Graffiti kiállítás megnyitója
Duna Palota, 2007. szeptember 20.
Hölgyeim és Uraim!
Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy Hajdú József Ferenc új könyvét bemutathassam. Akik ismerik Tanár Urat, azok nem csodálkoznak, hogy egy újabb gyöngyszemmel lepte meg a művészetet, az art brut kedvelőket, barátokat és ismerősöket, hogy egy újabb hézagpótló kötet jelent meg gyűjtéséből.
Mindannyian Hajdú József Ferencet Tanár Úrként aposztrofáljuk azért, mert Hajdú József Ferenc valóban tanár. Ezt a meglepő állításomat a magam példáján szeretném igazolni.
A graffiti olyan, mint a futball vagy az ország pénzügyei, mindenkinek nagyon határozott, markáns és megingathatatlan véleménye van, és mindenki pontosan tudja, hogy ez ügyben mit kellene csinálni.
Sok-sok évvel ezelőtt magam is hasonlóképp valamifajta előítéletes véleménnyel voltam a városképet csúfító "firkázmányokról" és a Tanár Úrral való tartós ismeretségem, az ő kitartó konzekvens, mondhatnám konok, kutató, feltáró, adatgyűjtő, archiváló, ismeretterjesztő életformája következményeképpen lassan bennem is strukturálódott egy új művészeti irányzat csírája.
A korábbi kötetek a betű-graffitiről vagy az érzelmekről mindenki számára befogadhatóvá, értelmezhetővé tették a graffiti mibenlétét.
E harmadik kötet megjelenése, melyet kezemben tartok magyar vonatkozásban is párját ritkító esemény. Az a töretlen, szívós, kitartó pedagógiai munka mérföldköve és bizonyítványa, amit a Tanár Úr az eltelt évtizedek alatt végzett, ebben a kötetben azoknak a writereknek művei láthatók, akik a graffiti technikáját már a "polgárpukkasztáson" túl akadémikus jellegű művészi megjelenítéssé emelték. Magyarul: ezek a graffitik már nemcsak a falakon bosszantanak, vagy okoznak élvezetet, örömöt, hanem megváltozott hordozóanyagokon, vászon, fa stb., saját intimkörnyezetünk részévé válhatnak.
Az, hogy én mutathatom be a mozdítható Seccoról szóló kötetet, kimondhatatlan megtiszteltetés. Az előzménye valószínűen az, hogy Galériánkban, a Nyírő Galériában a graffitiről szóló kiállítás megnyitásakor, két writer élőben farostlemezre fújt, mely képek, mely festmények azóta is díszítik galériánkat.
Molnár C. Pál Szőnyi István által szerkesztett tankönyvében nagyon precízen definiálja a falfestészetet Seccoként, mely a fal teljes kiszáradását követően a vakolatra applikált művekről szól, elkülönítve a freskótól.
A kötetben már számtalan utalás van további performance jellegű vizuális élményeket nyújtó alkotásokról, melyek ugyancsak helyüket keresik a határtalanná váló művészeti repertoárok közül, mint pl. a fényfestészet, vagy a szárnyaikat próbáló számítógépes festmények.
Hölgyeim és Uraim!
Azt kérem Önöktől, hogy vegyék kézbe a Tanár Úr, Hajdú József Ferenc III. kötetét, mely ugyancsak a Dura Stúdió munkája, és próbálják meg előítéleteiket átírni és megkeresni, megtalálni azokat a farostra, vászonra fújt képeket, amelyeknek talán helyük is lehetne az életterükben, lakásukban irodájukban.
Ezen alkotók és művészek már professzionálisan ebből élnek, műveik közgyűjteményekben, lakásokban megtalálhatók.
Hajdú József Ferenc Tanár Úr működése során lehetőségünk van arra, hogy elsők között legyünk mecénásai ennek az új és valószínűleg nagyívű képzőművészeti irányzat magyarországi megtelepedésének.
Forgassák szeretettel.
Dr. Kassai-Farkas Ákos