GRAFFITI

Az agresszív graffitis arcok

A graffiti (a falfestészet) a valóságos világ sajátos művészi formában való visszatükröződése az emberi megismerés során. A természeti/társadalmi valóságot a konkrét ember valóságaként ragadja meg. A lényeget – a jelek világának – fogalmi és képi ábrázolással, a külső/belső terekben egyaránt megjeleníti.

A graffiti egyszerre szemléletmód, élet-és magatartásforma, exhibicionizmus, életstílus, a szenvedély kiélése, játék, szórakozás, ill. alkalmazott művészeti ág, köztéri képzőművészet, díszítőművészet, urbánus művészet, népművészet, kreatív flórklór, választáskor politikai eszköz.

A graffiti az új és szabad önkifejezés, az önmegvalósítás, az önértékelés, az önérvényesítés, a kapcsolatteremtés, a párbeszéd, a valahova tartozás, egyfajta menekülés, egyfajta szembenállás, ellenszegülés, ösztönös lázadás, a felségterület (zóna) kijelölésének az eszköze a művelőik számára, ugyanakkor az esztétikai dimenziója gazdagítja a személyiségüket.

Nálunk is tetten érhető a toy-ik (a játékos kezdők) tag-elő tevékenysége (a jelenlét, a jelhagyás igénye) és az önmagukat vállaló, művészi igénnyel fellépő, érdekes és értékes műalkotásokat létrehozó graffiti művészek. A vizuális kultúrák szerves részévé vált a graffiti mozgalom.

Vannak olyan csoportok ( a bandák ), ahol az indulataikat, az agresszív megnyilvánulásaikat, az értelmetlen agressziójukat, az önagressziójukat, a durvaságukat, az elfojtott reakcióikat, a gyűlöletüket, a lázadásukat, a félelmüket, a kriminális agressziójukat tükrözik elsősorban a betűgraffitik. Ez a közterületi agresszió része.

Másoknál a figurális ( az arc, a fej, az álló alakok, stb. ) ábrázolásukra ( a roncsoltakra, a torzakra, a szenvedőkre ) feltétlen érdemes odafigyelni, értékelő, elemző munkával feltárni ezek pszichológiai okait. Többségüknél a cél: a félelemkeltés.

A kiállított fotóim ezeknek a fiataloknak a műalkotásait (az egyszerűtől az absztraktig ) mutatja be. Más csoportok tagjai, csodálatos esztétikai élményt nyújtó karakter, stb ábrázolásukkal hívják fel magukra a figyelmet.

Az önazonosság keresésével, az önfegyelem ( a külső és belső fegyelem ), a belső igényesség -, az önkontroll kialakításával, az önismeret erősítésével, a pozitív célok-, érdekviszonyok és értékrendek kitűzésével, közvetítésével, megvalósításával progresszív irányba lehet befolyásolni a graffitik készítőit.

Ne az legyen a dicsőség, hogy kinek hányszor, milyen “rendőrségi ügye” volt már. A graffiti nem rendőrségi ügy. A verbális agresszió zsákutca.

A párbeszédre kell törekednünk, a graffiti művészetet kell támogatnunk, azt kell keresnünk, ami összeköt bennünket (pl. esztétikai élmény ) és nem azt, ami szétválaszt, falakat épít környezetünkben és bennünk.

Ne áldozzuk fel őket a deviancia oltárán!

Verbális és vizuális hidakat, fényhidakat építsünk!