kikapcsolódásra. Arra Wittich Tamás se számít, hogy a munkaidő csökkenésének jelentős munkahelyteremtő hatása lesz.

A munkáltatók egyelőre csak úgy támogatnák a rövidebb munkaidő bevezetését, ha azzal arányosan csökkentenék a fizetéseket is. Herczog László kormány-megbízott úgy véli, a munkaidő lerövidítésének nincs realitása. A kormány és a munkáltatók által elvégeztetett vizsgálatokból is egyértelműen az állapítható meg ugyanis, hogy nálunk a munkaidő-kihasználás nagyon alacsony fokú. Nagy a valószínűsége annak, hogy ha csökkentenék a munkaidőt, a munkavállalók ugyanannyit dolgoznának, mint ma, csak több lenne a túlóra. Ennek oka a nem megfelelő munkaszervezés.

Népszabadság, 2001. szeptember 8.