A költségvetés szabadsága

Kórházi nővérek most kapnak miniszteri ígéretet a pótlékok emelésére, a katonák a jobb javadalmazásra

"Bemegyek aludni a Parlamentbe", mondta pár évvel ezelőtt a makrogazdasággal, államháztartással, költségvetéssel foglalkozó újságíró. Majd bement, és tényleg elbóbiskolt. Halálosan unalmas volt a zárszámadás. A kora őszi ülésnapon a megelőző év büdzséjét elemezték az ugyancsak kókadozó honatyák.

Ennek vége. A Ház nem egyszerűen napilaposította a zárszámadást, hanem keresztrejtvényesítette is. A tavalyi, 2000. évi zárszámadási törvény segítségével például módosította az aktuális évi költségvetést. Úgy, hogy 2000 őszén 2001-re vonatkozóan adtak szabad pénzügyi mozgásteret az ÁPV Rt.-nek a Richter Gedeon Rt.-s értékpapírok elszámolásához. Nehéz követni, hiszen nem egyetlen év egyetlen könyvelési eseményére mondták rá az igent a képviselők.

Látjuk, halljuk: az e napokban esedékes parlamenti zárszámadás révén pótolja ki a kormányzat az általános tartalékot. Gyors, hatékony intézkedések kellettek az árvízkárok enyhítéséhez, sok száz család fedélhez juttatásához. Rendjén is van, hogy ilyen ügyekre az Országgyűlés zöld utat ad a költségvetési forintok felhasználásának. Az azonban már egyáltalán nem természetes, hogy a kormány határozatokkal osztogat milliárdokat, s nagy költési szabadságot szerez magának. Költésit vagy inkább költségvetési szabadságot? Az Állami Számvevőszék minapi megállapítása szerint ezt is, azt is. A 2000. évi zárszámadáshoz kapcsolódva azt szögezi le a képviselőknek megküldött jelentés, hogy kormányhatározattal a gazdasági növekedés miatti többletbevételből 95 milliárd forintot letéti számlára helyezett, amelyre "az államháztartási törvény alapján nem volt felhatalmazása". A lényeg: a költségvetés többletbevételeivel jogosulatlanul gazdálkodott a kormány. Nem járható út, hogy a tárgyévi hiányt letéti számlára elhelyezett összegekkel úgy növeli, hogy azokat kiadásként könyveli el.

Az alultervezett infláció sem lehetett a véletlen műve. Miközben 2000-re hat százalékkal kalkulált kormányzat, a végeredmény 9,8 százalék lett. Noha a tavalyi olajár - a 15 dollár helyetti átlagosan 25 dolláros kiadás - csupán egy százalékot tett rá a tervezett pénzromlásra. A többi százalék már nehezen magyarázható külső okokkal - és így a véletlennel. Az erre az évre "törvénybe iktatott" 5-6 százalék helyett 9-10 százalék közötti infláció sem nevezhető számítási hibának. Sokkal inkább többletbevétel-szerző technológiának. Erre épül rá a kormányzati kézi vezérléses közpénzköltés és a zárszámadási szentesítés.

Nem is csoda, hogy a kórházi nővérek most kapnak miniszteri ígéretet a pótlékok emelésére, a katonák a jobb javadalmazásra. A kormánynak van mire nagyvonalúnak lennie, s 8-9 milliárddal megfejelnie a minimálbér 50 ezer forintra emelését kompenzáló közpénzt is. Ennyit tett rá ugyanis az eredetileg megajánlott 1-2 milliárdra. Ezt is saját szakállára - az állandósuló költségvetési többletbevétel kontójára - teszi, ha egyáltalán sor kerül valamiféle egyezségre a munkaadókkal és a munkavállalókkal.

Vajon lehet-e komolyan vehető intézmény a zárszámadás? Hiszen egyre inkább a kormány gondoskodik mind több inflációval "megtermelt" közforint sorsáról. A Ház nélkül is kap pénzt az árvíz károsultja, a kórházi nővérke, a minimálbér-emelésen veszítő munkaadó. Ugyan mi nem megy jól, kit akar és ki elszámoltatni? Tényleg: ki, kit és mivel?

Az Országgyűlés a kormányt a költségvetési törvény végrehajtásával. Merthogy "a közép-európai demokrácia akkor válik végérvényesen éretté, amikor a nép minden szintű választott képviselői és a hatalom kinevezett szolgái belső indítékból szigorúbban sáfárkodnak majd a köztársaság pénzével és értékeivel, mint a sajátjukkal!" Bokros Lajos - akitől idéztük a jóslatot - csak egy dolgot felejtett el: a legújabb idők vívmányát, a költési szabadságot. Amit a magyar politikában a zárszámadás szentesít - a mindenkori többletbevételhez illeszkedő nagyvonalúsággal.

Gergely László

Magyar Hírlap, 2001. szeptember 26.